RSS
Online bolyongásaim (semmi szörfölés!) során nemrég belebotlottam a www.tartalomszolgaltatas.hu oldalba.
Az elv egyszerű: Az újságírók cikkeket, fotókat akarnak eladni, a különböző kiadványoknak meg éppen ilyesmire van szükségük. Logikus tehát, hogy hozzuk össze ezt a két oldalt.
A Tartalomszolgáltatás.hu működése is igen egyszerű. A szerzők feltölthetik anyagaikat a megfelelő kategóriába, majd várhatják, hogy felbukkanjon a Vevő. Az érdeklődő kiadók csak ízelítőt kapnak a cikkekből, ingyenes lenyúlásról szó sem lehet, az árak nyilvánosak, ha kell a cucc, berakják a kosárba és már vihetik is.
Lehetne persze még sokat csicsázni a szolgáltatást. Lehetne kulcsszavakat (címkéket) rendelni az egyes anyagohozk, kifinomult keresőt építeni, licitálni a kapós cikkekre... A lényegen azonban ez sem változtatna. A Nagy Kérdés ugyanis az, hogy életképes-e ez a modell?
A tartalom-piactér nem új dolog, világszerte, évek óta próbálkoznak vele. Eddig vegyes eredménnyel.
Azt hiszem, a kisebb probléma az, hogy egy jó piac működéséhez kellő kínálat és sok vevő kell.
A cikk (különösen az aktuális témával foglalkozó) gyorsan romló áru. Ha rövid idő alatt nem kel el, ki lehet dobni. Melyik szerző meri felvállalni ezt a kockázatot? Kevés. Érvényesíthető-e ez a kockázat az árakban? Aligha.
Mégsem ez a legnagyobb baj a cikk-piacterekkel. Hanem az, hogy idegen a szerkesztők napi gyakorlatától. A legtöbb szerkesztő nem zseniális, hanem megbízható anyagokat akar, amiket legbiztosabban a már korábban megismert, bevált szerzőktől kap meg. Nem fogja tehát feltúrni a cikk-piacokat, ott felkutatni az igazi gyöngyszemeket, inkább dolgoztat azokkal, akiktől tudja, mit várhat. A már némi rutinnak és kapcsolatokkal rendelkező újságíró sem kockáztatja meg, hogy a cikkpiacon járjon le munkája szavatossága, inkább - ha nyomottabb áron is - megpróbálja eladni azt a bejáratott csatornákon keresztül.
Ne csodálkozz tehát, hogy a cikkpiacon főleg kevésbé romlandó tömegárut találsz és a vevők sem a vezető kiadványok szerkesztői közül kerülnek ki. Ördögi kör?
Utószó:
1. Gondolataimat a Tartalomszolgáltatás.hu felbukkanása ihlette, de alapvetően nem arról, hanem az általa is képviselt modellről szól. Nem kívántam tehát a szolgáltatást, vagy a honlapon felkínált cikkeket minősíteni.
2. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a piactereken a fotók az írásos anyagoknál jobban értékesíthetők. Ennek az lehet az oka, hogy a kínálat gyorsabban áttekinthető, az áru kevésbé romlandó, a kínálat nagyobb.
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Vegyél cikket a bolhapiacról! |
Tartalom |
Hozzászólások
7 hozzászólás
@HG
a blogoszféra térnyerése következtében folyamatosan nőtt a kínálat (egyre több lett az újságíró), és ezzel párhuzamosan csökkent a kereslet (egyre kevesebb lett az előfizető).
szerintem egyre több ilyen elég kézenfekvő, hogy ez a smith&marton azt mondja, hogy legyen a cikkeknek piaca. nem az olvasói oldalon, mert az olvasó egyelőre nem fizet, akkor a kiadói oldalon.
nyilván pár dolgot jobban kellene ahhoz, hogy sikeresek legyenek. például 1) mindenféle regisztráció nélkül is többet kell mutatni a kínálatból, 2) a cikkeket nem felül kell árazni, hanem alul. 3) direkt marketing levelekkel kell bombázni az újságírókat (rengeteg jó cikked van, küldj egyet), és a kiadókat (rengeteg jó cikkünk van, küldtünk egyet). 4) ott kell lenni a facebookon, twitteren, az újságírókat ismerősként kellene jelölniük, és a twitteren is jelen kellene lenniük.
nem gondolom, hogy a smith&marton meg fogja változtani a világot, de ha kirúgnak pár szerkesztőt, vagy főszerkesztőt, és ők csinálják meg ugyanezt, akkor annak lehet mérhető hatása. tulajdonképpen ezt kell csinálni itt is mint egy szerkesztőnek. elolvasni egy csomó cikket, és azt mondani, hogy ez vagy az, szerintük jó. csak mivel nincsen lapjuk ezért annyit tudnak tenni, hogy elküldik a kiadónak, hogy akkor vegyed meg. ők lesznek a tartalomigazgatók.
nem hiszem, hogy ez a dolog rövid távon működik, és azt sem hiszem, hogy hosszú távon, de közép távon szerintem megéri ilyet csinálni.
@HG: Jól látod, valóban nem újságírói módszerekkel dolgozom, soha nem kérdezem meg előre az érintetteket, mindig a saját, vállaltan szubjektív értékelését írom a különböző honlapokról, szolgáltatásokról. (Ugyanakkor hozzászólóként bármelyik érintett elmondhatja a magáért.) Megismétlem: Az elv szimpatikus, kellő résztvevő esetén akár működhetne is. Jelen körülmények közt azonban sajnos nem működik. (Én is voltam szabadúszó újságíró, a megbízások után való házalás helyett nagyon tudtam volna szeretni egy működő cikk-piacteret.)
Arc: szerintem ez a dolog nem több, mint hogy két szabadúszó újságíró pár óra alatt összedobott egy pároldalas weblapot (semmi extra nincsen benne, tucatsablon), és ettől kezdve Kovácsból Smith-hé turbózva a nevét, sajtóügynökségnek hívja magát. Tulképp ügyes. És ha Te a honorodat előre megkapod ettől a bt-től, akkor kérlek, hogy ezt feltétlenül írjad meg itt, mert újságírók tömegei fogják ezt az előrefizető hiperszuper hírügynökséget megrohamozni a cikkeikkel. Az a helyzet, hogy Pollner se újságíró, mielőtt megírta volna a posztot, nem kapta fel a telefont, hogy megkérdezze, kik vagytok smith&marton, mekkora ez a biznisz, amibe belekezdtetek, hanem csak úgy, informálódás nélkül megírta, hogy a dolog szerinte életszerűtlen. Tényleg az. De hátha valaki ír majd konkrétumot is...
Én is erősen gondolkozom, hogy a szöveggyártó bt-met a jövőben sajtóügynökségnek fogom nevezni, és még a kisszobám ajtajára is kiírom, hogy én vagyok az igazgató. Nem akarok humorizálni az egészen, tulajdonképpen nagyon jó lenne, ha lennének ilyen működő cikkügynökségek, ha működne a tartalomszolgáltatási piac. De a valós helyzet az, hogy a szerkesztőségekben még azoknak a szabadúszóknak se tudnak elegendő fizetős megbízást adni, még 2 forintos karakterdíjért se, akiket pár hónapja rúgtak ki, merthogy nincs elég hirdetési bevétel se a printben, se az onlineban, ezért gyakoriak az elbocsátások.
ez ebben a formában nyilván nem nagy biznisz ez magyarországon. azt el tudom képzelni, hogy a napilapok szerkesztői fotókat, illusztrációkat, a magazinok vezetői meg cikkeket, interjúkat válogatnak egy ilyen piactéren.
sokkal többet kellene mutatni a kínálatból.
ha valaki feltölti a karikatúráit vagy ír egy novellát, vagy egy kisregényt, vagy készít egy interjúsorozatot - volt itt egy podcastos gyerek - és kipakolja egy ilyen piactérre mi baja lehet? a lapkiadás nem kizárólag gyorsan romló áru előállításából áll, nagy tévedés, egy jó lap egyik fele konzerv.
meg kell írni "orbánt" és "bajnait" objektíven, és ott nyilván nem érdekesek a tegnapi hírek, de az is kell, hogy valaki írjon egy fikciót az összemutyizó képviselőkről. a piacon a szélső esetek a kelendők. a objektív tényfeltárás, és szubjektív fikció. szerintem mindkettőre van igény.
most az van, hogy a bloggerek és az újságírók középszerűen írják meg a sztorit. és ebből ad 1) nem tudjuk meg, hogy mi történt valójában, mert nincs objektivitás, ad 2) nincsenek azok a szórakoztató írások, amik ezeket a társadalmi problémákat oldják, ha megoldani nem is tudják, mert nincs igazi szubjektivitás se. tehát nincs se történelem, se irodalom. hanem blogkultúra van, egy rakás tökfej, meg hülyegyerek.
a lapkiadásban szerintem kevés a konzerv áru. nagyon sok régi ludas matyi a karikatúra ma is aktuális lenne. a társadalmi változások lassúak, ha egyáltalán van valami változás. móricz se járt le, és moliere se. és ma miért ne születhetnének ilyenek. miért ne lehetne ennek piaca.
szerintem több, és jobb piacterek kellenek.
Én sem értem, mi a gond a bt.-vel. A holnap szerintem jól néz ki, és a kezdeményezés se rossz. Nehéz szabadúszóként klientúrát kiépíteni vagy fenntartani, arról nem is beszélve, hogy a szezők így egyből megkapják a pénzt, nem pedig a packázó multinak kell könyörögni a háromezres flekkárért...
@HG: Nem az árakkal van a baj, hanem a fizetőképes kereslettel. (Feltéte4lezem, hogy ebben az árban a jutalék is benne van.) Szerintem nem a bt-vel meg az alaptőkével van a baj...
5-7 forint/karakter áron ajánlják a cikkeket. Ez nem a mai magyar honorkeret-realitás, pláne ilyen "mese habbal" témákért. Egyébként egy 30 ezer forint alaptőkéjű bt a "hírügynökség". Szóval az egésznek eléggé kamuíze van. Vajon hány darab cikket adtak el eddig és kinek?
