Ma reggelre lehalt a T-Mobile hálózata. Hivatalosan a "szolgáltatás akadozásáról" beszéltek, amikor beszéltek egyáltalán valamiről.

Nyilván a T-nél is létezik valamilyen válságkezelési kézikönyv. Ebben leírják, milyen esetben hova, kinek, milyen üzeneteket kell eljuttatni. Természetesen kapkodásnak nincs helye, egy rossz üzenet komoly károkat okozhat, ezért a nyilvánosságra kerülés előtt minden ilyen üzenetet számos főnöknek kell engedélyeznie, jóváhagynia.  Nagy cég - sok főnök. Közülük a legtöbben nem ülnek egész nap a számítógép mellett. Mobilon viszont mindig elérhetők. Feltéve ha működik a hálózat.

Mivel a legtöbb ember reggel kel fel és felkelés után kezd telefonálni, reggel derül ki, hogy baj van a T-Mobile szolgáltatásával. Ehhez képest az első információ a T-Mobil hivatalos (?) Twitter csatornáján  tűnt fe 10.20 körül egy elég béna szöveg formájában. Ebből leginkább az derült ki, hogy "tájékoztatás lesz" Utána sokáig csend. A T-Mobile nagyjából 2 óra múlva adott ki egy közleményt - ebben elkottyintották, hogy a hiba még éjszaka történt. Mivel magyarázható akkor, hogy délig hallgattak?

A Karmamédia szerint két hatékony módja lett volna a tájékoztatásnak: Az egyik, a hagyományos, az MTI-hez eljuttatott közlemény, a másik a közösségi média (leginkább a Twitter). A baj csak az, hogy ehhez tudniuk kellett volna, mit mondjanak.

A T-Mobile emberei a legsúlyosabb, kommunikációs hibát követték el: Információ nélkül hagyták az embereket és szabad teret biztosítottak a spekulációknak.
Egy időben azt hittem, hogy az elhallgatáson alapuló "kommunikáció" a szocializmus bevált gyakorlata, ezért a rendszerváltással magától megszűnik. Tévedtem, rendszerfüggetlen.

Folyamatosan követem a nagy (főként amerikai) kommunikációs botrányokat. A forgatókönyv mindig ugyanaz. 1) A Nagy Cég okos vezetői azt hiszik, hogy a válsághelyzet gyorsan, észrevétlenül megoldható. 2) A közösségi média elkapja, szétszórja, megsokszorozza az információkat 3) Az okos kommunikációs vezetők bagatellizálják a dolgot, nem veszik komolyan a közösség hangjait. 4) A téma eljut a hivatalos médiáig 5) BOTRÁNY 6) A Nagy cég okos vezetői elkezdenek magyarázkodni. (Általában ilyenkor izzítják be saját Facebook /Twitter / YouTube csatornáikat is.)

Néhány cég már rengeteg pénzt bukott ezzel a kommunikációs szerencsétlenkedéssel.
Kíváncsi vagyok, itthon most hány cégnél vizsgálják felül a válságkommunikációs stratégiát. Vagy pesszimista közelítéssel: ki lesz a következő?