Ha rendszeresen olvasod a Médiablogot tudhatod, hogy nagyon szeretem a podcastokat. Persze nem csak úgy általában, hanem a jó podcastokat. A jó, szakmai podcastokat. Az olyanokat, mint a Media Talk (Guardian), a Marketing Over Coffe (őket ugyan egy ideje  büntetésből nem hallgatom, de azért profi podcast), vagy a For Immediate Release. Van még egy tucat másik is, de a napi 30-40 percnél több időm nem jut ilyesmire. (Senkit sem biztatnék arra, hogy utazás - BKV - közben podcastokat hallgasson, mert a nagy háttérzaj miatt rettenetesen fel kell tekerni a hangerőt, ami idővel maradandó halláskárosodáshoz vezethet.)

Az említett blogok ugyan mind érdekesek, frissek, informatívak, de hiányolok belőlük néhány témát. Nagyon megörültem tehát, amikor megtudtam, hogy a Center for Media Innovation + Research és a  Poynter támogatásával elindult a The Media Now Podcast.

Keserű csalódás. Az első, 42 perces adásban az online újságírás 9 kitűnő képviselője vett részt, a műsor ennek ellenére élvezhetetlen. Nem a rettenetes hangminőség miatt (a podcastoktól senki sem vár el  high-end hangminőséget), hanem mert igazi beszélgetés helyett kilenc ember monológját hallhatjuk.

A The Media Now első adása olyan, mint a legtöbb "kerekasztal beszélgetés".  A "vitavezető" feltesz egy kérdést, majd arra szépen, sorban minden résztvevő mond valamit. Nincs közbekérdezés, a résztvevők nem reagálnak egymás mondandójára, csak mindenki fújja a magáét.

Az új podcast szerkesztői valami nagyon nagyot akartak. Kitűnő gárdást hívtak össze, csak éppen nem vették figyelembe, hogy ennyi emberrel még a legrutinosabb műsorvezető sem képes igazi, pergő beszélgetést összehozni. Kár.

(Azért a következő néhány adást még meghallgatom.)