RSS
Miközben az Egyesült Államokból sorra érkeznek az újságírók elbocsátásáról, napilapok bezárásokról szóló hírek, akad a nyomtatott lapoknak egy szegmense, ahol javul a helyzet. A New York Times tudósítása szerint az utóbbi időben érzékelhetően megnőtt a hajléktalanok készítette, kizárólag az utcán terjesztett lapok forgalma.
Mi lehet ennek az oka? Jók ezek a lapok? Olcsóságuk miatt inkább megveszik őket az emberek, mint a "hivatalos" lapokat? A válság miatt szolidárisabbá váltak azok, akiknek még van munkájuk?
A választ nem tudom. A cikkből és a hozzá tartozó hangos képsorozatból kiderül, hogy az amerikai nagyvárosokban újságot áruló hajléktalanok és a pesti aluljárókban saját mocskukban fetrengő emberroncsok között fényévnyi a távolság. A Seattle-ben, Portlandban, Denverben és más városokban sikeresen dolgozó újdonsült újságárusok általában frissen kerültek az utcára, többségük érettségizett, de akadnak olyanok is, akiknek főiskolai diplomájuk is van, általában komoly szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Akkor tehát a jobb minőségű munkaerő, a színvonalasabb terjesztés a siker oka? Esetleg az, hogy az árusok és a vásárlók közötti egyre kisebb társadalmi különbség empatikusabbá, adakozóbbá teszi az embereket?
Nehezen tudom elképzelni, hogy itthon a gazdasági válság erősítené az emberekben a szolidaritást, növelné az adakozási kedvet. Nem hinném, hogy gyors növekedésnek indulna a Fedél nélkül példányszáma.
Legalább adj egy percet nekik az életedből...
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Te, aki az utcán újságot árulsz... |
Civil újságírás |
Hozzászólások
12 hozzászólás
(Nyilván nem kötözködni akartál:)
pollner | 2009. április 15. 15:30
De igen! ;-) már, ami ".....az amerikai nagyvárosokban újságot áruló hajléktalanok és a pesti aluljárókban saját mocskukban fetrengő emberroncsok között fényévnyi a távolság......" (pollner) kitételedet illeti.
Nagyon örülök (és köszönöm) Boros Györgyi hozzászólásának, hiszen ez késztetett a “kötözködésre”.
Megjegyzem, utánanéztem, és valóban állandó vita van ezekkel a lapokkal kapcsolatban a “Big Issue” miatt, melyet profik írnak és hajléktalanok terjesztenek angol nyelvterületen. Részletek itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Big_Issue
Érdeklődéssel olvastam a cikkét és a hozzászólásokat is. Eredeti
kérdésére (több Fedél Nélkül fogy e a válság hatására) sajnos
nem tudok egyértelmű választ adni, egyrészt lapunk példányszáma
normál esetben (is) túl ingadozó, másrészt talán még nem nem telt el
elég idő a válság begyűrűzése óta, ahhoz hogy eljusson a mi
tevékenységi területünkre is. Ugyanakkor mindig is voltak és vannak
jól szituált terjesztőink, akik rendezettek, jól öltözöttek, senki
sem gondolná róluk, hogy hajléktalanok, bár megjegyzem, lapunkat nem
csak hajléktalan emberek terjeszthetik.
Terjesztőinket sajnos gyakran összetévesztik a koldusokkal, akik lapunk
egy-egy gyűrött példányával állnak aluljárókban vagy sétálnak a
kocsisoron és koldulnak, mintegy szimbólumként tartva kezükben a Fedél
Nélkült, nem adják oda az újságot a nekik pénzt adóknak.
Velük ellentétben, terjesztőink sorszámmal ellátott, konkrét
helyszínre szóló
kitűzővel rendelkeznek, melyet szerencsére egyre több vásárló el is
kér tőlük. Vannak, akik ebből a bevételből finanszírozzák
albérletüket vagy szállódíjukat, másoknak jól jön a nyugdíj mellé
keresetkiegészítőnek, és persze vannak akik ebből fizetik a napi
felesadagjukat.
Az aluljárókban lakó, koszos, rendezetlen, mosdatlan hajléktalan
emberek csak a jéghegy csúcsa, ők a hajléktalan emberek kb. 15%-át
teszik ki, de mivel ők láthatók, hajlamosak vagyunk ráhúzni az egész
csoportra jellemzőieket. Valójában a hajléktalan emberek többsége
szállón lakik, és ránézésre nem látszik rajtuk hogy nincs otthonuk.
Ha többet szeretne tudni a hajléktalan emberekről nézze meg
honlapunkat: www.menhely.hu
Üdvözlettel
Boros Györgyi
@Pocakos: Ha már ennyire utánajártál a témának, elárulhatnád, hogy képesek ezek a lapok pótolni "hivatalos" napilapokat? (Véleményem szerint a Flaszter nem, bármilyen hálózatnak is a tagja.)
Egyébként pedig köss a kiegészítést! (Nyilván nem kötözködni akartál:)
".....A hajléktalanok által írt/szerkesztett amerikai lapokat nem ismerem,..." (pollner)
Amikről a NYT beszámol:
Street Roots
http://www.streetroots.org/
Real Change
http://www.realchangenews.org/
Denver Voice
http://www.mondotimes.com/1/world/us/6/402/14776
Street Sense
http://www.streetsense.org/
International Network of Street Papers
http://www.street-papers.com/
És ezeknek MIND(!) van web-oldala! Internetes kiadása, mutácija!
Ja, és a wikipédia is megemlékezik róluk:
http://en.wikipedia.org/wiki/International_Network_of_Street_Papers
Ennek a nemzteközi szervezetnek a magyar tagja: a FLASZTER (nem a Fedél nélkül)
Összes infó a net-ről, a google segitségével - egy karnyújtásnyira. ;-)
@G: Megkérdeztem, várom a választ. Ha megtudok valamit, természetesen megírom.
A hajléktalanok által írt/szerkesztett amerikai lapokat nem ismerem, de azt biztosan állíthatom, hogy a Fedél nélkül nem alkalmas a hagyoményos hírmédia kiváltására:) (Tudtommal nem is az a céljuk.)
Meg kellene kérdezni, hogy a Fedél nélkül-ből hányat adnak el most és hányat adtak el fél évvel ezelőtt? Egy telefonba kerülne csak.
Az nem lehet, hogy azért vesznek többet a hajléktalan-újságból, mert érdekesebb, mint a futószalagon gyártott szövegekből összegereblyézett lapok?
Bocs! elszámoltam magam! ;-) Heti 200 példány = napi 30 példánynak, azaz óránként 3 darabnak felel meg! Szóval, ott sem kapkodják el v. szét a hajléktalan újságokat, viszont jó "zsebpénz" - kiegészítés (pl. a munkanélküli segély mellé).
".....az amerikai nagyvárosokban újságot áruló hajléktalanok és a pesti aluljárókban saját mocskukban fetrengő emberroncsok között fényévnyi a távolság......" (pollner)
Bocs pollner, de ez (elég) előítélettel teli megjegyzés, meglátás.
Megjegyzem, A NYT cikke is keveri a homeless és a jobless fogalmát. Az címben "homeless" szerepel, a példának bemutatott ács viszont "munkanélküli", és nem hajléktalan! A lapokat kiadók pedig mind "manager"-ek. A cikk pedig a "Media & Advertising" rovatban jelent meg.
"...Mr. Bynum says that if he works 10 hours every day, he can sell nearly 200 papers a week at $1 a copy. Each paper costs him 25 cents, leaving him with a couple of hundred dollars in profit, including some fairly large tips he gets from repeat customers...."
Tehát, a tag napi 10 órai utcán léttel hetente elad közel 200 példányt darabonként egy dollárért, - azaz napi kb. 70 darab, ami óránként 7 példányt jelent! Ha jól értem a bevétel egynegyedét kell leadnia, - de lehet, hogy 25 centért veszi és egy dollárért adja? Nem ismerem az (amerikai) újságeladás mechanizmusát, - ez nem derül ki a cikkből! Az, hogy a néhány száz dollárt (couple of hundred dollars) mennyi idő alatt keresi meg (és az mire elég) - nem derül ki a cikkből.
Mindenesetre az egy dollár hazai viszonylatban kb. 200-220 Ft-s lapárat jelent(ene), amire még borravalót is kap(hat). Ez valóban fényévre van a hazai helyzettől, viszonyoktól.
Akimegjárta a munkanélküliség poklát (egyszer-kétszer, az hitem szerint is szociálisan nyitottabbá válik.
Ha kérnek tőlem az utcán, - és van apróm, akkor általában adok. A munkanélküliség akkor a legrémesebb, ha igazságtalan, illetve az alanyok kiválasztásának köre alaptalan, erkölcstelen és politikai célzatú.
Moré Csaba József!
"A hajléktalanok által készített és az utcán terjesztett hajléktalan- lapokat megfigyeléseim szerint többen vásárolják, mint korábban." Ezt a kijelentésedet, mire alapozod? Te magad terjeszted?
A válság mindenkinek válság. Ahogy a hajléktalannak, úgy a tehetősnek (Gordonka révén...).
A hajléktalanok által készített és az utcán terjesztett hajléktalan- lapokat megfigyeléseim szerint többen vásárolják, mint korábban.Ennek oka szerintem az, hogy a lapot vásárlók egy részénél bizonyos " szociális együttérzés " figyelhető meg a hajléktalanok felé az egyre növekvő világválság miatt,de vannak olyanok is, akik a lapot elolvasván behatóbb formában kívánnak információkhoz jutni a hajléktalanok mindennapi életével kapcsolatban.
Most húsvétkor egy árkád alatt három hajléktalan mellett haladtam el. Az egyik hajléktalan udvariasan megkért egy szívességre. Kihangsúlyozta, hogy nem kér tőlem pénzt, nem kér cigarettát sem, csak azt, hogy hallgassam meg amíg felolvas egy hajléktalan lapban lévő verset, melyet ő írt. Felolvasta a verset, mely gyönyörű, elgondolkodtató volt. Aztán hálásan megköszönte türelmemet és még annyit kérdezett: Örömöt okoztam Önnek ezzel ? Ez a kérdése a lelkemig hatolt. Szent és erős meggyőződésem, hogy sok embertársam a válság időszakában megértőbbek a hajléktalanok iránt.
Túl sokan éltek vissza kis hazánkban a jóhiszeműséggel, az "adakozási kedv"-el. Meséljem el, hogy hányszor lepődtem meg (és még sokan mások), amikor a kisegített illetőt (kisgyerek a karján)láttam nevetve beszámolni a kissé odébb álldogáló csoporttól? A segítőkészség nem apadt, talán jobban megnézik az emberek, és tudni akarják, hogy valóban rászorulónak adnak-e. Nem akarom ragozni.
Persze annakidején "Róbert bácsi konyhája" sem volt maga az ártatlanság netovábbja. (egyszer már megtaláltam a történetét a net-en, más is megtalálhatja).
Egy éve még sokan mondták fennhangon, hogy csak az nem talál munkát, aki nem akar. Pedig az már akkor sem úgy volt. Nagyon nem.
