RSS
A blogolás ma már normális tevékenységnek tekinthető. (Mainstream, ha így jobban érted.) Ha valakinek azt mondod: "Blogom van" nem kérdezni meg, hogy mivel kezeled.
Bloggernek azért még nem állítottak szobrot és film sem nagyon készült róluk - Jeff Jarvis pedig biztosan pályázna a főszerepre. Persze nehéz is lenne a blogolást, mint lelkiállapotot megfilmesíteni. (Nincs rettenetesebb a hackerekről és az számítógépes nyomozásokról szóló filmeknél, amikben a főhős a képernyőre meredve gépel és legfeljebb barátjának / segítőjének nyög ki egy-egy tőmondatot - lehetőleg olyat, amit hús-vér hacker soha ki nem ejtene a száján.)
Azért talán kicsit bloggerfilmnek tekinthető a Julie & Julia, de ott a lényeg a főzés, a blogolás csak ürügy erre. És akkor helyben is vagyunk. A gasztroblogoknál.
A tegnapi Népszabadságban most megjelent könyve ürügyén interjú készült Mautner Zsófi gasztronómiai szakártővel. Zsófi a Chili & Vanília bloggal (vagyis annak - emlékeim szerint - a Freeblogon futó elődjével) vált ismertté, elnyerte a Goldenblog egyik díját is, majd ugyanezzel a lendülettel a Magyar Narancs állandó szerzője, a Diningguide.hu főszerkesztője és tévés főzőműsorok szakértője lett. Mint blogger szakértőként pozicionálta magát, hogy most szakértőként blogoljon... Nem csak Amerikában létezik bloggerkarrier.
Persze könnyű a gasztrbloggereknek. A főzés, az evés divat. Tele vannak a könyvesboltok szakácskönyvvel. A kereskedelmi tévékben egymást érik a főzős műsorok. A Goldenblog selejtezőiben talán csak a marketinges blogok felhozatala mérhető a gasztroblogokéhoz.
Az emberek boldogan olvassák a receptblogokat, az étteremkritikákat, megnézik mit főz Jamie (Oliver), vagy hogyan gorombáskodik Gordon (Ramsay), majd nekiülnek bezabálni a tegnapról maradt körömpörkötet.
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Hozzászólások
17 hozzászólás
Sacs Longchamp Pliage Le,Enfin, je dois parler des sacs Pliage Le longcamp. Cette fonctionnalité de sac Longchamp se révèle être child unicité. Il se révèle être très pratique serve transporter ou stocker lorsque vous ne l'utilisez pas. Les simples, des couleurs money et l . a . function sont adaptés serve les femelles ou les mâles, et pourrait ensuite rencontrer not arc qui ne soit essentiel que vous êtes.Serve résumer, des sacs Longchamp sont l . a . grande alternative dans votre strive quotidienne. Et maintenant, additionally de vente au rabais en ligne Longchamp chaudes qu'il ya variété de types et de modèles disponibles serve votre choix. Serve additionally de détails s'il vous plaît visitez notre web site Net à.
Una varietà di web service che fornisce come la stanza Abercrombie and Fitch.Molti vantaggi possibilità di negozi di souvenir possibilmente a produrre.Incredibilmente, ovviamente, è una sconti speciali. Il modo di gran lunga utilizzando shopping online. Molti di coloro rrnternet siti prezzi correnti spedizione gratuita. La maggior parte degli inoltre rimedio viene spedito gratuitamente a disposizione.Oltre a questo, la maggior parte macchie fare una riduzione del prefisso prezzo che può essere utilizzato per l'acquisizione successiva.
good idea, thanks.
Persze hogy könnyű a gasztrobloggereknek.
和恶化哈啊哈^_^
Inkább azt kellett volna írnod, hogy "és rendelnek egy pizzát".
az jóllehet eszenciális tudomány az írásban, amikor "kívülről" képes az ember olvasni saját magát. ha abból indulok ki, amit úgymond válaszként írtál, akkor lehet hogy nem tartasz ott, hogy olvasd magad idegenként. ebben az esetben elnézhető a hiba, de így se csinos.
olvasd kérlek el, hogy mit írtál, utána értelmezd a "Persze könnyű a gasztrbloggereknek" felütésed.
@zsoltu: Mautner Zsófi (Chili @ Vanilia) nem szorul az én reklámomra, viszont ezúton is gratulálok neki, illetve Stahl Juditnak is a jó fogásért:)
A bejegyzésben nem azt írtam, hogy azért könnyű a gasztrobloggereknek, mert bármi írnak, vevő rá a közönség, hanem azt, hogy a szakácskönyveknek, főzős műsoroknak stb. komoly, tartós konjunktúrájuk van, vagyis a legjobb (komoly munkával, szakértelemmel. stílussal) megírt blogoknak esélyük van a sikerre. Bányászattal, asztrofizikával, vagy éppen médiával foglalkozó blogból nálunk még nem lett közönségsiker, gasztroblogból viszont igen. (Hirtelen a Fűszer és lélek ugrik be - a blog alapján készült könyv már csak a másodlagos forgalmazásban kapható.)
Azzal, hogy Te valami egészen mást veszel ki a bejegyzésből, sajnos nem tudok mit kezdeni.
Kedves Pollner, azt értem, hogy spoilerezed a hírt, hogy Chili és Vanilia a NOL-ban interjút ad - magam is olvastam és megvallom, örültem a hírnek, nem csak annak, hogy könyve van - még ha Stahl Judit neve nekem nem jelent feltétlen bizalmi helyet a médiában, sőt, ámellenben - és eddig maga a téma oké is. De amit írsz, ennél nem több, viszont onnantól, hogy könnyű a gasztrobloggereknek, hogyismondjam, nettó hülyeség.
1. nem könnyű a gasztrobloggereknek, mert sok van belőlük és nehéz a sokból kitűnni.
2. nem könnyű a gasztrobloggereknek, mert ez nem csak annyi, hogy lemásolom Horváth Rozit és kész, oda azért több kell, hogy valaki folyamatos színvonalon működjön ebben.
3. nem könnyű a gasztrobloggereknek, mert ehhez ráadásul a blog és a net miatt szinte kötelező képeket is produkálni, lehetőleg sajátot, és ebben bizony szintén igen kimagasló alkotók vannak köztük, tehát ez is feladat, megugrandó.
Kedves Pollner, hogy végülis csak azért írtad ezt a közhelyfordulatot, mert nem jutott frappánsabb az eszedbe, vagy valóban így is gondolod, nem tudom. De ha tovább olvasom a következtetésed kifejtését, az erre még rápakol, hogyaszongya azért könnyű nekik, mert mindenből a konyha folyik, csapból, tévéből, könyvből...
Nem lett volna egyszerűbb dolog, ha annyit írsz, hogy végre a NOL friss, érdekes dologról ad hírt, és grat Zsófinak? Vagy ez túl snassz lenne? Muszáj mindenen egyet csavarnod?
elnézést, ha sarkosabb, amit írok, de tőled ez a bulvár szint nem elég.
@vakszemmel: Általában így főzök. Ezért nem tudom használni a kifinomult szakácskönyvek fantasztikus receptjeit, amikben mindig különleges összetevők vannak.
Zsenge látó koromban én is vendéglátós voltam, ezért külön figyelemmel kisérem a gasztróblogokat! Vannak közöttük 5-6 nagyon jó, de sajnos itt is van baromi sok szörnyű!
Pollner! Egyébként ha szeretsz főzni, és nem a tea, bundáskenyér kettősig :)) egyszer próbáld ki, hogy benézel a hűtőbe és a kamrába, amit ott találsz abból készitel ételt! Leves, főétel, saláta bármi! Hihetetlen finomságokat össze lehet hozni, és még sikerélmény is van!
@napesze: A modorosságát - a másik végéről nézve stílusnak is nevezik - nem tudja levetkőzni az ember. Legfeljebb ha kétéltű.
Istenem, az ilyen elszólások, mint a "...láthatóan pizzán élnek...", meg a koleszterinbomba és zabálnak. Ilyenkor, kedves P, levetkőzöd a modorosságod. :D
@HH: Jobb ez, mint a háziasszonyok közötti receptcsere. Én általában 3-5 weben talált receptből szoktam kialakítani a magam stratégiáját. (Vagy legalább ellenőrzöm őket.) A szomszédaim meg láthatóan pizzán élnek...
@Cernahuszar: Bocs, kissé (nagyon) összemostam a gasztroblogokat a a főzős műsorokkal. A "megnézem a zöldésges-halas kaját, majd bezabálom a koleszterinbombát" inkább a tévékre és a "látványszakácskönyvekre" vonatkozik.
Szeretem a gasztrobloggereket, szoktam a "weberől főzni" és van egy-két olyan étteremkritikus-blogger, akiknek a tanácsai eddig elég jól beváltak.
A divat (vagy a valós kereslet) ellenére sem tervezem gasztroblog indítását, csak csendben irigykedem.
A Limara pékségét eddig nem ismertem. Kösz a tippet, első látásra finomnak tűnik.
A Chilivaníliának én is rendszeres olvasója vagyok, nagyon tetszik. Az is jó, hogy a Népszabadság (nol.hu) egyre többet foglalkozik blogos-twitteres témákkal. A legjobb pedig az, hogy ezt észreveszi Pollner.
Szép nap a mai! Jó étvágyat mindenkinek! Én a közeli kínaihoz ugrok le.
Egy jó körömpörkölthöz jó minőségű alapanyag - csülök, disznóláb, de nem akármilyen! - és 4-5 óra kell, valamint kellő mennyiségű konyhai tapasztalat az étel előkészítéséhez is, a fűszerezéshez is. Szóval körültekintő anyagbeszerzés, sok-sok-sok idő... manapság nemigen zabálnak ezt mindennap a blogolvasók... pedig jó ám :-)))
Inkább azt kellett volna írnod, hogy "és rendelnek egy pizzát".
De valóban érdekes jelenség a gasztroblogoké. Régen a szomszédasszonyok-komaasszonyok cserélgették egymás között a süti-recepteket, most meg a neten lehet kitűnő pogácsarecepteket lelni. Egy régesrégi szokás áttelepült egy új technológiára, és nagyon jól megtalálta ott a helyét.
Persze hogy könnyű a gasztrobloggereknek. Ha valaki szereti ezt csinálni, az könnyen megy. Ha jól is végzi, garantált a siker. De megnézném hogy a postíró mit szenvedne pl. egy limara péksége oldal összehozásában :D
Minden csak addig könnyű, amíg magunk nem próbáljuk :)
Azt utolsó mondat is elég bántó és lenéző, de eljátszom a gondolattal hogy mindenki magából indul ki... :D
bocs.
