Azt hiszem, itt az ideje, hogy elnézést kérjünk az ORTT-től. Korábban gyakran és lelkesen gyaláztuk őket, mikor különféle agyament ötletekkel álltak elő a web megregulázására. Meg kell követni a hírlopás ellen harcoló MTI-t és szövetségeseit is. Ők valamennyien csak szánalmas amatőrök a brit Newspaper Licencing Ageny-hez (NLA) képest.

Az NLA afféle behajtó cég, ami keményen bevasalja a sajtószemléző és sajtófigyelő cégektől az újságoknak járó jogdíjakat. Szép, kifinomult rendszer, ami eddig rendesen működött is. A baj csak az, hogy a nyomtatott média szerepének csökkenése miatt visszaesett az NLA bevétele is, így új vadászterület után kellett nézniük. Meg is találták a webet.

Az NLA tervezete szerint a jövőben nem csak azoktól a szemléző cégektől szednének be jogdíjat, amik webes cikke részleteit gyűjtik össze ügyfeleik számára, hanem fizetniük kellene az ilyen cikkekre mutató linkekért is. (Aki kimásolt szöveget és linket is küld, annak duplán kellene fizetnie.) A tervezet további szépsége, hogy a feladón kívül a linket kapó cég is fizetne.

Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy az NLA tervezetének nyilvánosságra kerülését világraszóló felhördülés követte. A brit lapok (az NLA fenntartói) többségének egyáltalán nem lenne ellenére, ha akár ilyen áron is, de egy kis plusz bevételhez jutnának. A sajtófigyelő és szemléző cégek többsége elaludta a július elején napvilágot látott hírt. Néhány szakmai blogger hangosabb lármázása kellett ahhoz, hogy a szélesebb nyilvánosság elé kerüljön a tervezet és megindulhasson a vita.

Ha érdekel a téma, feltétlenül olvasd el Nevill Hobson blogbejegyzését, amiben  további linkeket is találsz. (Még ingyenesen.)

Az ORTT-nek és az MTI-nek és az Artisjusnak pedig ne szólj, nehogy az NLA-tól merítsenek ihletet!