Régóta irritál, hogy miközben a Publishing 2.0 blog rendszeresen foglalkozik saját melléktermékével (vagy inkább vállalkozásával?) a Publish2-vel, a "link journalism" elv egyik gyakorlati megvalósulásításával, eddig nem tudtam megnézni, miről is van szó. Valamikor hónapokkal ezelőtt ugyan megpróbáltam regisztrálni, de valamiért nem sikerült. (Homályos emlékeim szerint kiderült, hogy a Publish2 csak az amerikai újságírókat fogadja be.)

Tegnap váratlanul kaptam, egy mailt Scott Karptól (akinek ugyan lelkes olvasója vagyok, de eddig nem voltunk levelező viszonyban), hogy próbálnám ki a Link with Publish2 eszközt. Fogfájásomról és minden egyéb bajomról megfeledkezve azonnal megpróbáltam belépni a Publis2-re (miután sikerült kideríteni rég elfelejtett jelszavamat) és láss csodát, SIKERÜLT.

Alaposabban körülnézni nem volt még időm, de rövid látogatásom alapján is elmondhatom, hogy biztató a dolog. A Publish2 kicsit olyan, mintha valaki ügyesen összegyúrta volna a delicious közösségi könyvjelzőt, a Google Reader linkmegosztó funkcióját és a Wired Journalists profiloldalaival.

A lényeg tehát, hogy "kivághatod" és elteheted a weben talált cikkeket, azokat megoszthatod a közösséggel, de egyes csemegéket akár meg is tarthatsz magadnak. Nagyon jó, hogy a talált cikkeket egy fix (beépített) készletből és szabadon is címkézheteted. Lehet persze sokféleképpen szűrni, megbízhatónak látszó más gyűjtögetőket követni, vagyis egyenként az összes elem ismerős, csak hát itt mindez egy viszonylag jól körülhatárolható szakmai közegben működik

Nem tudom, hány tagja lehet a Publish2-nek, de mire végiggörgeti az ember a listát, görcsöt kap az ujja. A többség amerikai, de láttam francia, portugál, spanyol tagokat is. Egyébként igen nagy a szórás, a szabadúszóktól a hírügynökségi vezérigazgatóig minden szakterület és szint képviselteti magát.

Én eddig is nagyon szerettem néhány blog linkajánlóját, most nagyon kivácsi vagyok, mit ajánlanak itt a profi hírgyűjtők-hírszűrők.