Bocs, nem akarok senkinek sem az agyára menni. Tudom, hogy a téma halálosan idegesít mindenkit, aki nem használja a Twittert, illetve aki kipróbálta, de úgy találta, hogy semmi értelme. Ennek ellenére írnom kell róla, hiszen  a "hogyan mentsük meg a médiát" mantra mellett ez mostanában vezető téma valamennyi újságírással, médiával, kommunikációval, marketinggel...foglalkozó weboldalon, blogon.

Paul Bradsaw azt javasolja , hogy felejts el mindent, amit eddig a Twitterről hallottál, fuss neki újra. "A Twitter alapvetően kommunikációs csatorna - olyasmi, mint a telefon, csak nagyobb nyilvánosság előtt zajlanak a beszélgetések" - állítja . (A teljesen kezdőknek feltétlenül érdemes átfutni ezt a bejegyzést .

Szép dolog, hogy követheted néhány ember 140 karakteres üzeneteit, illetve te is csiripelhetsz a számodra fontos dolgokról, de egyre többen mondják, hogy a Twitter ennél sokkal többet tud. A napokban olvastam , hogy egyes szakértők szerint a Twitter már nem a Facebook, hanem a Google  versenytársa. Az összeadódó Twitter-üzenetek ugyanis olyan kollektív tudássá állnak össze, amiben egyre inkább érdemes bányászni. (A szemétdomb tudástár értéke a felhasználók és a tweetek számával növekedésével gyarapszik.)

A keresgéléshez persze eszközök is kellenek. A Twitterre épülő holmik száma napról napra nő.. A teljes (eddigi) kínálat bemutatására esély sincs. (Ha alaposabb twitterológiai kutatásokra szántad el magad, elmerülhetsz a Mashable kitűnő gyűjteményében. Kifejezetten az újságírók kedvéért készült  a Save the Media blog Top Twitter Tools for Media című áttekintése. (Le kellene fordítani.) Sarah Hartley viszont arról ír, mik azok a leggyakoribb akadályok , amik miatt az újságírók nem használják a Twittert (én inkább kifogásokról beszélnék - ismerős?)

Én továbbra is csak visszafogottan használom a Twittert, közben meglepően tapasztalom, hogy automatikusan gyűlnek a "követőim."