Néhány éve a Kryptonite (a golyóstollal kinyitható  biciklilakat) botrány az első webre  felrakott videótól a vezető lapokban megjelentetett cikkekig nagyjából 2 hét alatt bontakozott ki.

Két hete a YouTube-ra kirakott videóval kirobbantott "Domino's Pizza ügy" 2 nap alatt jutott fel a Nagy Médiába. A terjedési sebesség növekedésének oka természetesen a tartalom- és linkmegosztók, a közösségi hálózatok és a mikroblogolás növekvő népszerűségében keresendő.

Évek óta tapasztalhatjuk, milyen sikeresen terjednek egészen elképesztő hülyeségek is lánclevelek segítségével. A Twitter a láncleveleknél milliószor gyorsabb, hatékonyabb. Egyszerűbben, gyorsabban küldhetők tovább ("ReTweet") összes "követőnknek" a frissen kapott pletykák, rémhírek, tévedések, félinformációk, átverések.

Az egyre ártalmatlanabbnak tűnő disznóinfluenzánál lényegesen gyorsabban terjed a Twitteren a  #swineflu "hashtag" (afféle twitteres címke). Esélyünk sincs, hogy bármilyen módon befolyásoljuk, ellenőrizzük, vagy szűrjük a ránk zúduló információkat. Óriási szükség lenne valamilyen megbízható szűrőre.

Zsadon Béla egymaga nem tudja megállítani a tévinformációk áradatát. A Wikipedia szócikkét folyamatosan frissítő önkéntesek sem.

A kereskedelmi média nem az információk szűrésében, hanem a téma iránti fokozott érdeklődés a mérsékelt pánikhangulat fenntartásában érdekelt .
A szűrés, a dolgok megmagyarázása,a téma kontextusba helyezése, elemzése a "minőségi újságírás" dolga lenne. Képes rá? Van még elég hitele ahhoz, hogy közömbösítse a közösségi médiából áradó ellenőrizetlen értesüléseket? Sokat segíthetne a "linked journalism", de vajon működőképes lehet ez a módszer egy olyan szűk, a nyelv miatt behatárolt szakmai közegben, mint a mienk?