Tulajdonképpen mindenki tudja, hogy Clay Shirky rengeteget tud az internet gazdasági és társadalmi hatásáról, de két nagyobb szereplés (könyv, interjú, előadás) hajlamosak vagyunk róla megfeledkezni. Folyamatosan dolgozik - tavaly megjelent könyve, a Here comes everybody komoly siker - de amerikai mértékkel mérve - keveset foglalkozik az önmarketinggel. (Meglepő módon Shirky nyilvános blogot sem vezet.)

A Columbia Journalism Review-ban nemrég megjelent, 2 részes interjúban rengeteg fontos dolgokról beszél, érdekes dolgokat mond. Szerencsére ZaZie (a Critical Miss szerzője) elég részletes összefoglalót készített a CJR-ben megjelentekről, így én most megengedhetem magamnak, hogy csak kényelmesen reflektálok néhány gondolatra.

Talán a legfontosabb annak elfogadása, hogy a világ mostani berendezkedése nem örök. Miért nem tudjuk elképzelni, hogy a nyomtatott médiának mindig olyannak kell maradni, mint amilyennek megismertük? Shirky szerint a lapok folyamatos hanyatlása rövidesen gyors agóniába csap át. (Emlékeztetőül: Ugyanez volt a Times jövőjéről elmélkedő Michael Hirschorn véleménye is.) Elsőnek minden bizonnyal a negyedmilliósnál kisebb városok napilapjai dőlnek be, ami súlyos következményekkel jár majd. Leginkább azért, mert megszűnik az a társadalmi kontroll, ami a helyi lapokon keresztül valósult meg. Shirky sötét jóslata szerint a lapjukat vesztett városokban a politikai-gazdasági átláthatóság az évtizedekkel ezelőtti szintre esik vissza. (Őszintén szólva ezt nem értem. Évtizedekkel ezelőtt voltak újságok, csak rosszul működnek? Mi a helyzet a helyzet a helyi tévékkel és rádiókkal? Hogyan hat a helyi demokráciára a civil média?)

Clay Shirky jövőképe szerint az összeomlás utáni médiában a mostaninál sokkal többen fognak dolgozni, de kevesebben fognak belőle élni. Lehet, hogy én vagyok csak fogékony erre a gondolatra, de mintha egyre gyakrabban bukkanna fel egy ilyesfajta média-modell gondolata. (A laphoz lazán kapcsolódó szerzők működtetik az egyre gyakrabban emlegetett Huffington Postot, ezt tartja lehetséges folytatásnak Hirschhorn és erről szól Tom Stites Editors című kitűnő dolgozata is.

Kevés "státuszban" lévő szerkesztő, akik részben fellelhető külső információk gyűjtésével és szűrésével. részben a külsős szerzők, helyszíni szemtanúk szervezésével, mozgatásával foglalkoznak.

A fiatalok könnyen és gyorsan alkalmazkodnak majd a helyzethez. A tapasztalattal, névvel rendelkező újságírók egy része túléli a váltást, talál új helyet, vagy önálló vállalkozásba kezd. A legnehezebb itt azoknak a helyzete, akik már túl öregek (vagy annak érzik magukat) egy nagy váltáshoz, viszont még túl fiatalok egy előre hozott nyugdíjazáshoz.

Ismerős? Persze, a rendszerváltáskor nálunk ezt sokan megélték. Nem feltétlenül csak a médiában.

Adalékok:

A héten a Guardianban is megjelent egy összeállítás Shirky 2009-es előrejelzéseiről. Ezt idehaza a Kultplay szemlézte.
Clay Shirky további írásai (angolul) saját oldalán érhetők el.