Nem érdekelnek azok a konferenciavideók, amiken a médiaipar nagyjai osztják az észt.
Nem szeretem azokat az "interjúkat" sem, amiken egy beszélő fej sorolja az adatokat.
Nem hoznak izgalomba az adatokra adatokat halmozó prezentációk sem.
Nem bírok viszont betelni a Magazin Publishers of America (MPA) The Twenty Tweetable Truths About Magazines (20 twítelhető igazság a magazinokról) című videójával.


Végtelen egyszerű, ugyanakkor nagyon kidolgozott az egész. Érthető, a 140 karakternyi terjedelembe beleférő üzenetek zenére vágva, ügyesen megmozgatva.

Egy "apró" szépséghibája azért van ennek a videónak: A gyors tempó miatt szinte lehetetlen követni a szöveget (a jobbnál jobb animációs ötletek is elterelik a figyelmet), éppen maga az üzenet nem ég bele a néző agyába.

Ez persze csak akkor igaz, ha a videót valamelyik "utánközlő" oldalán nézed. Míg a videó végén talált linket követve nem jutottam el az MPA oldalára, én azt hittem, hogy a twittlhetőség (tvittelhetőség?) emlegetése a címben csak ügyes figyelemfelkeltés.

Tévedtem. Az MPA oldalán a videó alatt elolvasható mind a 20 állítás (korrekt módon alattuk áll a forrásuk is), mégpedig úgy, hogy egyetlen kattintással kiküldhetők a Twitterre is.

Néhány példa hevenyészett fordításban:

1. A zsúfolt és zajos médiatér ellenére a magaziok olvasótábora állandó.

2. Az amerikai felnőttek 92 %-a magazinlvasó.

3. A magaziolvasók figyelnek a reklámokra,  nem fizetnek azért, hogy kikerülhessék a reklámokat.

4. A magazinok előfizetőinek száma emelkedik. 2007: 322 millió. 2008: 325 millió valódi előfizető.

5. Az előfizetők száma 2009. első felében is emelkedett.

6. Folyamatosan indulnak új magazinok. A legfrissebb számok szerint idén 10 %-kal több magazin stratolt, mint 2008. első felében.

7. ...

Nem is folytatom, ennyiből is jól látszik, hogy 1) videó, animáció nélkül nem is olyan érdekes az egész 2) miközben a napilapok hullanak, mint a legyek, a magazinosok élete csupa móka és kacagás. Csak azt nem értem miért próbálják annyira eladni a Business Week magazint, miért jelentette be a napokban 100 ember (csaknem a fél szerkesztőség) elbocsátását a Forbes, miért tér át az évi 25-ről 18 lapszámra a Fortune? (Egyetlen magyarázatot találok csak. Döntéshozóik nem látták még ezt a kitűnő videót.)