Az új média (web 2.0.) iránt elkötelezett újságírókkal beszélgetve gyakran felmerül, hogy azért nem lehet új megoldásokat bevezetni, mert nem hagyja a fafejű főnökség. Tagadhatatlan, hogy nem könnyű a beérkezett emaileket a titkárnővel kinyomtattató (és a kimenő maileket diktáló) főnökkel megértetni, miért is kell sürgősen liveblogot, közönségszavazást, vagy bármi webkettes dolgot csinálnod. Ennél talán csak az lehet frusztrálóbb, ha a Főnökségnek vannak ötletei . "Készüljön blog a ...eseményhez." "Forgassunk be az anyagba valamit az olvasói véleményekből." "Legyen hozzá egy Google térkép".

Számtalan béna projekt tanusítja, hogy a "felső sugallatból" keletkezett holmik csak a legritkább esetben működnek. Fogják használni az emberek? Lesz, aki moderálja? Van ember a folyamatos frissítéshez? (Te hány olyan webes projektet ismersz, aminek indítása előtt egészen biztosan nem tették fel ezeket a kérdéseket?)

Alison Gow (Headlines and Deadlines) láthatóan komoly tapasztalatokkal rendelkezik ezen a területén.

"A hagyományos modell (megírod az anyagot, megjelenik nyomtatásban, eladsz belőle rengeteg példányt) már nem működik. A jelenleg érvényes modell szerint írsz egy szöveget, felraksz belőle valamennyit a webre, majd nyomtatásban publikálod az egészet. Csupa bizonytalanság és kompromisszum."

Gow szerint valahogy így kellene kinéznie a publikációs folyamatnak:

"Kérdezd az embereket/publikáld az anyagot
Egészítsd ki azzal, amit az emberek mondanak...
TEDD KÖZZÉ AZT, AMI TUDOTT és teremts lehetőséget arra, hogy bárki kérdezhessen / kiegészíthessen
Mindezt foglald össze nyomtatásban
...közben továbbra is kérdezz és hallgass meg másokat. Lehetséges, hogy amire kilyukadsz teljesen más, mint az a gondolat, amiből az elején kiindultál."

Gow modellje nagyon hasonlít ahhoz, amit már korábban Jeff Jarvis, Paul Bradshaw, vagy Mark Glaser is megfogalmazott. Logikus, értelmes, de elképzelni sem tudom, hogyan illeszthető be egy IGAZI, web 1.0-ás médiaszervezetbe? Egy olyanba, ahol megoldhatatlan, hogy a szerző legalább heti egyetlen alkalommal belekukkantson a cikkeihez írt hozzászólásokba. (Esetleg válaszoljon is.) Ahol szentségtörésnek számít a gondolat is, hogy megjelenés után frissíteni kell a webes anyagokat. Ahol megfelelő moderálás híján szabadon garázdálkodnak a trollok. Ahol három hónapja egyetlen bejegyzést sem sikerül kipréselni a nagy nehezen beindított szerkesztőségi blogba?

Tessék mondani, hol kapni olyan interfészt, amivel összekapcsolhatók az idealista szakmai elképzelések a valós szerkesztőségekkel?

--------------
Két bejegyzés között kövess a Twitteren (is)
Linkek, hírek, ajánlatok.
358 ember nem tévedhet! (nagyot)