RSS
Rendszeresen jelennek meg cikkek arról, hogy nemsokára már csak azok az újságírók érvényesülnek, akik az írás mellett a CSS-hez, a fotózáshoz, a videózáshoz és az adatbázis-programozáshoz (stb) is értenek.
Most sokunk mindennapi betevője, a Mashable 8 pontban foglalta össze a jövő újságírójával szemben támasztott követelményeket. Ha érdekel Vadim Lavrusik véleménye, olvasd el a Mashable eredeti cikkét. Ahogy már többször is felhívtam rá a figyelmet, Amerika messze van, ott máshogy működnek a dolgok, ezért megpróbálom a hazai viszonyokhoz igazítani az olvasottakat.
1. Legyél fogékony az üzletre és a vállalkozásra. - Egyre több újságíró indít valamilyen sikeres online vállalkozást. (Amerikában.)
A hazai újságírók már akkor gmk-ban dolgoztak, amikor amerikai kollégáik még boldogan élték az alkalmazottak békés világát. Számlázási - adózási - vállalkozási kérdésekben a hazai újságírók jobban állnak amerikai kollégáiknál.
2. Programozás - Ez az egyik legvitatottabb terület, rengeteg blogbejegyzésben és hozzászólásban vitatkoztak már róla. Szerintem is nyilván előny, ha egy újságíró ismeri valamennyire a a HTML-t, PHP-t JavaScriptet stb. Nem is feltétlenül azért, hogy ezekkel dolgozzon, hanem hogy tudja, mit kérhet a vele egy csapatban dolgozó kollégáitól. Veszélyesnek tartom viszont azokat, akik valamennyire tudnak programozni és óriási önbizalommal nyúlnak bele bármibe. Tapasztalatom szerint egyébként sokkal több a jól író programozó, mint a jól programozó újságíró. (Vajon miért?:)
3. Nyitottság, kísérletezőkészség - A tartalom 100 százalékos ellenőrzésétől a nyitottság, az újdonságok befogadása, a több platformon való történetmesélés felé tolódik el a hangsúly. Nem tudom, hogy a különböző hazai médiaszakokon, újságíró-iskolákban mennyit lehet ezekről a dolgokról tanulni, viszont meggyőződésem, hogy maga a web a legjobb iskola. Aki elég nyitott és hajlandó kísérletezve tanulni. a weben rengeteg ötletet, segítséget találhat. A weben felnőtt nemzedék itt óriási előnyben van az idősebbekkel szemben.
4. Multimédiás történetmesélés - A témával már nagyon sokat foglalkoztam, csak ismételni tudom magam: Itthon meglehetősen elhanyagolt terület - leginkább a pénztelenség miatt. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy a szerkesztőségeken belül hemzsegnek a multimédiás történetmesélésben járatos újságírók.
5. Közösségépítő újságíró. Ez megint olyan dolog, ami a fiatalabbaknak (< 35) természetes, az "öregebbeknek" pedig vagy megtanulják, vagy csak a naftalinszagú kiadványoknál tudnak érvényesülni. (Akadnak persze a fiatalok között is, akik újságírók szeretnének lenni, de nincsenek benne nyakig az online közösségekben, közösségépítésben. Ők a hivatásos újságíróképzéstől egyelőre elég kevés segítségre számíthatnak.
6. Tartalomgondozás - Egy téma ezredik variációjának elkészítése helyett sokkal fontosabb a weben elérhető információk gyűjtése, szűrése, feldolgozása. A témáról részletesebben olvashatsz Tartalomgondozó újságíró című bejegyzésemben.
7. Sokoldalúság (az angol multi-skilled pontosabb magyarítását a tömegek bölcsessége révén sem sikerül megtalálni). Jó dolog, ha egy fotós tud videózni, vagy képes hangot felvenni egy Soundslides bemutatóhoz. Az is szerencsés, ha egy riportodhoz magad is tudsz fotókat készíteni. Nem hiszek viszont abban, hogy egy, a maga területén magas színvonalon dolgozó újságírót mindenképpen arra kell kényszeríteni, hogy olyasmivel foglalkozzon, amihez nem ért, ami eltereli a figyelmét az érdemi munkáról
8 Alapvető újságírói készségek - Örülök, hogy a felsorolás végén Vadim Lavrusik is fontosnak tartotta megemlíteni: a felsoroltak mellett továbbra is alapvető fontosságú a magas szintű íráskészség, a hírérzékenység és az etikai érzék.
Ha elfogadjuk, hogy valóban ezekre a készségekre van szükségük a jövő újságíróinak, máris láthatjuk, hogy a szakmai képzés minderre nincsen felkészülve. Új tantárgyak kellenének, sok gyakorlati tárgy, műhelyfoglalkozások... Rendben, de ki fogja finanszírozni ezt a fajta oktatást?
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
A jövő újságírója - 8 alapkövetelmény |
Újságírás |
Hozzászólások
14 hozzászólás
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
@neeev(3evel)
a tömeges ingyeneség kulturális értelemben működik csak, gazdasági értelemben problémás.
az online lapkiadásnak az a baja, hogy a forgalom nem tud növekedni, és nincs tömegtermék, aminek az árát meg lehetne emelni. mert a vevők kizárólag a vállalatok.
ahol tömeges eladás van ott is leáll néha a növekedés, de ez nem okoz akkora problémát. a háztartási gépek, mondjuk a mosógép árát simán meg lehet emelni a duplájára. kell hozzá egy kis marketing: itt az új hatodik érzék mosógép, satöbbi. és akkor az asszony azt mondja, hogy kellene egy olyan izé, és hiába kerül kétszer annyiba kerül, mint a régi, akkor is kell neki. szóval a tömeget elég könnyen lehet manipulálni, de a vállalatokat nagyon nehéz. egy mosodásnak nem lehet süketelni, hogy hatodik érzék, nem fog kifizetni hirtelen dupla árat.
ha másért nem ezért kell minden ágazatnak legyen lakossági üzletága. meg ugye elég logikus, ha a tömegeknek minden teljesen ingyen van, akkor az nem működik tartósan. régen győzött volna már a szocializmus, és mindenütt állna egy lenin szobor. de ez nem megy, akármennyire is szeretnénk.
persze értem én, hogy itt nem csak az a kommunista kultúra ez, hanem az egyszerű árukapcsolás. ami arról szól, hogy adj kvázi ingyen valamit, és akkor a forgalom, a kapcsolódó termékek árát felveri.a lapoknál ez a hirdetés. azt a növekvő forgalom következtében azt drágán el lehet adni.
de ez csak és kizárólag konjunkturális időszakban működik. és az alaptermék akkor sem lehet teljesen ingyen, hanem nagyon olcsó lehet. kvázi ingyenes a nyomtató, de sokba kerül a patron. de nincs teljesen ingyen.
tehát ha most az online napilapok rendkívül olcsók lennének, mondjuk az átlagos évi előfizetés lenne 1 dollár, akkor semmi gond nem lenne. azt mondanák, válság van, kevés a reklám, és a lapokért évente akár 10 dollárt is. az árat tízszerezni is tudnák, és az tiszta nyereség lenne.
és a nép azt mondaná, basszus 10 dollárt fizessek ki az indexért, egy sör és doboz cigi árát, oké. és belemenne. főleg akkor ha megmondták volna neki előre, hogy az 1 dollár csak bevezető ár. akkor az árat meg is lehet tízszerezni. és az nem kevés pénz. akár 1 milló olvasóval számolva évi 10 millió dollár tiszta nyereség. a reklámbevételből meg kifizetik a szerkesztőséget, és akkor tisztán ott maradna az előfizetési díj.
a lapkiadás szuper nyereségessé válna így. de a lapkiadók azt mondták, hogy nem évi 1 dollárra, hanem 0-ra kell beárazni a lapokat. mert forradalom van. és most nem tudnak árat emelni, mert 0-ból 1-et csinálni nehezebb, mint 1-ből 10-et.
de nem tehetnek mást. azt kell mondaniuk. az origo, vagy az index holnaptól évi 1 dollár. egyszer ezt kell mondaniuk. és hogy erre mi lesz a közönség válasza, ezt nem lehet tudni.
Ez egy jó poszt volt, nev.
Ez egy pozitív visszajelzés.
(Még ha nem is értek veled egyet sokmindenben, de Mikszáth stílusú bulvár az tetszene. De sajnos Mikszáth szintjén kevesen tudnak írni, és azok sem újságírók.)
És hogy ne legyek off, még egyszer megkérdezem:
mennyit keres ma egy portálnak dolgozó újságíró?
Pollnert persze nem lehet megkérdezni, ahogy senkit sem, mert persze, hogy olvassa ezt az APEH, amely kifejezetten utálja az EVA-t, amely szerint a legtöbb újságíró adózik.
Apropó: csak arról gyűjtsünk itt kis statisztikát, hogy hányunknak hajlandó a decemberi pénzt dec.31-előtt átutalni a munkáltatója (oh, bocs, megrendelője).
Gy.k.: jan.1-től 30% az EVA, tehát az azután utalt pénzből a nettó 5%-ával kevesebb marad.
egy munkaközvetítői interjú ma arról szól, hogy sztereotip kérdésekre adjunk sztereotip válaszokat. egyetemistaként naivan úgy gondoltam, hogy az interjú az őszinte beszéd helye. nem kevertem én össze azt a gyónással. azt a "modern" hr keveri össze. persze ebben az esetben is sztereotip kérdésekre várnak sztereotip válaszokat, szóval a lényeg mit sem változott. de engem ez nem zavar különösebben, csak mondom, hogy általában ez helyzet. jelzem a sajtóban sincs ez másként. a legtöbb újságíró azt várja, hogy a sztereotip kérdésekre megkapja a sztereotip válaszait. mint a munkaközvetítős néni, aki dühös lett. aki azt hitte szórakozom vele.
mindez szerintem egy rosszul felfogott konzervatív kultúrából fakad. szerintem a tradíció nem egyszerűen az "úgy szoktuk", hanem abba beletartozik a régmúlt is. az elfeledett hagyomány. az mindig az innováció táptalaja. szóval én egyáltalán nem látok ellentmondást a hagyomány, és az újítás között. mondok neked két példát. egy irodalmit a jövőre nézve, és egy műszakit a jelenből.
engem például egyáltalán nem zavarna ha valaki mikszáth stílusában írna bulvárt. és ilyesmi lenne a főcím: "a huszti fiú esete tóth gabival. összejött a focista, és a megasztáros." és az sem zavarna, ha a sztoriból egy szó nem lenn igaz, hanem folyatásokban következne egy mikszáthi szappan opera. és szerintem elég sok tini olvasná, hogy mi lett a husztival, és a tóth gabival. ami persze fikció lenne, de nem a szarrágó bulvár, ezért nem lenne belőle feljelentés. sőt a focista is, és az énekes csaj is rém büszke lenne, hogy a nevük szerepel egy tizenévesek szóló folyatásos regényben. de ez pont beleillene abba, hogy a viva tévében zizu azon túl, hogy mizu, megkérdi a viva tévében, hogy és olvastad, hogy miket írnak rólatok. szóval ez ugyanúgy lázba hozná a fiatalokat, és ez kvázi irodalom lenne, ha nem is magas irodalom. vagy mit tudom én pumpaszájú geronazzo máriáról lehetne írni rejtő stílusában kisregényt. vagy vastagszemöldökű tünciről. példákat vég nélkül lehetne sorolni. és ez a bulvár nem meghaladja a korábbi évszázadok irodalmát, hanem egyszerűen csak feleleveníti azt. ezt úgy kell megírni, hogy abban megelevedjen a régmúlt. többek között ez a latin amerikai szappan operák titka. és az összes kasszasikeré. amilyen a star wars, vagy harry potter. szóval ez egy hazugság, hogy a kultúráért nem fizetne senki sem egy centet sem. csak vannak hagyományok, amiket követni kell, de egyáltalán nem kell persze mindent megőrizni, hanem van, amit meg kell újítani. ez az innováció lényege.
jöjjön a technológai példa. bár megszaladt a ceruza. ma minden műszaki egyetemen, főiskolán tanítják, hogy mi az a turing gép. nem kell megijedni, nem fogott itt formálisan definiálni. a mi szempontunkból a lényeg az, hogy ez a derék angol az analitikus gépet úgy képzelte el, hogy annak egy végtelen hosszú szalagszerű memóriája van. hogy miért, az csak ő tudja. most persze sokáig úgy gondolta az összes tudós, hogy ez pusztán egy elméleti konstrukció, nem lehet építeni olyan gépet, aminek kvázi végtelen memóriája lenne, és miért lenne az ilyen szalagszerű.
ehhez képest a google egy ilyen szalagos memóriájú analitikus gép. nyilván absztrahálni kell hozzá rendesen, hogy ezt lásd bele, de az világos, hogy sergej brint pont nem érdekelte a neumann architektúra, ő nem neumann gépet akart építeni, hanem turing gépet. persze egy nagy adag innováció kellet mindehhez. nyilván nem úgy szerelte azt össze, mint egy ikea bútort. és az nem kérdés, hogy sergei brin tudatosan, vagy tudat alatt ebből táplálkozott, hiszen papa és a mama a lomonoszov egyetemen dolgozott, sergei a stanfordra járt, és ott ezt olyan szinten vésik az ember agyába, hogy azt onnan nem tudok kitörölni se.
a példákat vég nélkül lehetne sorolni. amikor jobs azt mondja, hogy a mobil eszköznek ne csak logikája legyen, hanem fizikája is, rakjuk tele a mobilt szerzorokkal, akkor egy elfeledett hagyományra elevenít fel. az ötlet egyáltalán nem új, hanem csak megújított. az usa hadügyminisztérimában terveztek egy programnyelvet, aminek azt a nevet adták: ada. róla mindig leírják, hogy byron lánya volt. szóval ez a nő úgy képzelte el a számítógépet, mint egy mechanikus rokkát. egy gépet, aminek nem csak fizikája, hanem logikája is van. akkor persze nem ismerték a félvezetőket, és nem voltak logikai áramkörök, de itt nem arról van szó, hogy a mobil eszköz a semmiből születik. az innovációban mindig ott a régmúlt.
és erre lehet, mondani, hogy ó ez nem érdekes, nehogy már jobs valami ósdi izékből találta ki az egészet, de a különbség egy online márketinges és steve jobs között éppen az, hogy hogy jobs ezekkel a hagyományokkal tisztában van.
mondok egy utolsó példát. ismered a fibonacci számokat? a számsor n+1-edik eleme az n-1-edik és az n-edik összege. a két első szám a 0 és az 1. általános iskolai matek.
így néz ki a számsor: 0, 1, 1, 2 (=1+1), 3 (=1+2), 5 (=2+3), 8=(3+5), 13 (=5+8), 21 (=8+13), 34, 55, 89, 144, 233.
miért érdekes ez a gyakorlatban. ha megfigyeled az ipar a kijelzők méreténél ma egyre inkább ezt a számsort követi.
a média lejátszók, és a kis telefonok kijelzője 1-2 collos, a palmtopoké 3-5 kijelzője collos, a laptopoké 8-13 collos (nem kell nagyobb, mert elvész a hordozhatóság), a desktopoké 21-34 collos (ott az a jó, ha nagy), és egy nagyobb tévé 55 coll körül kezdődik. a fibonacci számok ott vannak hüvelykben.
és amelyik gyártó ezzel a hagyománnyal tisztában van, és ez alapján méretezi be a hardvert az jól jár. mert a fibonacci számsor egymást követő tagjainak aránya az aranymetszést közelíti. jelzem az összes apple gép méretarányaiban megjelenik ez a bizonyos golden ratio.
az apple formatervezői annak idején ezt elővettek, amitől a számítógépek újszerű formát kaptak. de ez az innováció a görög és az egyiptomi művészet hagyományaira épült. azon túl, hogy persze van abban egy csomó minden más is.
a példákat vég nélkül lehetse sorolni, szóval amikor az ember kitalál valamit, akkor abban mindig ott régmúlt.
ebből táplálkozik a zene is, amikor megújul, akár a komoly, akár a könnyű műfaj. hadd ne magyarázzam. rég túlléptem a komment kereteit.
Talán már itt is leírtam:
- a HTML tökéletlenségei mára vizuális stílusirányzattá váltak (egymásba csúszó betűk, sorok, váratlan kognitív csatolások az objektumok elhelyezési változásai miatt stb.)
- jól látható, hogy az internet ingyenessége az online médiában az alacsony fizetéssel párosul, aminek eredménye a vizuális igénytelenség, dilettantizmus, rossz képminőség, többértelműség stb, mindezt tetézi az "instant get" (igen, van néhány tehetséges egyén, de az átlag, a tömeg ilyen)
- ez a(hagyományos értelemben) alacsony minőségű média stílusirányzattá fog válni, a spontaneitás, az egyidejűség a "belevalóság" jelzésévé. Jól megkomponált, magas szinten kreatív és professzionálisan megvalósított művek csak ott keletkeznek majd, ahol megfizetik: a reklámiparban. KÖvetkezésképpen egy klip, amely be van világítva, éles és nyugodt a kép, érthetően és helyesen beszélnek, érthető, hogy mit akar a mű -- kilúgozott, természetellenes, manipuláló reklámnak fog minősülni.
Jósolni én is tudok.
Persze a legjobb újságíró az volna, akinek egyszerre van jogi, orvosegyetemi, bölcsész, közgazdasági, informatikai és médiadiplomája, és persze legalább két nyelven beszél felsőfokon. Nos, ilyen igen kevés van.
Az előttem szólók sok mindent elmondtak. Én sem hiszem, hogy futballhasonlattal élve, a kapuson át a baloldali középpályáson át a jobbszélsőt és a befejező csatárt is egyszerre kellene, lehetne játszani valakinek.
Azt pedig némiképp elgondolkodtatónak tartom, hogy az újságíráshoz szükséges 8 alapkészség közül csak a 8., azaz utolsó az alapvető újságírói készség. Magyarán, hogy megértse az összefüggéseket, az ellentmondásokat, a problémákat, s mindezt érthetően, logikusan, netán frappánsan meg tudja írni.
Abban a Pollnerrel egyetértek, hogy az újságírói szakma is folytonos változásban van, de bizonyos tényanyag biztos ismerete és íráskészség nélkül beszélhetünk sok mindenről, de (valódi)újságírásról semmiképp.
@nev: Rajongóid nevében ezúton is köszönjük az információkban gazdag hozzászólást. Megtudhattuk, hogy 1) egyetemet végeztél 2)mindezt a 90-es évek elején tetted 3)fogalmad sem volt (talán most sincs) mi a különbség egy munkaközvetítői interjú és egy gyónás között.
Az innovációról szóló fejtegetéseidet csökevényes agyammal sajnos nem tudom követni.
Ami a felsorolt követelményeket illeti, én is nehezen tudom elképzelni, hogy akadna olyan csodalény, aki mindegyiknek magas szinten megfelelne. Azt hiszem inkább, hogy jobbak (lesznek) az elhelyezkedési esélyei annak, aki ezek közül néhányat teljesít.
amikor egyetemista voltam (90-es évek eleje) behívtak egy nevű munkaközvetítőhöz. utoljára komoly arccal akkor mondtak nekem ilyesmit. például a jó munkaerő nyitott az újdonságokra.
és feltették a kérdés, hogy ön a munkája során nyitott az újra. mire azt feleltem, hogy egyáltalán nem. aki nyitott az várja, hogy jöjjön az új, de én egyáltalán nem vagyok nyitott. a szabad időmben sok minden érdekel, de a munkám során rendszerint úgy bezárkózom,
hogy arra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nyitott vagyok.
erre azt mondta néni, hogy a jövő munkaereje innovatív. mondtam neki, hogy az innováció mindig a régmúltból fakad, az elfeledett hagyományokból. aki innovatív, az többnyire a múltra nyitott, az integratívat érdekli az jelen, az új. aki innovatív az legritkább esetben integratív, és megfordítva. a közös csak annyi, hogy mindkettő a jövőt tervezi. persze erre az embereknek kis része képes, ami egyébként isteni szerencse. egyébként őket hívják úgy hogy mérnök.
a néni nézett ki a fejéből, hogy ez a válasz nincs odaírva a papírjára, és megkérdezte, hogy most mit húzzon be, azt, hogy a munkám során nyitott vagyok, vagy azt, hogy nem.
mondtam neki, hogy azt, hogy nem. majd azt mondta: de itt azt _kell_ behúzni, hogy igen. mondam neki, ha azt _kell_, akkor húzza be azt. ebbe én nem szólok bele. ő kérdez, én válaszolok. és azt húz be, amit akar. kérdezzen tovább.
az összes pontnál bajban volt. majd egy idő után elvesztette a türelmét és azt mondta: nézze fiatalember, ne szórakozzon itt velem. nagyon dühös volt.
én azóta nem hiszek ezekben a szterotip felsorolásokban. nagyjából olyan mind, mint az az úttörők tizenkét pontja. szerintem már az is csoda, ha az ember a tízparancsolatot be tudja tartani, nemhogy még az újságírók nyolc pontját.
pollner szerintem a felsoroltaknak megfelelő újságíró egészen egyszerűen nem létezik. nincs olyan, aki egyszerre jó balátlövő, és kapus, és ha kell jobbszélről is vágja a gólokat. aki ezekben egyformán jó, az nem tud kézilabdázni.
Magyar sajátossággá válhat a "tartalomgondozó" újságíró-szerkesztő fogalma, ha a témakereső-tartalomgondozó tevékenység abból áll(na), hogy a blogoszférából vett anyagok díjtalan felhasználása, a forrás nem megjelölése mellett történik a közreadás (hirdetéssel tupírozva, hogy az idegen anyag hasznot is termeljen).
(Ellenoldali "csapásként" is felfoghatjuk a témataláltatást, melynek szélsőséges, negatív formája a médiahekk.)
@neeev(3evel: Azt hiszem, összekeversz valakivel. Az újságírók siralmas honoráriumait nem én határozom meg.
Ebben a bejegyzésben nem arról írtam, mit kell tenni, ha valaki sok pénzt akar keresni (semmiképpen sem legyen újságíró), hanem hogy milyen készségekre van szükség ahhoz, ha vaklaki a jövőben újságíróként akar dolgozni. Az,hogy milyen üzleti modellel lehet az újságírók tisztességes honoráriumához a pénzt kitermelni egy másik kérdés.
@HH: Igazad van, én nem a valódi vállalkozásról, inkább a kényszervállalkozások révén megtanult bürokratikus-adminisztrációs készségekről írtam. Sajnos az újságírók között kevés a valódi, önálló ötlettel, üzleti szemlélettel bíró és életképes üzleti modellel előálló vállalkozó. Az elmúlt évek online újságírói vállalkozása (Zoom, Zóna) többek között éppen az üzleti megalapozottság hiánya miatt bukott meg. A szakmailag sikeres és üzletileg többé-kevésbé életképes "újságírás-közeli" vállalkozások (TurulMeme, Propeller) jellemzően nem új tartalom előállításával, hanem tartalomgyűjtéssel, tartalomszűréssel foglalkoznak.
Sikerült megint feldühodnöm rajtad Pollner. Az újságró legyen polihisztor, videózzon, hangvágjon, legyen nyitott, járjon 600 közösségi oldalra -- és ki fogja ezt kifizetni? Hogyan?
Árulja már el valaki, hogy mostanában hogyan fizetnek a kiadók?
A szerkesztőségi rendszerek igen kiválók a tartalom kialakításáabn, beillesztésében, míg a munka elszámolásához a világon semmit nem segítenek.
Legjobb tudomásom szerint az alanyoknak meghatározott karakter-FELÜLETŰ anyagot kell előállítani -- a multimédia-körítés az kötelező plusz. A közösségimédia-részvétel kötelező plusz. A karakteralapú díjak meg nem szoktak változni.
Tévednék?
Milyen irányban?
Mennyit?
Azzal kapcsolatban, hogy "vállalkozási kérdésekben a magyar újságírók jobban állnak amerikai kollégáiknál".
Én ezt nem hiszem. A magyar újságíró azért lett "vállalkozó", mert olyan gazdasági közeget teremtettek köréje, hogy muszáj volt neki, és ez a vállalkozósdi nem jelent többet, minthogy megspórolják rajta a tb-járulékot, egyéb költségeket, ennek hátrányait majd akkor érti meg, amikor nyugdijba megy, és nagyjából a semmivel lesz egyenlő a nyugdíja, vagy ha táppénzre szorul, és gyakorlatilag semmit se kap.
A vállalkozási képesség azt jelenti, hogy képes eladni az általa gyártott "tartalmat" a "piacon", például képes elegendő hirdetést, szponzort szerezni vagy szereztetni hozzá, képes afféle producerként önnönmagát menedzselni. Namármost egy olyan médiapiacon, mint a magyar, ahol az újságírók többsége nem képes tisztességes árat kialkudni még számlás honornak se, ugyan mitől lenne ügyesebb, mitől lenne jobb helyzetben, ha a "piacról" kell majd bevételt szereznie?
"4. Multimédiás" olyan már van ;)
http://www.facebook.com/group.php?gid=168668659403
