Az újságírók és a pr-szakma viszonya nem felhőtlen. Többnyire kölcsönösen és mélyen lenézik egymást. Közben persze kénytelenek összeszorított szájjal, de mégis mosolyt mímelve együttműködni.

Szondi György most vette a fáradtságot és a halálos sajtódózis kockázatát is vállalva, nagyobb mennyiségű országos és "vidéki" lapon rágta át magát, hogy megtudja, hogy a „pr” kifejezés milyen kontextusban jelenik meg az írásokban. Vizsgálatának eredményeit a PR Heraldban tette közzé.

Azt hiszem, senkit sem lepek meg nagyon, amikor elárulom, hogy a Szondi által elolvasott cikkek többségében nem valami pozitív, a dolgokat előre vivő, világmegváltó tevékenységként jelenik meg a pr.

"Az újságírók és a pr-szakemberek szakmai kapcsolatának minősége az egyik lehetséges magyarázata a fentebb elemzett jelenségnek. A negatív hozzáállás magyarázható egyes pr-szakemberek kompetenciájának vagy éppen profizmusának hiányával, a sajtó képviselőivel történő kapcsolattartás, együttműködés terén."


Dolgoztam már mindkét oldalon. Azt tapasztaltam, hogy a bizalmatlanság, a lenézés kölcsönös.

"Elgondolkodtató az is, hogy a Magyarországon gomba-módra szaporodó újságíró- és médiaszakember képzési helyeken, főiskolákon és OKJ-tanfolyamokon vajon személy szerint kik, milyen felkészültségű emberek és mit tanítanak a public relations-ról, honnan ered a magyar médiamunkások hihetetlen alulinformáltsága, és tudatlansága a pr-szakmával kapcsolatban?"

Azért azt gyorsan hozzátenném, hogy az újságírók és a péeresek jelentős része ugyanazokból a kommunikációs gyorstalpalókból kerül ki, azokból az iskolákból, ahol ugyan rengeteg érdekes előadást hallhatnak, csak éppen a két szakma lényegét nem ismerik meg.

Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy az újságírók és a péeresek közti bizalmatlanság nem genetikailag kódolt, hanem szigorúan gyakorlati alapokon nyugszik. Mindkét szakma jó szándékú képviselőinek komoly esélye van arra, hogy belefusson a "másik oldal" valamelyik dilettáns, nagyképű, pöffeszkedő képviselőjébe. Vajon hány ilyen találkozás kell, hogy kialakuljon  a masszív előítélet?