A nyomtatott lap és az online kiadvány szerkesztőségének összegyúrása olyan téma, ami az elmúlt 2-3 évben  sok kiadó szívét megdobogtatta.(Sokszor persze csak a létszámcsökkentéstől remélt megtakarítások miatt.) Az integráció elveiről, céljairól a folyamatot levezénylő menedzserek lelkes előadásokban, cikkekben, tanulmányokban számoltak be. Mi, a kívülállók jóval kevesebbet tudhatunk arról, hogyan is élték meg a mindezt az "integrált" újságírók. Steve Yelvington, veterán újságíró-tanácsadó egy belső vállalati jelentés készítése során több tucat integráción átesett európai és amerikai újságíró véleményét hallgatta meg.

Az összeolvadás szükséges. A válaszadók korábbi pozíciójuktól függetlenül hisznek az integráció szükségességében, ugyanakkor azt gondolják, hogy azt gyorsabban, erőteljesebben, átgondoltabban kellett volna végrehajtani. A túl hosszú átmenet több alkalmat ad arra,  hogy a két eltérő kultúra konfrontálódjon.

Az integráció csak egy lehetőség. A print és az online szerkesztőség integrálása önmagában még nem garantálja a sikert. Megnyit egy ajtót, de csak megfelelő vezetés és az összehangolt csapatmunka segítségével lehet átlépni rajta.

A székek és az íróasztalok átrendezése nem elegendő. A vezetés és a beszámoltatási rendszer átalakítása nélkül nem valósulhat meg az új rendszer. Ha a hírgyűjtés és  szerkesztés folyamata  ugyanúgy néz ki, mint amikor a  nyomtatott lapot kellett kiszolgálni, akkor nincs értelme az  egész felhajtásnak.

A kulturális különbségek rövid távon nem  számolhatók fel. Az egyesülés olyan embereket hoz össze, akik nagyon másképp gondolkodnak arról, hogyan is kell "újságot" írni. Eleve számítani kell tehát konfliktusokra. Fel kell készülni némi gyanakvás és ellenségeskedés kezelésére.

Egyenlőség? Felejtsd el! A printesek mindig többen vannak. A "túlerő" tízszeres, vagy még nagyobb is lehet. A nagyobb befolyással rendelkezők mindig a nyomtatott laptól érkeznek. Az online újságírók gyakran másodrendű állampolgárnak érzik magukat.

Nagy a veszélye, hogy éppen a leghasznosabb tudásról mondunk le. Előfordul, hogy az "integráció" egyszerűen csak a beolvasztott kisebbség mellőzését jelenti. Van olyan szerkesztőség, ahol a nyomtatott világból jött szakemberek kerültek az online újságírók fölé. A szakemberek tehetetlenül nézték, ahogy hirtelen visszakerültek 1995-be.

Előítéletek. A hirtelen összekerült emberek nem ismerik egymást. Az online szerkesztőségből érkezettek azt gondolják, a printesek mind hülyék az internethez, az printesek viszont azt gondolják, hogy az internetesek nincsenek tisztában az újságírás alapjaival.

A felelősségi körök tisztázatlansága. Sok újságírót frusztrál, hogy az új szerkesztőségben nem lehet tudni, mi kire tartozik.

Ellenállás az online oldalról. Több szerkesztőségben is meglepve tapasztalták, hogy az online világból érkezők azok, akik merevebben elzárkóznak a feladatok és a hatáskörök újraelosztásától.

Meg kell érteni, hogy az online médium nem technikai kérdés. Hiába rendelkezik valaki sok évtizedes szerkesztői tapasztalattal, általában nem képes egyik pillanatról a másikra felelősséggel dönteni az online médiával kapcsolatos stratégiai kérdésekről. Az átálláshoz idő, tanulás és kellő elszántság szükséges.

Steve Yelvington írásából csak a legfontosabb gondolatokat mazsoláztam ki. Feltétlenül érdemes elolvasni az eredeti bejegyzést!