Június 25-én Steve Rubel, a blogkultúra egyik legismertebb alakja bejelentette, hogy befejezi blogja, a Micro Persuasion írását. Rubel szerencsére nem tűnik el az internetről, csak úgy látja, hogy a blogolás már nem a megfelelő forma gondolatai, információi megosztására és a szakmai párbeszédre. A "lassú és statikus" blogolás helyett az információk folyamatos áramoltatása mellett kötelezi el magát. Új otthona ezentúl a Posterous, az ott vezetett "lifestream", de természetesen továbbra is kitartóan tweetel, ott van Friendfeeden, a Facebookon és mindenütt másutt, ahol "kell". Azt hiszem, Rubel bejelentésével végleg lezárult a közösségi média egy fontos korszaka.
- - - - -

Öt éve, 2004. nyarán kezdtem blogolni. Magyarországon akkoriban indult be a blogolás, a blog-nagyhatalmaknál pedig ez volt a Nagy Felfutás időszaka. Ahogy sokan mások, én is vezettem saját blogomat, közben pedig próbáltam rájönni, mi is ez az egész. Néhány hét után kiderült, hogy van néhány véleményvezér, akikre érdemes figyelni. Tőlük lehetett először hallani az új dogokról és az ő kedvenceiket (blogroll) követve lehetett további véleményvezéreket, fontos bloggereket  megismerni. Itthon Doransky "ősblogja ősblogja volt az egyik ilyen csomópont, az angol nyelven írt blogok közül pedig néhány másik blog mellet a Micro Persuasion bizonyult kihagyhatatlannak. Tőlük tudtam meg azt is, hogy létezik az "A-listás bloggerek" kasztja.

A blogvilág éveken keresztük feszülten követte, kik kerültek fel a Technorati top 100 listájára. (Keringtek "biztos tippek" és születtek alapos tanulmányok is arról, hogyan lehet biztosan feljutni ide.) 2007. tavaszán a Google PageRank mintájára megszületett a Techoraty Authoroty rangsor. Ma már egyre kevesebben izgatják magukat ezekkel a listákkal és rangsorokkal, rég elmúltak az "A-lista" csócsálásával foglalkozó, meglehetősen belterjes viták.   Alapvetően változott meg ugyanis a web és azon belül a közösségi média használata, a weben folyó "beszélgetés":
  1. A hagyományos média bekebelezte a blogolást. A kezdeti görcsölés, értetlenkedés után ("Újságírók-e a bloggerek?", "Mi lesz a médiával a tények alapos ellenőrzése nélkül?"), minden jelentősebb online híroldal és minden magára valamit is adó vállalat blogokat indított. Egyesek sikeres "külső blogokat/bloggereket" integráltak, mások a korábban is náluk dolgozó újságírókat, marketingeseket "bloggeresítették" Születtek sikeres blogok és kerültek blog formátumba korábbi, unalmas rovatok, száraz marketingszövegek is. A blogok egy időre friss lendületet adtak sok kiadványnak, a blogok révén azok vonzóbbá váltak az olvasók számára is. Rosszabbul jártak viszont a "mezítlábas" bloggerek, akiknek az egyre több friss, feltörekvő blog mellett most már a "hivatásos" blogokkal is versenyezniük kell.

  2. Idővel nagyon beindult a közösségi média. Leginkább a Facebook. Azok, akik nem akartak/tudtak hosszú szövegeket írni ,  csak beszélgetni, ezt-azt csereberélni, mindenfélére meghívni egymást,  mások dolgaihoz hozzászólni, barátkozni (és még sok minden mást), elkezdtek kevesebbet blogolni és többet "netvörkölni".

  3. Kitört a mikroblogolás. A 140 karakterben korlátozott üzenetek, az ismerősök követése, a (majdnem) jelenidejű kommunikáció, a villámgyors keresés és a Twitterre épülő rengeteg alkalmazás sok olyan embert vonz, akiknek nincs kedve, ideje, energiája "igazi" blogot írni, akiket  a blogolásból korábban is inkább csak a hozzászólás érdekelt. (A számos egyéb mikroblog-formátum közül érdemes kiemelni a  hazai felhasználók között valamiért különösen népszerű Tumblr-t.)

  4. Kezdetben a blogok egyik alapvető funkciója volt  a fontos linkek megosztása (linkblogok). Később jött delicious, azután egymás után bukkantak fel a különböző RSS olvasók/megosztók. A megosztott linkek rangsorolása, ajánlása, a megosztások kommentálása egyre jobban elmosták a határt a linkmegosztás és a beszélgetés között.
- - - -

A közösségi webnek és az új szolgáltatásoknak köszönhetően folyamatosan költözik, vándorol minden, amit a weben csinálunk. Mivel a figyelem véges, ide-oda kapkodunk, de egyre kevésbé vagyunk képesek egy-egy területre koncentrálni. Mindez meghatározza, hogyan készítünk, osztunk meg és fogyasztunk webes tartalmakat. Nem tudunk megállapodni, állandóan keressük a jobb, átfogóbb, hatékonyabb megoldásokat, közben félünk, hogy lemaradunk a Következő Nagy Dologról.

A folyamatos népvándorlás közepette nem lehet többé univerzális TOP 100-as listákat gyártani. Követheted személyes weboldalad/blogod PageRank értékét, figyelheted, hányan követnek a Twitteren (hányan hivatkoznak rád, hányan küldik tovább ("retvítelik") tweetjeidet, számon tarthatod, hányszor került egyik, vagy másik írásod linkje az ajánlottak listájára valamelyik linkmegosztón, de akárhogy is számolsz, sehogy sem jön ki ebből egy olyan univerzális mérőszám, ami meghatározza, milyen fontos, befolyásos, vagy hiteles vagy a weben.

- - - -

Évek óta arról beszélünk hogy a (hivatásos) média nem várhat többé úgy közönségére, mint a hálója közepén gubbasztó pók a legyekre. Oda kell menni, ahol ahol a potenciális közönség van. Az ambiciózus, rugalmasabb kiadványok tehát kapcsolatba kerültek a legaktívabb bloggerekkel, önálló oldalt nyitottak a Facebookon, ott vannak a Twitteren, videókat osztanak meg a YouTube-on.  Ha ügyesen csinálják, bővíthetik közönségüket,közben új dolgokat tudhatnak meg az online média működéséről.

Az újfajta közösségi média legismertebb véleményvezérei (Guy Kawasaki, Chris Brogan, Robert Scoble és a többiek) segítik a legnagyobb cégek online közösségi kommunikációját, tanácsokat adnak a médiacégeknek ott vannak minden fontos konferencián, közben pedig napi 24 órában, minden "fontos"platformon ontják a friss információkat, aktív részesei az online médiaszférában zajló beszélgetéseknek. Mivel nekik is csak 24 órából áll a napjuk,  csak úgy képesek tartani ezt a tempót, állni a versenyt a közösségi médiatérbe is egyre jobban benyomuló "hivatalos" médiával, hogy a háttérben komoly csapatot foglalkoztatnak. A "personal brand" és a mögötte működő biznisz egyre jobban hasonít a hagyományos kommunikációs- és médiavállalkozásokhoz. Miközben tehát a hagyományos média egyéni arccal, természetes személyként próbál megjelenni a közösségi médiában, annak szakértői, vezéregyéniségei szép lassan médiavállalkozássá válnak.  A köztük levő határ egyre inkább elmosódik. Nemsokára értelmetlen lesz közösségi médiáról beszélni, mert a mai értelemben vett média és  közösségi média szétválaszthatatlanul összeolvadnak. Az "olvasásra szoktatás, vagy a "fiatalok visszacsábítása a képernyő elé" kezdetű akcióprogramok szervezése helyett ennek az összeolvadásnak a  következményein kellene spekulálni.