RSS Arra gyanakodtam, hogy Jeff Jarvist is utolérte az internetes megmondóemberek végzete. Többekkel is előfordult már, hogy a web segítségével felépített "personal brand"-jük túlnőtt gazdájukon. Míg a személyes márka felépítésében döntő szerepet játszott a szaktudás, a közösséggel kialakított szoros kapcsolat, a "personal brand" hatalomátvétele után a konverzió ( a márkaérték pénzzé alakítása) vette át a főszerepet.
Nincs azzal semmi baj, ha valaki némi pénz is szeretne keresni (el)ismertségével. A véleményvezéreknek is fizetniük kell számláikat, nekik sem adnak semmit ingyen a Tescoban. Szerencsés esetben megtalálják az egyensúlyt az ingyenes észosztás és a pénzért mért tudás között. A "beetetett" közösséget általában akkor éri sokk, ha véleményvezére egyik napról a másikra pénzért kezdi árusítani korábban ingyenes osztogatott információit.
Jeff Jarvis esetében kicsit más a helyzet. Új könyve nem annyira eddigi tevékenységének folytatása, inkább annak szintézise. Nem "hivatalos" szakterületére, a médiára koncentrál, hanem azt vizsgálja, hogyan működne a Google-modell az élet különböző területein. A könyv jelentős része a weben megjelentetett korábbi blogbejegyzésekből, ingyenesen elérhető cikkekből nőtt ki. Ezek a források természetesen ingyenesek. A könyvért (+ hangoskönyvért, Kindle-verzióért stb.) fizetni kell. Nem túl sok pénzt, de mégis. Egyesek furcsállják a dolgot, Jarvis azzal érvel, hogy azért használja a hagyományos könyvértékesítési rendszert, mert az még elég jól működik.
- A könyvet még nem olvastam, viszont meghallgattam a Six pixel of separation - The Twist Image Podcast egy korábbi adását, amiben Jarvis a könyv főbb téziseit fejtegeti.
- Legalább ennyire érdekes az az interjú, amiben Steve Rubel arról faggatja Jarvis-t, hogyan alkalmazható a Google-modell a pr-re és a marketingre.
- Nem a könyvhöz, de Jarvis-hoz kapcsolódik harmadik linkajánlatom. Tegnap indult el egyik kedvenc podcastom, a Media Talk amerikai "alvállalkozása", a Media Talk USA. Az adás szerkesztő-műsorvezetője Jeff Jarvis. Az első adásban minden bevethetőt bevetettek, a stúdióban Elizabeth Holmes (WSJ) és Jay Rosen voltak Jarvis beszélgetőtársai, interjú készült Arianna Huffintonnal stb., ennek ellenére kicsit merevre, darabosra sikeredett a műsor. Tetszett a témaválasztás (a brit műsor mindig túl sokat foglalkozik a BBC belügyeivel), viszont jó lenne, ha az amerikaiak is átvennének valamit Matt Wells és vendégei lazaságából. Vagy túl sokat akarok?
