A múlt héten találtam a Columbia Egyetem Új Média Tanszékének
Blogtalkradio-csatornájára.
A témák érdekesek, az adásokat a tanszék dékánja
Sree Sreenivasan vezeti. Régóta olvasom írásait, még soha nem csalódtam benne.
Azonnal ki is szúrtam magamnak Az
Advanced Google Docs and Cloud Computing for Journlists (Google Dokumentumok haladóknak...) című beszélgetést. A résztvevők között két gyakorló újságíró mellett ott van a Google a Docs-ért is felelős termékmenedzsere és a Google együttműködésen alapuló eszközeivel (Docs, Gmal, Calendar) foglalkozó kommunikációs menedzsere
Aki ismeri a Google Docs alkalmazást annak nem kell elmesélnem, mennyire praktikus, egyszerű ebben dolgozni. (Természetesen ezt a bejegyzést is abban írom.) Mivel a webre dolgozom, nincs szükségem a Word millió funkciójára. (őszintén szólva csak zavar, hogy a Microsoft állandóan ki akarja találni a gondolataimat - általában rosszul). Sokkal fontosabb, hogy bármikor, bármilyen internethez kapcsolódó gépen el tudom érni anyagaimat. Szerintem az minden, többfelé dolgozó újságíró számára is óriási előny.
A másik fontos szolgáltatás az anyagok megosztása. Egy normális szerkesztőségi rendszernek persze tudnia kell ezt, de hát kevés helyen működik normális szerkesztőségi rendszer. Küldözgetik tehát az emberek egymásnak a Word dokumentumokat és próbálják nyomon követni a javításokat, változtatásokat. Még ha sikerül is ez, rengeteg energiát emészt fel. (Dolgoztam már olyan szerkesztőségben, ahol kisebb pánikot okozott, amikor egy interjúalany a Word korrektúra eszközével kidekorált anyagot küldött vissza. Már elkezdték újra begépelni a szöveget, amikor megmutattam, hogyan lehet elfogadni a változtatásokat...)
"Szép, szép, de mi van akkor, ha holnap nem érem el a ma elkezdett cikkemet, illetve a Google Docs-on tárolt korábbi anyagaimat?" Ismerős a kérdés? Akiben a kényelem iránti vágy legyőzi a félelmet, azok használják a Google Dokumentumot, akikben a biztonság iránti vágy az erősebb, azok megmaradnak a saját gépen tárolt dokumentumoknál.
A Columbia J-school műsorából most hallhattam, hogy 100 százalékos biztonságot ugyan egyik rendszer sem adhat, de a Google Docs (és a Gmail) szó szerint bombabiztosak: leveleidet, dokumentumaidat több szerverre "szórják szét", vagyis egy merevlemez sérülése esetén nem száll el több évi munkád. levelezésed. (Ehhez képest nem tűnik anniyra biztonságosnak, ha a számítógéped "vinyóján" tárolod életművedet.)
Számomra a technikai részleteknél sokkal meggyőzőbb, hogy kiderült: nincs külön "külső" és "belső" Docs (Gmail, Calendar). Nemcsak a Googe az adásban megszólaló szakemberei, de Sergey Brin és Larry Page (a Google alapító-vezetői) is ugyanazokat az eszközöket használják, mint mi. Ennek oka igen egyszerű: hisznek bennük.
A másik jól ismert félelem, amiért egyesek ódzkodnak a Google Docs használatától, hogy a Nagy Testvér belelát a dokumentumokba. A Google emberei a műsorban elmondták, hogy a tartalmat nem figyelik, számukra csak az az információ fontos, hogy valaki éppen használja, vagy nem használja a rendszert. Nagyon fontos viszont a bizalom fenntartása. Ennek egyik formája, hogy bárki bármikor egyszerűen exportálhassa a Google Docs-ban készített anyagait. A verseny óriási, csak a bizalom biztosíthatja, hogy a felhasználók továbbra is használják a szolgáltatást.
Tulajdonképpen ez a gondolatmenet jól érvényes a médiára is: Csak a bizalom tarthatja meg, késztetheti rendszeres visszatérésre az olvasókat. Az online újságok sem zárhatják be (pl. befelé mutató linkekkel) az olvasókat. Meg kell adni a választás, a gyors továbblépés lehetőségét.
Ha részletesebben is érdekel mit kezdhet egy újságíró a Google Dokumentumokkal, feltétlenül olvasd el Jeremy Caplan
Google Docs for Journalists című kalauzát.
Ha szeretnéd megérteni a cloud computing lényegét olvasd el a hvg.hu
Felhősödő hálózatok - hova lesznek az adatok a gépünkről? című cikkét.
Adalék:Tíz mód arra, hogy ne dolgozzunk (annyit)
pollner
|
2009. november 28. 14:12
|
@hmmm: A Zoho valóban alternatíva. Jó is, ha nem csak egyből egyet választhatsz.
@Rooza: Szolgáltató és szolgáltató között különbség van. Bizonytalan hátterű szolgáltatókra én sem bíznám az anyagaimat. A Google számomra már bizonyított. (A Gmail eddig nem vesztette el az anyagaimat.)
@ryzsy: Ha jól értettem az interjút, a Docs kivétel, abban nem turkálnak. (Nem is jelennek meg mellette AdWords hirdetések.)
hmmm
|
2009. november 28. 06:27
|
Hmmm.
És mi van az Office Live-val? Vagy baj, hogy MS szolgáltatja?
Vagy ott van a Zoho, ami nem kevés pluszt nyújt a G-birodalomhoz képest szintén ingyen.
Rooza
|
2009. november 27. 11:36
|
Valahogy én is ódzkodom külső szerverre tenni az anyagaimat. (nem nagy dolgok, csak háklis vagyok ezekre)
Félelmeim egyik indoka, hogy arra gondoltam: nem kell a nagy testvérre gondolni, hanem elég a "hazai kezelőgárda", de könnyen lehet hogy tévedek. Amellett, hogy sokszor összeomlik a böngészőm nyitott g-mail esetében (egyéni szoc probléma, tudom)
A Word használata egy ilyen bejegyzésnél kikerülhető a mezei notepaddal bár nem formáz, de néha még jobb is. Nyilván egy összetettebb munkánál kihagyhatatlan, pl. a korrektúrázási munkánál.
Sokszor meglepődöm, hogy miért küldenek nekem levélben csatolt Word-dokumentumot olyankor is, amikor teljesen felesleges. A magyarázatot az outlook használatában látom, az egyik levpartnerem szerint csak rábök egy ikonra, és küldi a dokumentumot. Még akkor is, ha csupán öt mondat az egész. (outlook-ot sosem használtam, de elhiszem neki :)
A net-re bízott anyagokkal kapcsolatban erősen hatott rám pl. az ikep.hu megszűnése, képeim nagyrészt elenyésztek a semmiben. Más jellegű szolgáltatónál pedig a nem publikus anyagok váltak hirtelen publikussá. Miért gondolnám azt, hogy hasonló dolgok nem történhetnek meg újból, ha a közeli, hazai szolgáltatóknál előfordulhat ilyesmi?
Ez természetesen az újságírók, a közös munka esetében valószínűleg más, csak kicsit árnyalni akartam a képet a netes tárolás és a Word használatával kapcsolatban.
A vírusokról és társairól, az online-lét megkeserítőiről még nem is beszéltem.
ryzsy
|
2009. november 27. 10:18
|
"A Google emberei a műsorban elmondták, hogy a tartalmat nem figyelik, számukra csak az az információ fontos, hogy valaki éppen használja, vagy nem használja a rendszert."
Pedig azt gondolnánk, hogy piacot keresnek az emberhez. A leveleink, a dokumentumaink, a naptárbejegyzéseink alapján jelentet meg nekünk való reklámokat. Valami analizálása a tartalomnak mégis kell lennie.