RSS
Ne gondold, hogy hogy csak a brit NLA próbálkozik a web megregulázásával. A világ egyik legnagyobb hírügynöksége, az amerikai Associated Press éppen most mesterkedik egy olyan rendszer (DRM) bevezetésén, aminek segítségével nem csak ellenőrizheti hírei felhasználását, de azonnal automatikus visszajelzést is kap az illegális megjelenésekről.
Új stratégiájával az AP reagálni próbál a piac változásaira. Szerintem rosszul.
A patinás hírügynökség egyébként sajátos modell szerint működik. Nem "közszolgálati médium" (mint például az MTI), nem üzleti vállalkozás, hanem amerikai újságok, tévé- és rádiótársaságok nonprofit szövetkezete. Az AP óriási hálózata információkat gyűjt, cikkekkel, fotókkal látja el a szövetkezeti tagságot (több ezer szerkesztőséget), közben anyagokat vesz át a tagoktól is. Ezen kívül azért üzleti alapon kiszolgálják még a fél világot. Ez a modell kitűnően működött abban a világban, amikor az információhoz való hozzáférés bonyolult és drága volt. A bajok akkor kezdődtek, amikor nehezebbre fordult a vásárlók, a hagyományos média helyzete, mindezt pedig az internet, az ingyenes terjesztés és az alternatív hírforrások tették még bonyolultabbá.
Az elmúlt években egyre többen vitatják a hagyományos hírügynökségek létjogosultságát. Voltak, akik csak az elméleti fejtegetésekig jutottak, sokan viszont léptek is. Kifelé az AP előfizetői közül. Az AP erre hisztisen reagál, állandóan panaszkodik, hogy "egyesek sok pénzt keresnek mások főcímeiből és a kulcsszavak gyűjtögetéséből." Minden erejével megpróbálja fenntartani a XX. századot.
Az AP bejelentésére sokan reagáltak, sok okosságot összehordtak. A legérdekesebb mégis Chris Aheam, az AP legnagyobb versenytársa, a Thomson Reuters a média-elnökkének blogbejegyzése. Már a címe is sokat elárul: Why we believe in link economy (Miért hiszünk mi a link-gazdaságban).
Miért érdekes ez az írás? Mert nincs benne semmi új. Éppen arról szól, amiről a digitális médiával foglalkozó cikkek, tanulmányok könyvek írnak: A mai világban a kontextus, a más információkhoz való kapcsolódás legalább olyan fontos, mint maga a tartalom. Aki valamilyen információra hivatkozik, értéket teremt. Aki ezt a folyamatot gátolja, az online újságírás lényegét támadja.
Nyilván a Reuters sincs könnyű helyzetben.. Ennek ellenére nem régi dicsősége visszaállításával próbálkozik, hanem alkalmazkodik az új helyzethez. Intenzíven használja a közösségi médiát. Önkénteseket von be. Partnerségre lépett a Global Voices hálózattal... Ha az AP harakirit hajt végre, a Reuters szívesen átveszi megmaradt ügyfeleit.
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Az AP öngyilkossága |
Újságírás |
Hozzászólások
7 hozzászólás
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
"Az AP nem a pofátlan "kopipészt" hírlopás, hanem a web lényege, a szabad linkelés, a linkgyűjtés (news aggregation) ellen küzd.
(Egyébként a blogban leírtak nem feltétlenül esnek egybe a hvg.hu hivatalos véleményével.)"
Attól függetlenül, hogy az AP hülye ötlettől indíttatva szavanként ki akarja számlázni az idézeteket, valószínűleg pontosan az ihlette őket erre, hogy nagyon sokan visszaélnek az idézés és az ingyen hozzáférhető információ felhasználásával.
Persze biztos én értem félre a szándékaikat, és ők a gonosz nagy elmaradott multi, akik korlátozni akarják az Internet szabad lopáson (bocs, kölcsönzésen) alapuló társadalmát. De azért nem ártana azt is észrevenni, hogy fennkölt internetes KULTÚRA számos haszonélvezője arra épít, hogy eszébe se jut feltüntetni, hogy honnan szerzi az információit, miközben szó szerint közli amit máshol talált.
@olcsójános: Attól tartok, kevered a dolgokat. Az AP nem a pofátlan "kopipészt" hírlopás, hanem a web lényege, a szabad linkelés, a linkgyűjtés (news aggregation) ellen küzd.
(Egyébként a blogban leírtak nem feltétlenül esnek egybe a hvg.hu hivatalos véleményével.)
Persze, szépen hangzik ez a nekünk nem kell az AP duma. Csak akkor ne tessék ellopni az AP-s tartalmat. Én se fizetek azért, hogy az AP híreit, képeit egyebét használhassam, viszont nem is használom őket.
Ez pont olyan idiotizmus, mint az, hogy én nem fizetek a BKV szar szolgáltatásáért....jaaaa, de azért használni azt akarom ám ingyen, és én sírok leghangosabban, ha megszűntetnek egy járatot vagy egy egész vonalat, mer ne toljanak már ki velem, hogy nem lehet tovább lógni rajta...
Csak annyi a gond az Internetes nagy szabadsággal, hogy (közvetve vagy közvetlenül) mindenki pénzt akar csinálni az Internetből, miközben másoktól lop, és letagadja. Mindenki más tartalmát veszi át, a forrást nem jelöli meg, és ha linket vagy bannert akarsz, akkor fizess, de elvárja, hogy rá hivatkozzanak, mert az neki jár...
Persze gondolom a HVG-nek és a szerzőnek sincs kifogása ellene, ha forrásmegjelenés nélkül 100%-ban másolom ezentúl az összes tartalmukat, mert én hiszek az Internet ingyenességében...
link nincs. milyen link?
ha egy ágazat nem kér pénzt a tömegektől, akkor előbb-utóbb úgy csuklik össze, mint a zollstock. a kiadók árbevétele folyamatosan csökken.
az offline piacon egyre kevesebb a vevő. ezt a folyamatot valószínűleg nem tudják megállítani, aligha lehet a nyomtatott példányszámot növelni.
az online oldalon egyre több az eladó. jön a kis online lap, átveszi a híreket, nyit egy fórumot. topic plusz kommentek. ugyanezt csinálja a blogger. lehet, hogy ezek értéket teremtenek, de a kiadóknak ebből semmiféle hasznuk nincs. ha nem lenne blog, csak rss, akkor lenne haszon, mert akkor terelné a forgalmat, de az interkatív felületek, blogok, és a mikroblogok egyértelműen elszívják a lapoktól az olvasót.
ennek akar gátat szabni az ap. az online piac kínálati oldalát akarja szűkíteni. az ap önmagában persze erre aligha képes. de amerikában jóval könnyebb jogi korlátozásokat, fizető kapukat bevezetni, mert ott a blog kultúra messze nem olyan erős és önjáró, mint errefelé. itt a bloggerek azonnal szembe fordulnának azokkal a kiadókkal, akik ilyesmiben gondolkodnak. és akár az összes kiadóval. direkt jó, mert többen olvassák majd a blogokat alapon.
de ez európára vonatkozik, és nem amerikára. amerikában majdnem mindenki azt mondja, hogy a médiának eladható árucikket kell gyártania ugyanúgy, pont úgy, mint a műanyag fröccsöntőnek, vagy a vasesztergályosnak. ezekben az ágazatokban is lehet építeni reklámtermékek eladására. gyártanak mondjuk egy csomó reklámkulcsatartót vállalatoknak, de kizárólag reklámtermékekből egyetlen ágazat sem tud tartósan megélni.
amerikában szerintem képesek lesznek visszaátállni a normál piaci működésre (az eladásra), európában meg marad a tömeges ingyenesség (a "nem-eladás"), ami tartósan non profit működést fog eredményezni. európa ugyanúgy veszíti el a médiaiparát, mint mondjuk a könnyűipart. csak nem ázsia fogja legyőzni a versenyben, hanem amerika.
én teljesen egyetértek pollnerrel abban, hogy európában nem lehet az online lapokat eladni. de ezt nem valamilyen forradalomnak gondolom, hanem visszalépésnek. a másik eltérés közöttünk, hogy szerintem európától függetlenül amerika sikeresen visszaállhat a piaci pályára. a harmadik pedig az, hogy a social media ázsiában fogja a babérokat aratni, és ott abból valami demokratikus szocializmus lesz, a civilizált kommunizmus alapja.
shanghaiban, kuala lumpurban, delhiben, vagy karachiban el tudok képzeli egy nyereséges blog, és mikroblog szolgáltatást, ott ehhez van elég ember. könnyen lehet, hogy ott ez kulturális forradalmat indukál majd. a fejlettebb területeket demokratizálja, segíti szekularizációt (egyházi és a világi hatalom szétválását), és az emancipációt (a nők egyenjogusításást), a fejletlen vidékeken felszámolhatja az analfabétizmust. erre például a twitter tökéletesen alkalmas.
a facebookot ott be lehetne vonni az oktatásba. karachiban kimondja a nazim, hogy holnaptól kötelező regisztrálni, mert az lesz az iskolai munkafüzet. és akkor az valószínűleg úgy is lesz. nem jön a csokornyakkendős alkotmányjogász, hogy az ütközik az alkotmányba, és a versenyjogba, arrafelé nem törődnek az ilyesmivel.
ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem fontos az európai versenyjog, és az alkotmány, hanem azt, hogy ez itt európa, az meg ázsia, és a kontinenseknek nem feltétlen kell mindenben azonos utat járniuk. hanem a kölcsönös tisztelet jegyében kell meghajolni egymás előtt.
amerika meg bár továbbra is katonai szövetségese lesz európának, és remélhetően működik majd a transzatlantizmus, de gazdasági együttműködés szerintem gyengülni fog. amerika számára sokkal fontosabb lesz a latin-amerikai munkaerő, és felvevő piac, mint az európai szellemi potenciál.
lehet azt gondolni, hogy ez egy hülyeség. én sem gondolom valami nagy okosságnak. de így gondolom. persze ennél sokkal többet, de már így is bőven túlléptem a komment kereteit.
@nev
Vazze! mit adtak vacsora helyett?
Ennyi hülyeséget saját blog comment címen még nem láttam. Link is tartozik az üveggolyóbishoz? Mert megyek építem a szellemi bunkerem a Google Wave-ben és kivasalok minden ilyen hullámot!
majd meglátjuk.
eddig eléggé beváltak azok a jóslatok, hogy a recesszió beálltával az _amerikai_ lapok erőteljesen az eladás irányába fognak elmozdulni. aminek következtében egyes lapok kiemelkednek, mások meg lesüllyednek.
amerikában a csőd közelébe jutott hardvergyártás (autóipar, hadiipar, űrkutatás), de a médiaipar versenyképes. és a belső piacok sincsenek igazán kihasználva. amerika egy 2-3 nyelvű közeg. vö: európa 20-30 nyelvű. nem kell hozzá nagy jós tehetség, hogy az angol nyelvű elemzéseket a jövőben kötelező lesz átfordítani spanyolra (portugálra), a spanyol (portugál) bulvárt angolra. a lényeg, hogy az amerikai (és a latin amerikai) lapok aktív előfizetői tábort szerveznek meguk köré. ott az ingyenpiaccal való megküzdésről szól ez a sztori.
európában meg a kulturális hanyatlásról. nagyjából ezek voltak a jóslatok. az _európai_ online média kitart az ingyenesség mellett. nem is tehet mást. részben a fennt említett okok miatt. de azoktól függetlenül is. bár folyamatosan a változást, és a megújulást hirdeti, valójában kényszerpályán mozog.
az európai lapok olvasóközönsége látványosan kettészakad: az online (aktív, nem fizető), és az offline (passzív előfizetői) táborra. (vö. amerikai modell: aktív előfizetők.) ezzel az európai lapkiadás (mint oly sok ágazat) non profittá válik, azaz a befektetők elveszítik a pénzüket, pontosabban nem nyerik vissza, ha eddig nem nyerték vissza.
ez európában kulturális válságot fog előidézni. a sajtó ugyanis képtelen ellenőrizni a politikát. az európai depressziónak egyértelmű nyertese az amerikai film és játékipar lesz, és az ázsiai hardvergyártás. ázsia megértette, hogy nem gyorsabb, hanem olcsóbb médiakonverterrel, és játékkonzollal kell ellátni az európai háztartást. a távközlési cégek ezekhez építik az optikai hálózaot.
a média hamarosan nem a twitterről, és a facebookról fog szólni, hanem a játékokról, és a filmekről, az on demand televíziózásról. az iwiw üzenőfal elveszíti a jelentőségét. videotelefonálás lesz helyette. a háztartás nem 101 gombos billentyűzettel fog internetezni, hanem 10 gombos távkapcsolóval. és az a social media végét jelenti majd európában. mert ázsiában ez lesz a kezdet. ott ez a terület soha nem látott mértékben fog felfutni.
nagyjából ez a jóslat. az optimista forgatóköny. a pesszimista, hogy valamelyik ázsiai ország ellövi az atomtöltetet. szinte mindnek van atomfegyvere. és ha lőnek, akkor európa felé fognak lőni, európának ugyanis nincs hadserege. csak remélni lehet, hogy ázsiának szüksége van erre az 500 milliós piacra, és arra a szellemi potenciálra, ami itt ott, főleg műszaki területen létezik. az európai bölcseletet hosszú időre leírhatjuk.
