A hagyományoknak megfelelően a legtöbb újságírót ma is egyirányú kommunikációra képezik ki. A '90-es évek közepén, amikor a újságíróiskolába jártam, még az internet neve sem hangzott el. Ma már nem hinném, hogy akadna olyan egyetemi kurzus, vagy céltanfolyam, ahol ne tartanának néhány  online újságírás órát is, de azért Magyarországon a hangsúly továbbra is a hagyományos, egyirányúsított újságírók képzésén van.

Közben persze a világ és benne az újságírók szerepe rengeteget változott. Megszűnt az információk elosztásának és a hírek elemzésének monopóliuma. Ehelyett egyre nagyobb mértékben a közönséggel folytatott folyamatos párbeszéd a profi újságírók feladata.  A cikkek egyre gyakrabban az olvasókkal együttműködve készülnek. ("Paradigmaváltás" - írnám, de ettől a kifejezéstől azonnal kiújul a szénanáthám.) Néhány év múlva a közösségi médiában való jártasság alapvető szempont lesz az új újságírók felvételénél. (Rossz hír: Idehaza egyelőre még erősebben érvényesül a "kinekakicsodája" elv.)

Sajátos helyzet, hogy a szerkesztőségek és az újságírók egészen más sebességgel alkalmazkodnak az új helyzethez. Miközben a legtöbb szerkesztőség "a nagy hajó lassan fordul, de gyorsan süllyed" modell szerint működik, sok újságíró az átalakulás éllovasai közé tartozik. Munkaidőn kívül. Sajátos skizofrén helyzet, hogy miközben egy újságíró tisztában van vele, hogyan kellene működnie, kénytelen erősen lemaradó szerkesztősége normáihoz alkalmazkodni. Ha nem teszi, megrendszabályozzák.

Milyen legyen a szerkesztőség és az újságírók viszonya az "új világrendben"?

1. A médiavállalat örüljön, ha emberei "alámerülnek" a közösségi médiába. Az ott szerzett ismeretek, a közönségtől kapott visszajelzések pozitív módon hatnak  a szerkesztőségi munkára. (Ha engedik.) A közösségi médiában szerzett tapasztalatokat előbb-utóbb a szerkesztőségben is kamatoztatni lehet.

2. Ha újságíró vagy, a közösségi térben, magánemberként  is úgy kell viselkedned, hogy ez ne ütközzön szakmai tevékenységeddel. ("Szakmai integritás, bla, bla.") Gyakorlatiasabban fogalmazva: A legjobb, ha magánemberként sem írsz le olyasmit, amit újságíróként nem vállalnál. (Az "írói munkásság" nem választható el az újságírói munkásságtól.)

3.  Legyél lojális munkaadóddal. A közösségi média ugyan óriási szabadságot ad véleményed kifejezésére, mégsem a Facebook, vagy a Twitter a legalkalmasabb hely arra, hogy őszintén és részletesen kifejtsd véleményed arról a szerkesztőségről, ahova másnap reggel be kell menned. dolgozni. Ne számíts rá, hogy a főnököd úgysem követ a (a közösségi médiában), mert mindig lesz egy jószándékú kolléga, aki felhívja a figyelmét megszólalásaidra.