Legutóbb ott fejeztem be, hogy feltöltöttem némi anyagot a Koobe-ra. Jóval többet, mint amennyit egy hét alatt jártomban-keltemben el tudok olvasni. Az első nap ide-oda kattintgatásai és próbálkozásai után Lessig The future of ideas című könyvébe igazából bele is kezdtem.

Fészkelődés

Lessig könyve pdf formátumú. Ha az oldalak szépen, margóval jelennek meg a kijezőn, nekem már túl kicsik a betűk. A következő nagyítási szint a "faltól falig" szöveg. Ezt nyugodt körülmények között, jó világításánál el tudom olvasni, de utazás (rázkódás) közben, változó fényviszonyok mellett fárasztó. A képernyőn a szöveg egyik irányban sem görgethető (többek közt nyilván azért nem, mert az E Ink kijelző elég lassan frissül), ezért a következő nagyítási szinthez már fektetve kell használni a készüléket. (Egyébkán az álló-fekvő formátum másképpen nem váltogatható.) feküdjön csak Lessig szövege, ez így jól olvasható.

Egy kéz, két kéz

A Koobe (HanLin) láthatóan kétkezes olvasásra készült. Így lehet stabilan fogni és a gombokat nyomkodni. Ha már elkezdesz olvasni, túl sok nyomkodnivaló nincs, leginkább a "lapozás" gombokra van szükséged. Ezek nekem nem igazán esnek kézre (ujjra), de azért láttam ennél szerencsétlenebb megoldásokat is ilyen-olyan készülékeken.

A tömegközlekedés nevéhez híven általában valóban tömeges élményt jelent. Állva olvasok, fél kézzel kapaszkodok. A Koobe így is biztonságosan tartható, egy tömött járművön lapozni még az imént említett nehézségek ellenére is egyszerűbb, mint egy lepedőnyi napilappal küzdeni. (W.A. barátom szerint nem a lapok méretével, hanem a hazai újságolvasók kézügyességével van a baj. Egy New York-i, vagy londoni újságolvasó hihetetlenül profin tudja hajtogatni és forgatni az újságját úgy, hogy mindig csak az olvasott 1-2 hasáb van a felszínen.)

Szóval tudom félkézzel fogni a készüléket, tudok lapozni is, de 10 perc után kiderül, hogy nemcsak Lessig szövege, hanem a Koobe is tömör, kicsit fárasztó már tartani. (Azért szívesen eltartogatnám, ha nem kellene néhány nap múlva visszaadnom.)

Éljen a takarékosság!

Egyszerű viszont az átszállás. Csak becsapom a borító fedelét, leszállok, felszállok a másik járműre, kinyitom a borítót és ott a szöveg. A készüléket ugyanis nem kell kikapcsolni, ő sem erőlteti rám az "energiatakarékos üzemmódot". Az E Ink egyik szimpatikus tulajdonsága, hogy csak a szövegváltás jár energiafogyasztással, a "kinyomtatott" szöveg megtartása nem. Egy hete töltöttem fel a készüléket és még félig sem merült le.

Hát itt tartok, vagyis Lessig könyvének valahol a közepén, a kipróbálásnak pedig lassan a végén...
Azért még írok majd egy utolsó bejegyzést, amiben összefoglalom, hogy milyen lenne az az e-olvasó, amiért máris szaladnék a sarki boltba.