RSS
Hiába reménykedtek benne egyesek, hogy a válság megkíméli az online médiát, nem jöttek be számításaik. A nyomtatott médiából és a tévékből menekülő hirdetők nem jelentek meg tömegesen az olcsóbb felületeket kínáló online újságokban. A webes hirdetési piac megroggyanása a fejlett piacokon máris látványos. Mindez természetesen együtt jár az online média (eddig sem igazán stabil) üzleti modelljének megingásával.
Az elmúlt hetekben sorra jelentek meg a fizetős tartalom lehetséges újbóli bevezetésével foglalkozó cikkek,és természetesen nem kellett sokat várni a válaszokra sem. Számos cikk, blogbejegyzés bizonygatta , hogy az előfizetés, vagy a mikrofizetés bevezetése egyaránt szerencsétlen ötlet. Igazán jó, a közönség és az üzleti élet számára is kielégítő megoldással azonban egyikük sem tudott kirukkolni. (A Kachingle, amiről nemrégiben írtam egyelőre nem több izgalmas álmodozásnál.)
Egyes kiadók nem tudnak tovább várni. Az egyik legjelentősebb amerikai lapkiadó, a 16 napilapot és 49 hetilapot kiadó Hearst a napokban jelentette be, hogy online kiadványain a tartalom egy részét fizetőssé teszi. A WSJ blogbejegyzése szerint nem lesznek merev szabályok, a szerkesztők maguk döntik el, mi legyen ingyenes és miért kérjenek pénzt. A döntést nyilván erős méricskélés kíséri majd. Ha tovább csökkennek a hirdetésekből befolyó pénzek, kevés vesztenivaló marad. Rövid távon. Mert ha a válság elmúltával (csökkenésével) feléled a hirdetési piac, a megnövekedett forgalomból könnyen kimaradhatnak a most bezárkózók.
Adalékok:
Átvilágítja működését az Axel Springer Magyarország (eMaSA)
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Fizess! |
Médiastratégia |
Hozzászólások
4 hozzászólás
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
Szerintem ingyenes tartalom nincs. Minden content-nek van költsége, még annak is ami az örökkévalóságnak van fent a Neten, mert a gépnek, hostingnak, stb. ára van.
Tehát a kérdés, miként fizet a user. Reklámokkal tüzdelt, néha borzalmas felületért, spam-szerű mail-ekért, vagy egy kifijezetten a tartalomra leszűkitett felületen magáért a content-ért.
Lassan egy évtizede mikrofizetési rendszerekkel foglalkozván, a hazai feleleteken egyenlőre semmi jelét nem észlelem a fizetési hajlandóság csökkenését a userek részéről. Sőt, néhány content kifijezetten a "szegények" szórakozása, ha már nincs több ezer forint egy esti szórakozásra, csak maradt 300 Ft. egy SMS-re, egy havídíjra. Persze ez változhat, ha nagyon nagy lesz az elszegényedés.
Ez a bejegyzésed elsősorban külföldre lehet érvényes, ugyanakkor kissé összemosódik benne néhány állítás a hazai helyzettel.
Ami egyelőre látszik Magyarországon, hogy mivel az internetes reklámköltések még elmaradnak a nyugati reklámtortákhoz képest, a fejlődés így is megmaradt, csak legfeljebb kisebb ütemű a bővülés.
Egyébként például a Porsche részéről ma arról számolt be Kiss Emőke a Web2.0 Symphosiumon, hogy ők kifejezetten átálltak online-ra a költéseiket illetően. Persze ők csak egy iparág egyetlen szereplői, és nem szabad messzemenő következtetéseket levonni ebből, viszont a három nagy iparági szereplő, a Sanoma, a T-Online és a CEMP illetékeseinek szavaiból is az derült ki, hogy az online piacon annyiban jobb a helyzet, hogy a válság ellenére is látszik növekedés, ha nem is akkora, mint a válság előtti szép (kétszámjegyű bővülést! produkáló) időszakban. Vagyis az online piac kevésbé nő, mint korábban, de a válságnak az internet - relatíve - még így is nyertese lesz, legalábbis itthon, mert a hagyományos médiatípusoknál sokkal jobban érzékelhető a visszaesés.
A három médiacég illetékesénél rákérdeztem egyébként arra, hogy szükség lehet-e valamelyik, portfóliójukba tartozó site bezárására, de nemleges válaszok születtek, illetve aki árnyaltabban, óvatosabban akart fogalmazni (minden eshetőségre, B és C tervre felkészülve), az azt mondta, legfeljebb valamilyen kevésbé használt szolgáltatás, egy-egy eldugott al-oldal bezárása jöhetne szóba, de ezek annyira kevéssé ismertek, hogy az internetezők észre sem fogják venni, ha erre netán sor kerül.
Akinek esetleg nagyobb nehézségeik lehetnek, azok valószínűleg a kisebb médiaszolgáltatók, akiknek egy részének könnyen lehet, hogy egyetlen menekülési utat a site értékesítése jelentheti valamelyik nagyobb iparági szereplőnek. Ők egyébként készülnek is erre.
Annyi haszna mindenesetre van ennek a jelenségnek, hogy világosabban látszik: ami ingyenes tartalomnak tűnik, az az esetek nagy részében egyáltalán nem ingyenes. Nem a tartalomért fizetünk direkt módon, hanem a reklámok költségeit fizetjük meg áttételesen, amikor vásárolunk valamit. Fizetünk tehát, mint a katonatiszt, csak talán észre sem vesszük, ez a zseniális az egészben.
