RSS
A kádárizmusban szocializálódtam, egy olyan rendszerben, ahol bűnös dolognak számított üzletelni, ahol a Kék Fényben tették közszemlére azokat, akiket ma innovatív vállalkozónak neveznénk. Úgy neveltek, hogy nem kell nyomulni, az igazi értékek úgyis a felszínre kerülnek.
Manapság máshogy működnek a dolgok, megváltoztak a normák. Ennek ellenére igen eltérő az ingerküszöbünk, máshogy reagálunk a reklámokra, az erőszakos BUY NOW felszólításokra.
A múlt hét végén Dobó Matyi (Doransky) is részt vett a Marketing Commando konferenciáján. Beszámolójából kiderül, hogy részben másképp látta a dolgokat, mint én. (Nem feltétlenül azért, mert néhány sorral odébb ült.)
Míg én elfogadtam, hogy az előadások végén minden előadó megteszi (a tudásátadástól kellően elkülönítve) a maga üzleti ajánlatát, Matyi ezt erőszakosnak, bántónak találta. A bejegyzéshez fűzött hozzászólásokban nagyon érdekes beszélgetés bontakozott ki a témáról.
Szabad-e, kell-e üzleti értékké alakítanod a weben kialakított "személyes márkádat"? Tulajdonképpen erről szól ez a vita, és az is, ami Jeff Jarvis tevékenysége körül bontakozott ki.
Jarvis az online újságírás egyik legismertebb szakértője, egyetemi tanár, a Buzz Machine blog szerzője, a Guardian publicistája... Az elmúlt években számtalan fórumon propagálta nézeteit arról, hogy az internetes tartalomnak szabadnak kell lennie. Nemrég jelent meg Jarvis legújabb könvye a What Would Google Do? A könyvet, az abból készült hangoskönyvet (ezen maga Jarvis olvassa fel a szöveget), a könyv Kindle olvasóra igazított változatát, de még a könyv promóciós videóját is pénzért árulják. Alan Mutter, a Reflections of a Newsosaur blog szerzője fel is tette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy az ingyenes tartalom propagálásával nevet szerzett blogger most pénzért kínálja anyagait, ismertségét most saját fizetős kiadványai propagálására használja fel? (Mutter fellépése persze nem mentes némi demagógiától. Jarvis bejegyzéseiben viszont az elmúlt hónapokban valóban nagyon sokszor bukkant fel a könyv, a WWGD.)
Akkor most mi van? Jarvisnak szerényebbnek kellene lennie és nem kellene ilyen sokat foglalkoznia saját könyvével? Csináljon úgy, mintha az író és a blogger Jarvis két külön személy személy volna? Rongálja az újságíró-blogger hiteleségét a könyvvel való "házalás"?
Bevallom, nem tudom a válaszokat. Azt viszont látom, hogy mindezt alaposan végig kell gondolnia mindenkinek, aki üzleti sikerré próbálja konvertálni webes ismertségét.
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Pénzre váltható a "személyes márka"? |
Sajtóetika |
Hozzászólások
13 hozzászólás
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
Sacs Longchamp Pliage Le,Enfin, je dois parler des sacs Pliage Le longcamp. Cette fonctionnalité de sac Longchamp se révèle être child unicité. Il se révèle être très pratique serve transporter ou stocker lorsque vous ne l'utilisez pas. Les simples, des couleurs money et l . a . function sont adaptés serve les femelles ou les mâles, et pourrait ensuite rencontrer not arc qui ne soit essentiel que vous êtes.Serve résumer, des sacs Longchamp sont l . a . grande alternative dans votre strive quotidienne. Et maintenant, additionally de vente au rabais en ligne Longchamp chaudes qu'il ya variété de types et de modèles disponibles serve votre choix. Serve additionally de détails s'il vous plaît visitez notre web site Net à.
Igen tisztelt uraim!
Ha már a pénznél tartunk, a vágyott kommenizmus még az általam ismert világban még nem épült fel.
oh.
@Wolf Gábor: Szerintem félreértetted, KGyST Jeff Jarvisra gondolt, hogy vajon ő üldözi-e azokat, akik a könyvét ingyen terjesztik.
@KGyST:
"tűzzel vassal üldözi-e azt, aki megosztja az ő fizetős könyvének egy elektronikus változatát pl. Torrenten. Mert ha nem, akkor nincs probléma."
Igen, tűzzel-vassal üldözzük, az ügyvédem havi rendszerességgel szedet le hosting cégekkel ilyesmiket.
Hiszek abban, és a törvény is mellettünk áll, hogy ami a mi szellemi termékünk, annak a terjesztéséről kizárólagosan rendelkezzünk.
Szerintem e megoldás igen egyszerű, ha valaki az ingyen móka mellett pénzért is el tud valami adni, akkor adja el, egyrészt mert a kérdés nem morális, hanem gyakorlati jellegű, másrészt, mert pl. ebből tudja finanszírozni az ingyenes tevékenységét, végső soron tehát a pénzes móka nélkül az ingyen tartalom is szegényebb lenne, akkor meg miért ne?
Ami érdekes, hogy a barátunk tűzzel vassal üldözi-e azt, aki megosztja az ő fizetős könyvének egy elektronikus változatát pl. Torrenten. Mert ha nem, akkor nincs probléma.
A Laboratory is lopott a UPC-vel?
Az Indexen és számos portálon tegnap jelent meg a cikk arról, hogy
vizsgálódást kezdeményeztek a UPC-nél, minek következtében "megszüntették a UPC közép-európai regionális központját, és nyugdíjba ment a regionális vezető. Távozott a cég magyarországi vezérigazgatója is; a pletykák szerint egyikük sem önszántából döntött így. " (Index)
A pletykáknak úgy tűnik van valóságalapjuk.
Valószínűleg a vizsgálódáskor a UPC céges
kapcsolatai is nagyító alá kerülnek majd. Így a UPC kreatívokat
készítő Laboratory-val kapcsolatban felmerülhet a kérdés:
vajon az ügynökség marketingigazgatója is összejátszott-e a távozó UPC
vezérrel ( Kovács Nimród véletlenül épp a tendert nyert Laboratory
ügyvezetőjének szomszédja Telkiben). Ráadásul a UPC
kiugróan sokat költött kommunikációra a Laboratory ügyfeleként a
piacon elfoglalt pozíciójához és méretéhez képest, de ez a mennyiségű
kommunikáció nem hozott arányos bevételemelkedést ( a piac
struktúrája miatt aligha hozhatott)
Ebben az esetben szégyen, hogy a magyar reklámpiacon ilyen szintű kárt
okozó és a szabad versenyt semmibe vevő összejátszás megtörténhet.
khm, megszólítva érzem magam :)
Ez egy bonyolult kérdés, és úgy veszem észre, hogy inkább érzelmeket korbácsol fel semmint ész érveket, amikor ez egy vitában szóba kerül:
"Vannak rendezvények, ahol valóban visszatetsző lenne a dolog"
"Igen, szép dolog, ha valaki önzetlen, és segítőkész"
"egy fizetős konferencián ne tukmáljanak már rám..."
"de nyíltan házalni szerintem sem stílusos"
Ezek érzelmi töltésű szavak, ugye?
Ez szerintem biznisz, semmi más:
1) az előadásodban adsz-e elég értéket a résztvevőknek vs. csak sales prezi az egész?
2) amit eladsz, az segít-e tovább lépni azoknak, akik a közönség körében tovább akarnak lépni?
Ez alapján szerintem aki hisz magában, hisz abban, amit tőle venni lehet, annak kutya kötelessége azt "nyomni", ha célközönséget lát, különben nem veszik meg, és akkor kevesebb ember életét tetted szebbé, könnyebbé, jobbá (válassz)
A B verzió az "éhező művész", akinek nem tapad "sales" a kezéhez, viszont az anyagi csődöt azzal racionalizálja, hogy ő túl jó ahhoz, hogy a mainstream értékelje. "Akinek van szeme, az majd vesz"
Erről van i egy szuper sztori, amikor Joshua Bell (világhírű hegedűművész) álruhában egy mertómegállóban játszott, kb $5-ért egy órát. Persze amikor a Carnegie Hall-ban lép fel, és egy nagy reklámkampánnyal támogatják, akkor tele a terem és a jegyárak is az égben.
Szóval ha engem kérdezel:
1) szakmai kiválóság + no sales = frusztráció, "nem megértett művész" világkép
2) szakmai amatőrizmus + sales = rövid távú siker, mivel a világ hamar rájön, hogy béna vagy
azaz az egyetlen sikerrecept:
3) szakmai kiválóság + kiváló sales = hosszú távú szakmai és anyagi siker.
És ha valaki úgy érzi, hogy "én túl jó vagyok ahhoz, hogy kiálljak és áruljam magam", akkor vagy tanulj meg jól eladni, vagy keress egy jó menedzsert.
@ Kazal Kolos
Ebben egyetértek, hogy miért ne részesedhetne valaki anyagilag a másnak nyújtott, hasznos segítségéből. Viszont:
@ Aries
Igazad van abban, hogy egy fizetős konferencián ne tukmáljanak már rám mindent ennyire szándékosan. Ez azt az érzetet kelti, hogy az előadó nem azért jött el, mert valójában szeretne megosztani valami hazsnos tudást, hanem elsősorban azért, hogy eladjon valamit. Ez bizony visszatetszést vált ki.
Én a diszkrétebb eladásban hiszek, ahogy Doransky is. Átadom a tudást, átadom a személyiségemet, és bemutatom, hogy én vagyok igazán az, aki ehhez ért, és aki tud neked ebben segíteni. Viszont nem ajánlom magamat ennyire dierektben. Esetleg az előadás végén fölhívhatom a figyelmet, hogy ha további kérdés van, akkor nyugodtan keressenek meg a büfében, avagy később ímélen, telefonon, akárhogy, mert az elérhetőségem benne van az ajándékcsomagban. Például.
@Aries: Vannak rendezvények, ahol valóban visszatetsző lenne a dolog, de ide illett. Először is, mert az előadások mind a direkt értékesítésről szóltak, az ajánlatok "illusztrálták" az elmondottakat, másrészt valamennyi előadó komoly árengedményt adott a résztvevőknek. Egyébként egyetértek a véleményeddel.
Szerintem Doransky csak arra akart rávilágítani, hogy az eladásnak is megvan a maga helye és ideje. A fizetős konferencián tartott előadás nem helye, legalábbis ilyen nyíltan nem az. Fel lehet venni egy céges pólót, a konferencia anyagai közé be lehet csempészni szórólapot, el lehet helyezni az előadás prezentációiban egy példát, egy linket a termékünkre, de nyíltan házalni szerintem sem stílusos.
Egy könyv, egy előadás túl személyes. Aki a szerzővel vagy a témával szimpatizál, az a könyvet is meg fogja venni vagy el fogja olvasni előbb-utóbb. Az erőltetett nyomulás számomra a csóróságot jelenti.
Szerintem nem gond, ha valaki pénzért is ad terméket. Igen, szép dolog, ha valaki önzetlen, és segítőkész, de ha az általa adott érték segít valakinek (mondjuk nagyobb bevételhez jutni), akkor ő miért ne részesedhetne ebből?
Ráadásul tény, hogy a pénzért vett tartalmat az emberek értékesebbnek érzik, mint az ingyeneset. És ennek megfelelően többet is használnak belőle.
Kazal Kolos
