Szeretnék én is egy olyan vállalkozást, ami akár évekig elketyeghet anélkül, hogy akár egy fillért is termelne. Közben pedig a kisujjamat sem kellene mozdítanom, mégis sorban állnának a befektetők, hogy pénzt pakoljanak az üzletembe. (Most, a válságos időkben is, amikor az első füttyentésre nem szokás pénzt adni.)

Nem üres  álmodozásról van szó, léteznek ilyen vállalkozások. Például a Twitter, ami az elmúlt év végén könnyed szívvel utasíthatta vissza a Facebook 500 millió dolláros ajánlatát.

Egy ideje az összes kommunikációval, közösségi médiával, marketinggel foglalkozó blog, podcast fő témája a podcast. Azt mondják, ha marketinges, pr-es, esetleg újságíró vagy, a Twitteren keresztül érheted el leggyorsabban közönségedet és a Twittert kell figyelned, hogy idejében kiderüljön, mit is gondolnak rólad, termékedről szolgáltatásodról. Azt is hallani, hogy a Twitter tulajdonképpen nem más, mint egy óriási fókuszcsoport; ha ügyesen használod, mindet megtudsz belőle. Persze a Twitteren is óriási a zaj,a felesleges információ, vagyis újabb és újabb módszereket, eszközöket, szakértőket és tanácsadókat kell bevetned a Twitter-csatornák figyeléséhez, hatékony használatához.

Mindez jól hangzik, a felhajtás óriási, a felhasználók száma egyre nagyobb. (Közben, ha felémész a Twitterre leginkább egy óriási csetszobát látsz, vagy inkább egy olyan helyet, ahová beöntötték több millió, jobbára számodra ismeretlen emberek sms üzeneteit.) Közben üzleti tervnek nyoma sincs, nem látszik hol képes a Twitter pénzt termelni.

Ismerős? Persze, a '90-es évek második felében így működtek a "dotcom" cégek. Bevételt termelniük nem kellett, elég volt csak a gyors növekedés, a nagy közönség. Egy részüket sikerül még időben elpasszolni, ekkor a tulajok és az első körös befektetők szépen kerestek a bolton, a többség azonban idővel kifulladt, elsorvadt. Voltak persze olyanok is, akiknek idő közben sikerült üzleti tervet is fabrikálniuk már működő cégük alá. Szerintem most Evan Williams (Mr.Twitter) is sűrűn forgatja John Battelle Search (magyarul Keress) című könyvét. Ennek egyik legemlékezetesebb része ugyanis éppen arról szól, hogyan kereste kétségbeesetten Larry Page, Sergey Brin és Eric Schmidt a Google üzleti tervét, azt, hogy mivel is kereshetne pénzt az akkor már a közönség és a befektetők között rendkívül népszerű keresőcég. Nem lövöm le a könyv poénját, amikor elárulom, hogy megtalálták a megoldást. Nem vagyok biztos benne, hogy a Twitternek is sikerül. Williams helyében talán nem utasítanám el a következő kérőt.