Az ünnepközi kómában akadtam Doransky december 19-i bejegyzésére, amiben ezt írja: "Mostanában egyre többen olvassák a bejegyzéseinket Google Reader-en keresztül, az már biztos, hogy itt sem menő magadat aktívan mások arcába lökni."

A bejegyzéshez hozzászólók általában árnyaltabban gondolkodnak a kérdésről, de a legtöbben érvelés helyett megmaradnak a "szerintem ciki/szerintem nem ciki" szinten.

Szép dolog a szerénység, szimpatikus, ha valaki nem saját magát akarja állandóan az előtérbe nyomni. Vannak persze kivételek. Például, ha ez ember azért ír ezt-azt, hogy mások elolvassák. Lehet persze arra várni, hogy spontán módon felismerjék-elismerjék, de tudomásul kell venni, hogy egy újságcikk, vagy egy blogbejegyzés gyorsan romló áru; általában csak nagyon rövid ideig eladható. (Még soha nem hallottam olyat, hogy riportot a szerző halála után évtizedekkel fedeztek volna fel.)

Bevallom, a TurulMeme indulásakor én is elgondolkodtam azon, hogy a naponta megosztott több tucat "talált" link mellett megoszthatom-e saját bejegyzéseimet. Hamar beláttam, hogy álszentség volna ennek az ellenkezőjét tenni. Ha hiszek saját írásaimban, fontosnak, érdekesnek, vagy hasznosnak tartom mondanivalómat, miért ne hívatnám fel a figyelmet rájuk? (Szerénytelen a kereskedő, aki kirakja a kirakatba áruját?)

A Google Reader, vagy a TurulMeme linkmegosztásaira való feliratkozás önkéntes, erős túlzás tehát a saját linkek ajánlását itt egyszerű spamnek nevezni.

Érdekes, hogy milyen sokan vannak, akik ellenzik, ízléstelennek tartják az "önajánlást", ugyanakkor mindent elkövetnek, hogy a lehető legjobb helyezést kapják a Google-találatok között. A keresők, vagyis a keresési eredmények színfalak mögötti, a felhasználók többségének tudtán kívüli manipulálása - végső soron ez a SEO - rendben levő, saját munkánk nyílt, egyértelmű ajánlása szégyellni való csúnya dolog? Tényleg így gondolod?