Az irodaház éttermében tegnap ügyfélszolgálatosok ültek a szomszéd asztalnál. Hangosan beszéltek, nem lehetett nem hallani őket. Természetesen az idióta ügyfelekről folyt a szó. Nem először hallottam ilyesmit. Az ügyfélszolgálaton (call centerben stb.) dolgozók idővel elfelejtik, hogy eredetileg azért alkalmazták őket, hogy eligazítsák a hozzájuk segítségért fordulókat. Úgy gondolják, hogy mindenki hülye, aki olyasmiért zaklatja őket, ami (számukra) a napnál is világosabb.

Wolf Gábor, a kisvállalkozói marketing hazai pápája nemrég arról írt , hogy a direkt marketing kampányok hatékonysága azért alacsony, mert "az emberiség valójában egy nagy, buta birkanyáj [...], amely csak álldogál egész nap a mezőn, lassan rágja a füvet, és amelyet abszolút nem érdekel a marketing üzeneted! Teljesen hidegen hagyja őket."  Persze Gábor nem hagyja válasz nélkül a problémát: "Szerencsére van megoldás, hogy a birkanyájat a pszichológia segítségével felpezsdítsd, gondolkodásra kényszerítsd, és utána az egész nyáj meginduljon vásárolni." (Wolf Gábor tevékenységének sajátos paradoxona hogy a birkáknak ad el karikás ostort és terelőkutyát.)

Persze van, aki lázad. Berényi  Konrád szerint például létezik etikus marketing, bár egyelőre csak a savanyú szőlőre valót lehet vele megkeresni.  Az emberiség jelentős része ugyanis továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy hülyének nézzék.

Tulajdonképpen a hagyományos média egy része is a "legkisebb közös nevező" elvéből indul ki.
"Nem kell igényeskedni, ezt vidéken is nézik" - döbbentett meg már a '80-as évek közepén A., a Magyar Televízió (akkori) sztárrendezője. Mára a kereskedelmi tévék általánossá tették ezt az elvet, megvalósult a "globális falu " (ha pontosan nem is úgy, ahogy McLuhan képzelte).

A hagyományos sajtó alapállása szerint az újságíróknak kell eldönteniük, mi tartozik a közönségre és mi nem (az a sokat emlegetett "kapuőr" szerep lényege). Az olvasó korlátozott felfogóképességű, ezért lehetőleg rövid szövegekkel (benne rövid mondatokkal) szabad csak terhelni. Az olvasó beszűkült érdeklődése miatt jobb csak módjával adagolni a politikát, a gazdasági témákat, viszont bőven lehet önteni a bulvárt és a sportot. Ismerős? (Mostanában éppen az effajta lapok vannak a legnagyobb bajban.)

Be kell látnunk, hogy a hagyományos struktúrában dolgozó újságírók gyakran nagyon hasonlóan gondolnak olvasóikra, mint  az ügyfélszolgálatosok, vagy a direkt marketingesek. A szükséges rossz. A massza. A birkák, akik (jó esetben) veszik a lapot.

Az online média (és a közösségi média) olyan új helyzetet teremtett, amiben az újságíró már nem játszhatja el korábbi szerepeit. Már nem ő a "szerkesztő úr", akit különleges információk birtoklása emel ki a "birkanyájból". Már nem bűvész, aki ősrégi trükkökkel képes manipulálni közönségét. A közönség, a hozzászólók, a témát egy másik blogban, közösségi oldalon feldolgozók között mindig felbukkanhatnak az adott témához jobban értők, a bűvésztrükköket jól ismerők. A legkisebb közös nevező elvét alkalmazó tömegmédia ideje lassan lejár. Egyre nő a szűkebb, jól körülhatárolt csoportokat (közös érdeklődés, azonos lakóhely stb.) célzó csatornák jelentősége. Te döntheted el, ki lesz a közönséged. Választhatod akár a birkákat is.

(A címet R.Z. zenésztől kölcsönöztem.)