Az elmúlt 15 évben két nagyon fontos dolgot tanultam meg. Az egyik, a szakértelem paradoxona: Minél jobban ismersz egy témát, annál nehezebb arról 4000 karakter terjedelemben, a kívülállók számára értelmesen (esetleg érdekesen is) írni. A másik, hogy az írásra nem az extrapoláció szabályai érvényesek: azért mert képes vagy rendszeresen 2000-4000 karakternyi szövegek előállítására, még nem jelenti, hogy az ilyen betűhalmazok összerakásával könyvet is tudsz írni.

A két felismerés miatt fokozottan tisztelek mindenkit, aki bonyolult dolgokról közérthetően tud beszélni, és mondandóját képes könyvbe rendezni. Tisztelem tehát Gerényi Gábort a napokban megjelent Internetes tartalomszolgáltatás című könyvéért.

GG a hazai internetes tartalomszolgáltatás egyik apukája, vagyis valóban sokat tud a témáról. Nyilván a háttértörténetekről, a belügyekről, arról, miért alakultak az elmúlt évek dolgai úgy, ahogy, de ebben a (nettó) 160 oldalas könyvecskében ilyesmiről nem esik szó. Megtudható viszont minden olyasmi, ami jól jöhet annak, aki most pottyant bele az internetes világba. Portálok, blogolás, felhasználói tartalom, közösségi média, multimédia, mobil tartalom...

Az első oldalakat olvasva kicsit száraznak tűnt a szöveg, hiányoltam azt az oldottabb, szórakoztatóbb stílust, amit például Steve Krug könyvében annyira élveztem. Tovább olvasva azonban beláttam, hogy az Internetes tartalomszolgáltatás tulajdonképpen tankönyv (remélem, kötelező olvasmány lesz a kommunikáció szakokon), így a tárgyszerű hangvétel kifejezetten kívánatos.

Nagyra értékelem, hogy az Index iránt (érthetően) elkötelezett szerző erősen visszafogta magát, és a könyvben csak súlyának megfelelően szerepeltek az indexes példák. (Érdemes összehasonlítani ezt a Berényi - Kálmán - Kővári hármas Célzott online reklám című könyvében alkalmazott gyakorlattal. Az - egyébként kitűnő - könyvet olvasva az embernek az az érzése támad, hogy az Etarget és a Google azonos súlycsoportú játékosok. )

Gerényi Gábor könyve hihetetlenül friss - 2008. decemberi példák is szerepelnek benne. Aki még azokban az időkben szocializálódott, amikor a gyors kiadói és nyomdai átfutás 2-3 évet jelentett, tudja értékelni ezt a sebességet.