RSS
Néhány évvel ezelőtt egy podcast vállalkozáson törtem a fejem. A
riporterként bevonható embereken spekulálva az elsők között jutott
eszembe Szalay Dani. A vállalkozásból nem lett semmi - működőképes
üzleti modelljét azóta sem találom - , viszont örömmel látom, hogy Dani
elindította saját podcast oldalát, a Vipcast.hu-t
A név jó, a körítés (design, kiegésztő információk) alapvetően rendben
van. Egyelőre mindössze 3 adás van fenn, azokon lehet rágódni.
A Vipcast nem valamilyen kiválasztott témára, hanem az "érdekes
emberekre" koncentrál. Az csak később derül ki, hogy szerencsés-e ez az irány, hiszen egy ilyen vegyes tematikájú oldal csak lassabban
találja meg közönségét, mint egy tematikus podcast. (A TED is
vegyes tematikájú, mégsem hallottam még senkit, aki fanyalogna emiatt.
Igaz, az ottani választékban mindenki megtalálja a számára érdekes
előadókat.)
A jelenleg hallható három anyag még nagyon "rádiós". Nagyon hirtelen
esünk be az "adásba" (nincs előtte semmi felvezetés), a hazai média
követelményeinek megfelelően nagyon visszafogott bennük a riporter.
Számomra a podcast sokkal személyesebb, mint egy rádióműsor. Kedvenc
podcastereimet ugyanúgy (szinte) személyes ismerőseimnek tekintem, mint
a naponta olvasott bloggereket. Természetesen nincs szabály arra,
milyennek kell lennie egy podcastnak. Sok az online monológ, a rádiós
kérdés-felelet (ezek 90 százalék ráadásul telefoninterjú), a
mindenki_sorban_mondja_a_magáét "kerekasztal". Nem baj, elférnek ezek
is a weben. Kedvenceim mégis azok a beszélgetések, amiket hallgatva
úgy érzem, mintha én is jelen lennék, néha legszívesebben beleszólnék,
vagy kérdeznék. Tudom, nagyon nehéz ilyen műsorokat csinálni, de
egyeseknek sikerül. Rendszeresen.
Daninak ezúton is azt tanácsolom, próbáljon elszakadni rádiókban
szerzett rutinjától, merjen lazább lenni, vitatkozni, közbevágni,
kérdezni. Ne simára polírozott adásokra törekedjen, hanem arra, hogy a
felvételeken átjöjjön a riportalanyok és a kérdező egyénisége.
Tudom, tanácsot adni könnyű, azt megvalósítani nehéz. Ezért gyorsan
hozzá is teszem, hogy nekem ugyan nagyon határozott képem (hangképem) van az "ideális podcastról", fogalmam sincs, mi a titka, trükkje, hogyan lehet megcsinálni.
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Vipcast |
Tartalom |
Hozzászólások
7 hozzászólás
"győzikét is nagyon sokan nézik, és maunikát is. meg anettkát, tüncit, geronazzo máriát, szalacsi sándort, uhrin benedeket, és a többieket.
ennek a kulturális élcsapatnak a közös vonása, hogy az alkotásaikat csak és kizárólag ingyen lehet adni, mert ha direktben fizetni kellene akár csak 1 centet is a műsoraikért, akkor kiugróan magas olvasottság, vagy nézettség majdnem nullára csökkene le."
Azért a bulvár lapok értékesítésében nagyon is kimutatható a kapcsolat az eladott példányszám és a címlapon szereplő győzike és társai között, ami ha nem is direkt módon de cáfolni látszik a fent említettek direkt értékesíthetőségét. Arról nem is beszélve, hogy pl. a Kiszel Tünde naptár is fogy a direkt értékesítési hálózatokon.
győzikét is nagyon sokan nézik, és maunikát is. meg anettkát, tüncit, geronazzo máriát, szalacsi sándort, uhrin benedeket, és a többieket.
ennek a kulturális élcsapatnak a közös vonása, hogy az alkotásaikat csak és kizárólag ingyen lehet adni, mert ha direktben fizetni kellene akár csak 1 centet is a műsoraikért, akkor kiugróan magas olvasottság, vagy nézettség majdnem nullára csökkene le.
és ha megnézzük akkor nagyon sok területen területen tendencia. nem állítom, hogy mindenütt egyformán erős a kontraszelekció, nyilván kevesen akarnak fizikai kísérleteket ingyen bemutatni. de az általában igaz, hogy az ingyenesség mellet a piacon a "láthatatlan kéz" nem a szuper tehetségeseket emeli ki, hanem a szuper tehetségteleneket. tehát egyáltalán nem mindegy, hogy valaki 0 centes, vagy 1 centes termékkel generál forgalmat.
Nen nevezném hüledezésnek, egyszerűen csak érdekelt, hogy van egy srác, aki saját maga hétről hétre készít valamit (nem kis idő/energia ráálldozásával), ami végeredményben szerintem értékes, szórakoztató, és hogy vajon mi a motivációja, mit lehet kihozni ebből, hogyan csinálja stb. Hogy kísérletei mennyire korszerűek, arról nem én vagyok hivatott véleményt mondani, de a Szertár videói színvonalasak, és a statisztikák alapján sokan követik is. Tehát egyfajta jelenség lett belőle, ezt pedig szerettem volna feldolgozni.
@Farkas Árpád: A podcast kifejezésnek egyelőre nincs magyarítása. Műfajában, technológiájában is más, mint egy egyszerű online rádióadás, vagy webre kirakott hangfájl. (Mellesleg a file-fájl sem magyar szó.
Olvastam, hogy a Posterousra nagyon könnyen lehet podcastot kitenni. Kipróbáltam, valóban. A publikálás egyszerűsége ellenére továbbra sem mindegy, mit rakunk ki. Tervezem néhány "adás" elkészítését (beszélgetéseket, nem pedig monológot), de egyelőre nagyon nincs rá időm.
A podcast szót – magyar nyelvi környezetben – hallva mindig picit furcsán érzem magam. Nem igazán tudom, mit kezdjek vele, tanácstalan vagyok, hogy befogadjam-e a magyar szavak közé, avagy kezeljem némiképp fenntartásokkal.
Az etimológiáját illetően nincsenek információim, de úgy hiszem, hogy a broadcast szóból eredeztethető, s mivel az egész a tengerentúlról jön – ahogy rengetegen iPod segítségével hallgatják meg a hangfelvételeket –, ezért van a „pod” a „broad” helyén. Ha rajtam múlna a dolog, valószínűleg egyszerűen hangfelvételnek nevezném őket, de hogy nem rajtam múlik, azt jól mutatja, hogy a mi nyelvünk talaján is megél a podcast szó, s mit több, szaporodik.
A Pollneriádák nevű Posterous oldalon számíthatunk folytatásra hangfelvételek publikálását illetően, vagy az első próbálkozásokat követően végleg megszűntek a podcastok?
belekattintottam ebbe a vipcastba. láttam a szertárblogos gyereket. nem hallgattam meg, csak a felvezetőt olvastam el. szerintem nagyon jó példa arra, hogy milyen mélyen van (az online) kultúra.
ma végtelen jó fizikai kísérleteket lehetne bemutatni a gyerekeknek, és megteremteni ehhez az offline (közintézményi) hátteret. és utóbbi azért létezik itt ott, de az online területen az van, hogy egy gyerek lefilmezi a gumicukrot (ingyen) és hüledezik a média (esetünkben szalay dani), hogy itt az új öveges professzor.
öveges kisebb fáziskéséssel, de még is csak a kor szinvonalán népszerűsítette tudományt, és rendszerezte a fizikát, és tárta a nagyközönség elő egyszerű eszközökkel.
ehhez képest ez a blogger srác kísérletei messze nem számítanak korszerűnek, és teljesen esetlegesek. tudományos ismeretterjesztésre nagyjából annyira alkalmasak, mint a kvízműsorok. inkább szórakozni lehet rajtuk, és nem tanulni. a kérdések között nincs összefüggés, mint ahogyan a szertáros srác kísérleti között sincsen. szóval ez a srác saját inkább saját magát népszerűsíti, és nem a tudományt. ez a blogger közeg ilyen sajnos. azt hazudja magáról, hogy közösségi, miközben végtelen individuális.
lehet persze mondani, hogy semmi nem jó. ebben a közegben annyi a jó, hogy ingyen van. a többi
Köszi a vipcast említését, Pollner!
Annyit tennék hozzá, hogy részben azért is választottam a "vegyes tematikát" (bár a fejemben van azért egyfajta tematika, de kétségtelenül több, _látszólag_ egymástól különböző témák lesznek, sőt már vannak most is), mert nem akarom magam beszorítani keretek közé, azaz egyfajta szabadságot is szeretnék a podcast által, ami mondjuk egy meghatározott tematikájú rádió-/tévéműsor esetében azért részben határokat is jelent. Azaz előfordulhat, hogy látok/hallok valami érdekeset, amelyet érdemes lehet feldolgozni, de az adott profilba ez nem illik bele.
