Mostanában egyre több lapkiadó vezetőségi értekezletén játsszák a "mi lenne ha..." játékot.
"Mi lenne, ha bezárnánk a lapot és teljesen a webre terelnénk a közönséget?"

Első pillantásra egyszerűnek tűnik a képlet: Az újságbizniszben a legtöbb pénzt a papír, a nyomda és a terjesztés viszi el. (Pontosabb adatokat Számolgassunk című, korábbi bejegyzésben olvashatsz.) Ha tehát a kiadó megszabadul ettől a nyűgtől, és a webre tereli megmaradt olvasóit, a megnövekedett hirdetési bevételek révén még jól is jöhet ki a dologból.

Eddig az elmélet.  A konkrét számokkal való behelyettesítés után kiderül, hogy ez a menekülési irány legfeljebb csak a komoly márkaértékkel bíró, de jelentős veszteséget termelő lapok esetében merülhet fel.  Nyomtatott lapot "tiszta" online kiadványért eddig kevés kiadó adott fel, csekély tehát a gyakorlati tapasztalat. Az azonban jól látszik, hogy a print közönség átterelése a webre, illetve a webes olvasótábor dinamikus növelése a nyomtatott kiadás bezárása után egyáltalán nem egyszerű és távolról sem működik automatikusan. (A nyomtatott kiadást tavaly októberben feladó Chritian Science Monitor vezetői nyilván sokat tudnának mesélni erről..)  Úgy tűnik, hogy a nyomtatott újságok és a lapok weboldalai közötti keresztmarketing-kapcsolat sokkal bonyolultabb, mint eddig feltételeztük. Ennek megbontása olyan hatásokkal jár, amire a legtöbb kiadó nincsen (nem lehet) felkészülve.