Bevallom, mindig is nyomasztott néhány véleményvezér hiperaktivitása. Hogyan képes Guy Kawasaki, Seth Godin, Chris Brogan...folyamatosan blogolni, podcastokban, online videókban szerepelni, aktívan részt venni a Facebook, LinkedIn és egyéb közösségi oldalak életében, konferenciáról konferenciára utazni (mindegyiken előadást tartani), közben könyveket írni... És most ehhez jön még a Twitter. Guy Kawasaki például csupán az elmúlt 12 órában több, mint 50 tweetet küldött ki!

Nyilván nem csak nagyobb a munkabírásuk, mint nekem, de ezerszer hatékonyabban szervezik  munkájukat, az egész életüket. Eddig legalábbis ezt gondoltam. A napokban a Six Pixels of Separation podcast egyik adásában azt hallottam, hogy egyik-másik véleményvezér Twitter oldala akkor is frissül, amikor gazdája éppen előad, vagy egy partin ápolja személyes kapcsolatait. Egy blogban lehet előre megírt bejegyzéseket később, automatikusan időzítve is publikálni. A Twitteren (tudtommal) nincs ilyen lehetőség. Hm.

Szomorú, hogy a gyarló emberek, de még a szakértők munkaideje és energiája sem képes a közösségi médiával arányosan növekedni. Az állandó, intenzív jelenlétre pedig szükség van a személyes márka megteremtéséhez. Kawasaki, Brogan, Godin és a többiek ugyanis magányos harcosok, nem áll (közvetlenül) mögöttük valamelyik Nagy Cég, az erős személyes márka teremti meg számukra a lehetőséget, hogy neves konferenciákon (fizetett) előadóként léphessenek fel, kelendő könyveket adhassanak ki, tanácsadói megbízásokhoz juthassanak. A megoldás tehát (vélhetően, hiszen senki sem ismeri be) névtelen bedolgozók, "négerek" alkalmazása.

Lehet, hogy a nagyobb személyes márkák mögött eleinte csak kisebb műhely, kézműves manufaktúra működik, később ebből akár egész szerkesztőség is kinőhet. Munkamegosztás, szakosodás, tagozódás. Miközben kihalnak a hagyományos szerkesztőségek egy másik közegben új, nagyon hasonló szervezetek jönnek létre? Elkerülhetetlen az a folyamat? Mindenképpen ez a Nagy Személyes Márkák sorsa?