Számomra hosszú ideig a  számítógépes munkával járó legnagyobb szenvedés a szövegek megosztása volt. Kedvenc hetilapom, ahova egy időben rendszeresen írtam, sokáig csak nyomtatott anyagokat fogadott el. (Így legfeljebb csak influenzavírusokat gyűjthettek be.) Később - a hozzám hasonló szabadúszók legnagyobb örömére - általánossá vált az e-mailes cikkleadás, de az élet továbbra is bonyolult maradt. Az e-mailek szövevényében hamar követhetetlenné váltak a verziók, szépen követték egymást az "igazi", a "javított igazi" és a "második végleges" változatok.

A másik gondom a szövegek hordozhatósága volt.  Évek óta többfelé dolgozom, előfordul, hogy egy szöveget itt kezdek el, ott folytatom és amott fejezem be. Notebookot csak akkor cipelek, ha elkerülhetetlen, a "cserélhető adathordozóra" való kiírás pedig tipikusan az a munkafázis, aminek során éppen az egyetlen, nélkülözhetetlen fájl marad le/válik valamiért megnyithatatlanná.

Ezek után érthető, hogy számomra óriási dolog volt  a Writely ( a Google Docs elődje) megjelenése. Mire megszoktam volna a Writley  kisebb-nagyobb hibáit, a Google szépen bekebelezte és rohamtempóban fejleszteni kezdte a programot. A GD lehetővé teszi a szövegek megosztását, a verziók követését, megoldja a hordozhatóság problémáját és a leggyakoribb formátumokba (pdf, doc stb.) történő konverziót is. Én tehát elégedett vagyok, bárhol elérem félkész, vagy korábban befejezett munkáimat, megoszthatom másokkal szövegeimet. (Természetesen ezt a szöveget is a GD-ben írom.)

Persze nem mindenki olyan hűséges, mint én, szép számmal akadnak Örök Keresők. Az ő figyelmükbe ajánlom a A Mashable egy friss összeállítását, amiben a Google Docs-on kívül 4 további szövegmegosztási módszert ismertet. Ebből a Zoho viszonylag ismert, a fizetős Microsoft Office Live nyilván kiesik, a ThikFree és az Etherpad viszont talán megér egy próbát. (Persze csak azoknak, akiknek valami bajuk van a GD-vel.)

Én nem a megfelelő választék hiányában látom a bajt, hanem az "emberi tényezőben".  Hiába szeretnél te távolról, közösen dolgozni egy anyagon szerkesztőddel, riportalanyoddal, szerzőtársaddal, ha az illetőnek fogalma sincs, mit, hogy, miért is akarsz vele megosztani.

Egy "ismert fővárosi hetilap" (nem a HVG) szerkesztőségében rendszeresen pánikot okozott, hogy nem tudták, hogyan kell a az elektronikusan (Word) korrektúrázott anyagokból "eltüntetni" a beírásokat. (Jobb megoldás híján általában újra begépelték a szöveget.) Egyszer véletlenül tanúja voltam egy ilyen akciónak és megmutattam, hol van a Worben a "korrektúra elfogadása" gomb. Attól tartok, a probléma nem egyedi. Sok időnek kell eltelni ahhoz, hogy a szerkesztőségek többségében természetes legyen a napi munkát könnyebbé tevő, alapvető eszközök használata.