RSS
Nem tartozom a célcsoportba, nem is írok beléjük, ritkán nézegetem tehát a nőket célzó webhelyeket.
Most is csak a Karmamédia kitűnő bejegyzéséből tudtam meg, hogy indult egy újabb darab, a Dívány, sőt innen szereztem tudomást a már egy ideje működő Cotcot-ról is.. (Ahogy a Karma-bejegyzéshez írt egyik hozzászólásból kiderül, a CEMP illetékesei Uj Péternek, az Index főszerkesztőjének is elfelejtették megemlíteni, hogy kistestvére születik a Velvetnek.)
A CEMP szakemberei nyilván a piac alapos elemzése után állapították meg, hogy van hely még az online női lapok piacán. Egy új női kiadványt összedobni - az elődöktől tanulni nem szégyen - nem valami nagy dolog. Tetszetős, de még véletlenül sem túl eredeti dizájn, minimális létszámú szerkesztőség,tartalom a Karma képlete alapján ("A modern internetező nő = diszkrét dugás + főzés + házimunka + konyhakert + müller péter + homeopátia és egyéb kamuk.) Jöhet a lényeg, a reklámfelületek ÉRTÉKESÍTÉSE!
A jól ismert közgazdasági mese jut az eszembe, amikor egyre több tehenet legeltetnek egy mezőn. A tehenek összesített tejhozama egy ideig nő, utána viszont csökken. Az online lapok esetében persze teheneket emlegetni illetlenség lenne, a képlet pedig eleve bonyolultabb, mert a különböző kiadványok több kiadónak tejelnek.
Véletlenül épp ma reggel (a villamoson) olvastam Jeff Jarvis könyvében (What Would Google Do?) a Glam -ról. Ez a női kiadvány versenytársaival ellentétben nem a hagyományos üzleti modellt választotta (kirakok valami tartalmat, behozok valamennyi látogatót, akiknek reklámokat tolok a képébe), hanem tartalmi hálózatot épít és működtet. A Glam hálózatának 600 tagja van, köztük mezítlábas bloggerek és egész nagy webhelyek. A Glam technológiával, módszertannal segíti partnereit, megosztják egymás között a tartalmat - és a bevételeket is. A hálózatban felbukkanó legjobb anyagok természetesen kikerülnek a Glam.com-ra. Talán említeni is felesleges, hogy a Glam rendesen lenyomta legnagyobb versenytársát, az iVillage.com-ot.
Már hallom is az ellenérvet: A magyar piac kicsi, itt ilyen hálózatok nem épülhetnek, nem életképesek. Tévedés. Bár még nem teljesen így működik, de ebbe az irányba tart a Blog.hu. Ha nem hiszed, jelöld be ezt a bejegyzést és lapozz vissza ide majd egy-két év múlva!
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Mi kell a nőknek? |
Tartalom |
Hozzászólások
14 hozzászólás
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
Jómagam is csináltam már pár interjút, de többször találkoztam az interjúalany "túlkapásaival" (imádják például felturbózni az általuk elmondottakat vagy politikai maszlagot is keverni bele olyankor, amikor szándékosan kerültük az ilyen jellegű kérdéseket), mint a szerkesztők indokolatlan, eredeti mondandót megbolygató belenyúlásaival.
Nuln
a bloggerek azt a közeget nyilazzák le, ami amúgy sem ér semmit. oké. de egyelőre nem látom azt, hogy ebből az új közegből tömegével emelkednének ki a tehetséges emberek és kerülnének át a mainstream médiába. éppen az ellenkezőjét látom. éppen most az index címlapján ez a blog áll az első helyen.
Vastagbőr: Licit "A testre"
Ismét bebizonyosodott, hogy mindig van lejjebb: a pumpaszájú Maria Geronazzo a testét árulja.
ez a beata uhnse-féle szoft pornó egy vezető online napilap címoldalán. persze ez egy kis túlzást, mert valójában ez az vezető blog nem üti meg a 80-s évekbeli német erotikus kiadványok bokáját sem, annyira színvonaltalan. és ez van a top lista élén.
nekem nincs bajom ezzel, ha valaki ilyet akar írni: írjon. ha ezt akarja olvasni: olvassa. semmi bajom ezzel. de aki ezt a blogot írja az nyilván nem egy tehetséges szépíró. hanem egy totál átlagos fazon, akit amúgy az index már vélhetően beemel a munkatársai közé, mert végtelen forgalmat generál ez.
nyilván ha az írásokért akár 1 centet is kellene fizetni, és csak az írások bevezetője, vagy összefoglalója lenne ingyenes, magyarán nyílna egy kulturális piactér, akkor a totál amatőrök közül is előkerülne egy csomó tehetséges, esetleg szuper tehetséges. ha az írások ára 0 cent, akkor legjobb esetben is átlagos, vagy az alatti írók lesznek a mainstream-ben.
nev: "az ingyen piac logikája" és kapcsolódó fejtegetésed érdekes (és talán reális) megvilágításba helyezi a dolgokat. Legalábbis számomra, összevetve eddigi tapasztalataimmal.
A bejegyzéshez: a blog.hu-n minőségi változást látok, és jó irányban. A felhasználói kör száma is sok mindent elárul. Nem tudom, hogy mitől. Vagy sejtem, de nem mondom.
Nuln: "kézzel szabályozva" , a kéz nincs önmagában, jobb esetben nem csak a "magához való esze" van meg, saját bukszával a szeme előtt, hanem értelme is van. Hol szűklátókörű, hol önérdekű, hol valami más nemesebb cél vezérli (mintha kiveszett volna ez a fogalom, vagy avittassá vált?)- ha már a történelmet emlegeted.
@nev
Azzal, hogy leírtad a sejtelmes "piac" szót, még nem mondtál semmit (képzavar on/off). :D
A nagytiszteletű, nemes és nemzetes újságírókat sem feltétlenül kell védeni, ugyanis anno (főleg idehaza) azt a fészekaljat is kontraszelektálták.
Ma az ún. bloggerek válogatódnak ki így. Na bumm.
Ha tovább látnál az orrodnál, észrevennéd, hogy a drágalátos "piacod" most is működik. Pont úgy, ahogy a világtörténelemben mindig is.
Kézzel szabályozva.
hogy befejezzem ezt a nem túl magas röptű gondolatmenetet. a megoldás szerintem az, ha a kiadó nem összekeveri, hanem épp ellenkezőleg elválasztja egymástól a minőségi (eladható), és a nem minőségi (nem eladható) tartalmat.
csinál címlapot, és egy alternatív címlapot. ami a címlapon van az teljesen ingyenes, ez egyfajta igényt elégít ki. az alternatív címlapon viszont csak a cikk, vagy cikksorozat bevezetője van ingyen, minden másért fizetni kell. ez egy másik fajta igény. és ez a kettő nem keveredik össze.
a címlap célja az, hogy maximum profit származzon a marketingből, azaz a reklámból. az alternatív címlap célja pedig az, hogy minél nagyob profit származzon az eladásból.
ehhez kell két brand, lehet ez az index, és az inda, és akkor azt kell mondani, hogy az index a komoly lap, és az inda meg a komolytalan. és aki megjelenik az indexben, annak pénzt kell fizetni, függetlenül attól, hogy belsős, vagy külsős (blogger), aki meg az indában van, azért meg fizetség nem jár. az a homokozó, abban lehet próbálkozni. az olyan, mint egy demokratikus iskolaújság.
szerintem ezt így lehet nagyjából megoldani. de nem kell ezt nekem megoldani, csak leírtam, hogy nyilván szerintem ez lehet erre megoldás. és nyilván kell ehhez idő. na csá.
ahonnan te nézed, onnan a glam.com és az ivillage lehet hasonló, de lehet hogy a borsa és a nlc is egyforma. pedig nem.
mármint a minőséghez. hogy érthető legyen.
az ingyen piac logikája az, hogy a szuper tehetségtelent kell az előtérbe tenni, rajtuk kell pénzt keresni. egy ingyenes gasztro reality akkor jó, ha a szereplő nem tudja megkülönböztetni a káposztát a karfioltól. és a nép derül, hogy ő megtudja. én is derülök, amikor ilyet látok, meg mindenki. de egy ilyen sorozatért nyilván nem adna senki 1 centet se.
a piac logikája meg az, hogy a szuper tehetségeseket kell előtérbe tenni, abból kell pénzt keresni. ebben a felfogásban a gasztro reality akkor jó, ha a szereplő nem egyszerűen meg tudja különböztetni a káposztát a karfioltól, hanem tényleg finom káposztát főz. lehet, hogy semmi másban nem jó, de a káposztában szuperjó. és akkor azt kell keresni. de ebben az esetben a sorozatért el kell kérni legalább 1 centet.
és a két felfogás nem kompatibilis. nem csereszabatos. nem lehet egyszerre mindkettőre törekedni. hogy szokták ezt mondani: nem lehet egyszerre két kapura gólt rúgni.
az a tulajdonos döntése, hogy melyikből próbál pénzt csinálni. a marketing irányába tolja el a lapot, vagy az eladás irányába. az első esetben nem lehet minőségi tartalommal labdába rúgni, a második esetben meg csak azzal lehet.
szerintem. de nem muszáj ezzel egyetérteni.
@pollner
ahhoz viszont piac kell. és nem ingyen piac. miért tartson fenn egy lap egy rakás újságírót, ha jön egy csomó középiskolás, vagy középiskolásnak látszó tárgy (blogger), és írnak mindenfélét.
a kulcsszavakat mindenki ismeri: pisi, kaki, geci, fika, valamint segg, pina, fasz. ebből a geci, segg, fasz kombó a női magazin. a fika, segg, pina a férfi. a pisi, kaki uniszex. ilyen az ingyen média, akkor is, ha kicsi a piac, akkor is ha nagy.
a megoldás nyilván az, ha a kulturális javak egy részét (az eladható részt) a piac minimum 1 centre beárazza, azaz megpróbálja elválasztani az eredeti, minőségi tartalmat, a másolattól, az eladhatatlantól. ha valaki eredeti módon ír, eredeti módon gondolkodik azt meg fogják venni, ha valaki átlagosan, vagy az alatt, azt meg nem fogják.
a blogger kultúra kapálózik ez ellen. az index, és az origó is kapálózik ellene. ez világos. de a megoldás még is csak ez lesz, az persze lehet, hogy ez nem holnap lesz hanem egy-két-három-öt év múlva.
@nev: Korábban tetszett, amiket írsz, de újabban kezdesz fárasztó lenni:(
a bloghu a pajtás újság, képes újság sajátos keveréke. nagy iskolaújság, hahota magazin. általában a freeweb tök komolytalan dolog.
@kadarm: A tartalmat illetően nyilván igazad van. Én inkább arra próbáltam felhívni a fiygelmet, hogy újabb és újabb, hason tartalommal bíró maintream női oldalak helyett talán értelmesebb lenne valamilyen új értékeket is behozó hálózatban gondolkodni.
Persze, annak semmi köze a glam.com népszerűségéhez, hogy az i.village-hez képest ostoba és leegyszerűsített a tartalom. Nem mintha a képlet nem működhetne, a közösségi tartalom lehet jó. De a glam speciel a főoldal alapján gány. Már a rovatelnevezések is árulkodóak, úgyhogy minőségnek nagyon nem nevezném, a női lapok piacát ismerve.
