A napokban a BBC oldalán  olvastam egy a Journal of the American Medical Association-ban ismertetett kutatásról. Ebből az derül ki, hogy az orvostanhallgatóknak a közösségi médiába publikált anyagainak tizede nem igazán a leendő orvosokhoz méltó. Profán, a betegekkel szemben tiszteletlen nyelvhasználat, erős szexuális töltésű képek, illetve részegeket és bedrogozottakat ábrázoló fotók. Sok olyan tartalom, aminek alapján a páciensek könnyen azonosíthatók....

Tegnap Barry Graubart előadásában olvastam, hogy legalább ennyi gond van a jogászok csiripelésével is: A gyorsaság ára, hogy félkész vélemények, a nyilvánosságra nem tartozó részletek kerülnek közszemlére. (

Szintén tegnap a Népszabadság sportrovatában (!) olvastam, hogy egyre több fejfájást okoz a sportvezetőknek és a sportfogadási cégeknek az élsportolók bennfentes csiripelése.

Alíg néhány napja írtam róla, hogy sok szerkesztőségben legalább a belső megbeszélésekről szóló élő tweetelést próbálják korlátozni.

Vajon világszerte hány millió ember használja úgy a közösségi médiát, hogy közben fogalma sincs ténykedése következményeiről?