Az egyik
MediaTalk podcastban hallottam, hogy a Guardian takarékossági okokból bezárja legtöbb helyi ("vidéki") szerkesztőségét. Az újságírók a továbbiakban otthonról, vagy kisebb, olcsóbb, bérelt irodákból dolgoznak. A beszélgetésből úgy tűnt, hogy sem az érintettek, sem az eseményeket a (még) biztonságos londoni irodából figyelő kollégáik nincsenek a dologtól feldobva.
Egész máshogyan látja a dolgokat Parrick Thornton, aki egy alapos és
igen lelkes bejegyzést írt az iroda nélküli, vagyis távmunkával működő szerkesztőség előnyeiről.
Az újságírónak vagy a "terepen" kell anyagot gyűjtenie, vagy a cikkein kell dolgoznia ehhez pedig teljesen felesleges bejárnia valamilyen irodába. Az utazás elvesztegetett idő, a szerkesztőségi zűrzavarban pedig rendkívül rossz a munka hatékonysága. Az értekezletek többsége tiszta időpocsékolás, a kollégák hülye vicceit pedig jobb emaliben megkapni (gyorsan törölhető). Persze a konyhai "szocializáció" fontos, de biztos, hogy megéri ezért egy irodaházat fenntartani?
A virtuális szerkesztőség működtetéséhez már minden eszköz adott:
- A közös szerkesztéshez (amikor a rovatvezetőd kiheréli az írásodat) kiválóan alkalmas a Google Docs (Én évek óta abban írok mindent.)
- A levelezésre adott a Gmail (évekre visszamenően elérheted összes leveledet)
- Telefon, azonnali üzenet - Skype
- Gyors locsogás a kollégákkal - Twitter
- Hangfájlok megosztása - Mevio (Thornton ezt használja, én nem simerem)
- Nagy fájlok küldése - YouSendIt
- Háttértár - Dropbox
Sorolhatnám még a további, jórészt ingyenes, vagy egy szerkesztőség számára könnyen megfizethető eszközöket, de nem ez a lényeg. A közös távoli munkát segítő eszköz bőven akad, sokan évek óta használják is őket. Jócskán vannak viszont, akik ragaszkodnak a megszokott szerkesztőségi szobájukhoz, asztalukhoz, székükhöz. Sokan közülük csak amolyan "internetes hóbortnak" tartották azokat az eszközöket, amikről néhány lelkes kollégájuk már egy ideje locsog. Most nekik is el kell gondolkodniuk arról, mi legyen ezután: A munkahelyüket áldozzák fel, vagy csak az irodájukat? Takarékossági megfontolásból rúgjanak ki újságírókat, vagy inkább zárják be az irodát és dolgozzanak a jövőben virtuális szerkesztőségben?
A virtuális szerkesztőség nem kompromisszum, hanem a munkavégzés rugalmas, korszerű formája. A régi fajta szerkesztőséghez való ragaszkodás, a "szakma hagyományaira" való hivatkozás, a "szerkesztőségi kultúra" védelme a legtöbbször nem más, mint a változástól való félelem álcázása. Részben érthető is ez a félelem. Néhány egyszerű eszköz használata elég gyorsan elsajátítható. Egy új szemlélet elfogadása sokkal hosszabb, bonyolultabb folyamat.
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
Vibram five fingers sale in our vibram shoes store with fashion style and top quality.We supply the best price,best servers,fast shipping to everyone.When you think our shoes is good,don't forgot to introduce our shop to your friends and family.Thanks!
@will: A munka színvonala, a szerkesztőségi kultúra nem feltétlenül az irodán múlik. Az újságírás úgynevezett aranykorában csak 1-2 könyökvédős szerkesztő ült az irodában, a szerzők a kávéházakban dolgoztak.
A színvonal csökkenésének az oka szerintem a "hírversenyben", de még inkább a pénztelenségben keresendő.
Korábban a zeneiparban dolgoztam, ahol a "régi szép időkben" 24-30 óra jutott egy 50 perces lemez anyagának a felvételére.(Komolyzene.) Ma egy 70 perces anyagot 12-15 óra alatt kell felvenni - ha készülnek egyáltalán komolyzenei CD-k.
will
|
2009. április 2. 16:18
|
A technikai oldalról írottakkal abszolút egyetértek: ma már megvan az ingyenes, vagy olcsó alternatívája soksok olyan dolognak, amikért nagyon drága főosztályokat tartanak fenn a kiadók. Sok pénzért jön az újrafeltalált hidegvíz. Az internet jó.
Azonban mindenkivel szívesen vitatkozom aki lebecsüli a "közös akol" hozzáadott értékét. Az újságírás számomra továbbra is műhelymunka. Jelenleg azt a tartalékot éljük fel, hogy mindazon sikeres és jó tollú szerzők, akik tényleg versenyképesek a hazai médiában, valaha egy ilyen akolban éltek és értek. Legyen az MTI, Népszabi, Figyelő, HVG, Magyar Rádió, mittudomén. Ahol egy gyakornok akár hetekig, hónapokig is próbálkozott, míg végül egy anyaga leközlése érdemesnek találtatott. Nem gondolom, hogy távmunkában, kávézókban, ablakpárkányon ülve, laptoppal az ölben képes lenne fejlődésre bárki. Ha Skype-on rászólsz, hogy "szar a cikk, legközelebb többet várok", az nem ugyanaz, mint odasétálni, vállára rakni a kezünket, és egy vastag filccel közösen végigmenni minden buta mondaton. Én együtt dolgozom többtucat külsőssel, és azt kell mondjam, hogy stagnál az íráskészségük. Az újaké meg rendre alacsonyabb a régebbiekénél, és nem látom hogy szűkülne a rés. Lecserélni sem tudom őket, mert nincsen igazán kire. A legrészletesebben körülírt felkérés ellenére is csak a saját kereteiken belül képesek működni, és még jó eset, ha idővel nem apad a lelkesedésük és az írásaik minősége.
@Andrea: Kösz a megerősítést. (Úgy látszik, az Origo Techbázisnál nincsenek ilyen gondok.)
Andrea
|
2009. április 1. 20:17
|
A rendelkezésre állási időről annyit, hogy már 24 órája nem működik a Sanoma levelezési rendszere.
Ha a Gmail nem működne ennyi ideig, akkor fejek hullanának a Google-nál.
@Kelt: Az ingyenes webes szolgáltatások használata nyilván némi kockázattal jár. Mindenki eldöntheti, megfelel-e neki ez az ár / szolgáltatás-minőség arány, vagy vásárol megbízhatóbb szolgáltatásokat. Egyébként egy-két gazdag szerkesztőséget kivéve a legtöbb helyen a belső "megbízható" rendszer igen távol van a 99,9 százalékos rendelkezésre állástól:)
erizo
|
2009. április 1. 11:37
|
@Kelt:
Persze, értelek, meg igazad is van. Én csak azon gondolkodtam el, hogy miért nem tud ezekkel az eszközökkel egy intézményi, vagy egy egymástól különálló (akár, most mondhatnék mást is, ha eszembe jutna más:)) kis szerkesztőségek közös projektje megvalósulni, amiből profitálhatna mindenki.
Miközben a szemléletváltáson járt az agyam, az jutott eszembe, hogy elképzelhető, hogy már a fiatalok kondícionálása is a winchester szemléleten alapszik. A mi településünkön pl. minden iskola az ECDL oktatással próbálja a gyerekekkel megismertetni a számítógéphasználatot, és bár tudom, hogy egy rakás modulból áll, mégis elég (rendkívül) statikus szemléletre nevel. Lehet, hogy ez az alapja mindennek, nem tudom, de a tapasztalataim szerint elég nehezen törnek ki a winchester szemléletből még a fiatalok is. Ez is lehet egy ok, nem tudom.
Kelt
|
2009. április 1. 11:10
|
@erizo:
Munkaeszközről beszélünk, a 99,9 százalékos rendelkezésreállást ígér a Google Alkalmazások. Ezt még úgy sem mindig sikerül teljesíteni a cégnek, hogy a funkcióhibákat nem számoljuk, csak a teljes kimaradásokat.
Amúgy a Dokumentumok jó eszköz, de továbbra sem tűnik jó ötletnek csak arra felépíteni szerkesztőséget. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy az utazással nyert idő nagy részét elviszi a kommunikációra fordított megnövekedett idő, mert ami az asztal felett átszólva egy mondat az cseten öt perc.
erizo
|
2009. április 1. 09:08
|
Szerintem nem az a lényeg, hogy mekkora biztonsággal dolgoznak vagy nem dolgoznak ezek a rendszerek és van-e támogatásuk vagy nincs, mert olyan nincs, hogy valami 120 százalékosan hiba nélkül mindig topon legyen. A lényeg inkább a szemléleten van, amit ha jól értem, leginkább úgy lehetne leírni, hogy winchester alapú szerkesztőség vs. hálózati, közösségi - beleértve mindent, az eszközöktől kezdve a térbeli jelenlétet stb...
A nagy lapoknak a hálózati, azaz virtuális szerkesztőség biztos megtakarítást jelent, talán, hacsak nem veri újabb költségekbe az otthon begolyózó munkatársak fluktuációja, de szerintem a szociális tér ilyen jellegű fontosságáról rengeteg szakirodalom íródott, és hallott is róla mindenki gondolom.
Ettől függetlenül persze óriási lehetőségek lennének egy-egy ilyen rendszer kiépítésében, és most nem a nagy(obb) lapokra gondolok, hanem pl. a végekre, a kis(ebb) lapokra. Egy-egy kistérségen belül például a megosztásokkal (szöveg, kép, videó) az önkormányzati lapok közösen kialakíthatnák az on-line megjelenésüket, de egy-egy kistelepülés intézményrendszere is rácsatlakozhatna könnyedén a települési honlapra.
Ehelyett - ha éppen van bármilyen, természetesen elkülönült internetes megjelenés - a telefonálgatás megy, meg a majd elküldöm e-mailen, nem találom az anyagot pedig biztos megvan stb... (És jó, ha eljut idáig a dolog.)
Leginkább tehát a winchester alapú működés a jellemző, és teljesen reménytelennek látom, hogy át lehessen akár csak archiválási, rendszerezési, elérhetőségi szempontokat figyelembe vevő hálózati működésre. Nem igazán értik mire jó, hiszen megvan minden a vinyón, másrészt a netes alkalmazások használata is "nehézségekbe" ütközik. De a legnagyobb akadály a winchester szemlélet: az a biztos ami itt van nálam, sajátomként, és majd saját magam(nak) felhasználom. De ez már társadalomlélektan. (A pszicho tanárom mesélte egyszer, hogy egy rendezvényen azt nézte, ki milyen stratégiát követve próbál a svédasztalról kaját szerezni. Az európaiak általában a könyök módszert használták és mindent a tányérra, a kínaiak ahol épp álltak annyit tettek a tányérra, hogy ki tudják adni a többieknek, majd újabb tányér, újabb kiadás. Utána közösen megették. Egy-egy kajából kevesebbet, de többfélét.
Ezt csak úgy elmeséltem, de sztem idetartozik.
És most megyek, iszok egy kávét.
A világ legjobb dolga távmunkázni - s többek között távmunkában újságot írni. Engem utoljára az újságírásnak az internet mentett meg - előtte már többször abba akartam hagyni. Így volt egy szép netes-újságírós korszakom - tökéletesne működött például Zalaegerszegről külsőzni a Vértes János vezette Internet Kalauznak (ah, régi szép idők :-))
Kelt
|
2009. április 1. 00:27
|
A rovatunk nagyrészt a Google Dokumentumokat használja közös munkára, úgyhogy elég jól ismerem az elképzelés hibáit.
1, Nincs biztonsági mentés. A Dokumentumokon tárolt írásokat kényelmesen és hackek nélkül nem lehet lementeni a saját gépre, S3-mas tárhelyre satöbbi. Van az egyesével való végigkattogás, a Firefox kiegészítőkkel való vacakolás, és van egy egészen szép megoldás, amihez csak egy linuxos gép kell.
2, Nincs garancia a működésre. Ha egy funkció nem megy, akkor ingyenes szolgáltatás esetében igazából nincs hová fordulni. Mondom ezt úgy, hogy két napja nem tudok közreműködőt behívni dokumentumba.
A fizetős Google Alkalmazásokkal kicsit jobb a helyzet, az évi ötven dollárért cserébe jár támogatás. Ehhez viszont nem jár a Reader, így két Google fiók közt kell ingadoznia, aki mindkettőt használná.
A nagy kimaradásokból az Alkalmazások is kiveszi a részét, csak a fizetős ügyfelektől elnézést kérnek utána. A Gmail legutóbbi hosszabb kihagyása után 15 napnyi ingyen szolgáltatást kaptak a prémium ügyfelek. Ez nagyjából két dollár.
e
|
2009. március 31. 21:20
|
Az otthon dolgozók táborából halkan kiszólva még visszautalnék egy korábbi itt olvasott bejegyzésre is. Nem is olyan régen Pollner "megdöbbenve tapasztalta", hogy mennyi anyagot vesznek át az újságírók, még egy neves hetilap szerkesztőségében is...Én is lesújtónak találom a statisztikai adatokat, amiket akkor olvastam. Talán ez a kényelmi faktor is veszélybe kerülhet, ha tényleg az "életből" kell meríteniük a konyhai szocializációt nélkülözni kénytelen zsurnalisztáknak.Ez talán még jót is tehet bizonyos orgánumoknak. Olykor egyáltalán nem lehet érezni az élet szagát, ellentétben az agyonrágott csontok jellegzetes ízével...
ryzsy
|
2009. március 31. 21:02
|
Évek óta "amatőrök" vagyunk, mégis ezek nagy részét használjuk a kezdetektől. A docsot amolyan feladatfelosztó üzenőfalként.
RSS 