Hurrá, egy újabb újságírással foglalkozó blogra bukkantam. Ez önmagában nem lenne rendkívüli esemény, de az új "felfedezés" magyar szerző magyar nyelven írt blogja.
Az
Első leütés fiatal kora ellenére - júliusban indult - igen biztató. A témák változatosak, az eddig megjelent bejegyzésekben olvashatunk a névtelen forrásokat védő "pajzstörvényről", az újságírói sűrítésről, a kérdezési technikáról, vagy az újfajta hírgrafikákról.
Az Első leütés megjelenése egyéni, az illusztrációk igényesek. (Vagy maga a blogger ilyen ügyes, vagy ügyesen találja meg a megfelelő segítséget - mindenképpen piros pontot érdemel.)
A szerző személye persze homályban marad, viszont ennek okáról kapunk némi magyarázatot:
"Tisztában vagyok azzal, hogy valamire való blog szerzője nem
rejtőzködik (ez az újságírás esetében pedig ellene megy az
átláthatóság, leplezetlenség követelményének is – amiről lesz még szó).
Egyelőre azonban ez a blog névtelenül működik. Főként azért, mert magam
is egy vezető lap munkatársa vagyok, ám ezen a blogon nem a lapot
képviselem, és ezért nem is szeretnék az újság villámhárítójaként
működni".
Az egyelőre "faktóthum" néven bemutatkozó szerző rejtőzködése érthető, ugyanakkor elszomorító is. Világszerte rengeteg újságíró ír úgy blogot, hogy fel sem merül a "hivatalos" munka és a blog konfliktusának a lehetősége. Úgy látszik, mi még távol vagyunk ettől.
Kár, hogy idő közben úgy fest, kihalt a blog. Pedig tényleg érdekes volt, és nem is ártanak az ilyenek, sajnos nincs belőlük túl sok.
Kedves Pollner!
kösz a bejegyzést!
ami a névtelenséget illeti, ez nyilvánvalóan csak ideiglenes állapot. szeretném, ha egyelőre tényleg csak a szakmáról esnék szó, illetve az ezzel kapcsolatos dilijeimről és mások dilijeiről, és nem kellene előítéletekkel hadakoznom, megmagyaráznom mások munkáját stb. ez mind nem az én feladatom.ezért is tartózkodom, hogy bárminemű kritikával illessem más magyar sajtótermékek munkáját (ez ugye nem lenne elegáns névtelenül, meg arra ott van pl. az Antagon, az enyém kcsit elméletibb, és nyilván ezért unalmasabb is). a sokszor citált amerikai példák alanyai meg szerintem nem nagyon olvassák a blogot:)
tehát nincs olyan veszély, hogy engem ezért hátsón billentene a főnököm.
és hát nem is biztos, lesz időm ezt a blogot hosszú távon nevelgetni, mert hogy segítségem nincs hozzá, még a sablonnal is nekem kell bűvészkednem, ami ugye az olyan amatőröknek, mint én, elég időtrabló, de mindenképpen jó iskola...
úgyhogy egyelőre ez még amolyan béta-verzió, időközben eldöntöm, merre és hogyan menjen tovább, ha megy valahová egyáltalán.
szóval összefoglalva, a névtelenség itt nem "bug", hanem "feature" :)
Mr. JP
|
2008. szeptember 13. 14:30
|
Ezek szerint ebben is el vagyunk maradva. Sok esetben a munkahelyeknél nem a tudás alapján ítélik meg az embert. Ezt az is mutatja, hogy a hr-es emberkék, az iwiw lapokon turkálnak.
Hiába írja magánemberként a blogot, ha az újság akármivel is nem ért egyet amit faktóhum ír, akkor ha nem is kirúgják, de alaposan megnehezítik az életét.
A névben van némi áthallást :D
pollner
|
2008. szeptember 12. 10:06
|
Megértek én mindenkit aki "írói álnevet" használ, ugyanakkor sajnálom, hogy így van. (Ezért is külön öröm, hogy pl. az Antagon szerzői saját névvel blogolnak.)
csing
|
2008. szeptember 12. 10:00
|
Mit akarsz?
A szintén névtelenül író (és a kezdés óta napról napra elfogultabb, ugyanarról a 3 témáról mantrázó) Verbálisnumera (tudom, hogy nem ez a beceneve, de ugyanmindegy) már az Antagonon is vendégblogger lett.
Az ott saját nevüket vállaló kollégáknak ez nem okozott semmi problémát. Ez a magyar újságírói szakmaiság. :-D
RSS 