A visszajelzések szerint sokan hasznosnak találják Paul Bradshaw  "magyar hangját", tehát folytatom a sorozatot. A mostani rész eredeti címe: "Writing/producing for the web: BASIC principles"  Hogyan is írjam? Webes anyagok előállítása?

Akkor jöjjön a "fordítás":

3-5 A weben az emberek 25 százalékkal lassabban olvasnak és csak a szavak 28 százalékát olvassák el. Nielsen vonatkozó tanai a 4. és 5. ábra jobb alsó sarkában található linket követve érhetők el. (Jakob Nielsen ismert tanai persze nem vonatkoznak mindenkire. A weben felnőtt fiatalok gyorsabban és kevesebb ellenállással olvasnak képernyőről, mint a papíron nevelkedett nemzedék.)

6  Egy bekezdésben csak egy gondolat legyen. (Az az érzésem, hogy ez a gyakorlat egyre inkább visszaszivárog a nyomtatott médiába is.)

9-11 Alkalmazkodni kell a közönség igényeihez. Mire van szüksége? Mit kezd a kapott információkkal? (Ezt is tanulni kell. A hagyományos médiában az újságírónak csak valami távoli, elvont fogalma van közönségéről.)

12. Alkalmazkodni kell a pásztázó olvasáshoz.

13. A weben olvasó emberek feladat-orientáltak

14. A weben a szó szerint értett (nem a metaforikus) címek működnek. (Erről már többször is írtam. Érdemes szem előtt tartani, hogy az elvont címeket a Google sem érti.)

15. Térj gyorsan a tárgyra

16 -  Vedd figyelembe a SEO (keresőoptimalizálás) szempontjait: Használj

  • al- és közcímeket.
  • pontokba szedett listákat (mint ez)
  • idézeteket
20-36 - Interaktivitás

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a linkelés fontosságát!!!
Más interaktív formákat is alkalmazz: wiki, élő chat, kérdés-felelet, webcast, szavazógép...

37 - Közösség & párbeszéd

Ők valójában nem a közösség, hanem az alkotótársak. (A régi világban felnőtt újságíróknak talán ezt a legnehezebb megszokniuk.)

A következő kockákon leginkább "jelszavak" szerepelnek, ezért azokat nem fordítottam le.

Láthatóan Bradshaw azok közé az előadók közé tartozik, akik csak az előadás vázlatát rakja a diasorra. Ez jó az előadás résztvevőinek (nagyon ideges vagyok, ha valaki a ppt-t olvassa fel), viszont rossz nekünk, mert nem tudjuk, mi hangzott el az egyes diakockák között. Kár.