RSS
Létezik egy terület, ahol az újságírók többsége jelentős hátrányban van
a bloggerekkel szemben: ez a látogatottsági statisztikák világa. Ha
blogger vagy, lehetőséged van rá, hogy folyamatosan kövesd egyes
bejegyzéseid olvasottságát, a blogodon eltöltött időt, a blogodra
mutató linkek eredetét, vagy a leggyakoribb keresőszavakat, amik
segítségével rád találtak.
Elvileg persze semmi akadálya, hogy az újságírók is hozzáférjenek
ezekhez az adatokhoz a valóságban azonban ritkán kerül erre sor. (Természetesen
a nyomtatott lapoknál dolgozók még az online kiadásnál lévő
kollégáiknál is rosszabb helyzetben vannak.)
A statisztikák elérhetővé tételének a szerkesztőségen belül elvileg nincs akadálya. A gyakorlatban nyilván semmi értelme, hogy minden előzetes képzés nélkül az újságírók, a fotósok,vagy az infografikusok nyakába öntsék a Google Analytics (vagy más elemzőprogram) adatait. Nem hiszem, hogy a tartalomkészítőknek szükségük volna minden elérhető adatra, a legfontosabbak megtalálására és értelmezésére pedig 1-2 óra alatt megtaníthatók.
Olvasom, hogy akadnak szerkesztőségek, ahol az érdekeltek megkapják a legolvasottabb anyagok heti (napi, havi) listáját. Önmagában ez kevés, talán félrevezető is. Gyakran előfordul, hogy egy cikket ugyan sokan nyitnak meg, de az első mondatok után sokan hagynak is el. Használható következtetéseket csak csak jó, részletesebb adatokból lehet levonni.
Vajon itthon mi a helyzet a látogatottsági adatokkal? Tudsz valamit a hazai helyzetről? Ne tartsd magadban!
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Hozzászólások
17 hozzászólás
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
hmhm: Ezt sajnos senki nem tudja. Gyuri blogja az azóta megszűnt (a T-be beleolvadt) már megszűnt honlapján működik, a szerző évek óta nem a cég munkatársa... Szerintem viszonylag sokan olvassák, hiszen Bőgel Gyuri több helyen is tanít, rengeteg helyen tart előadást.
Az jutott eszembe, hogy megkérdezem, vajon kb.mennyi Bőgel György blogjának látogatottsága? (Kitűnő tartalom, elavult design, kb. nulla marketing... )
roti: Kösz a linket! A Gawker Media egyébként korábban sem volt valami jótékonysági intézmény, korábban is az jellemezte, hogy kevés pénzért rettentő sokat kell dolgozni. Motiváló erőként hathat a Denton bloggereire, hogy aki kibírja néhány évig ebben a darálóban, később valószínűleg komoly karriert csinál - másutt. Egyébként a nézettségen alapuló bérezés Nick Denton lapjainál érthető, hiszen valamennyi a szenzációk hajhászásáról szól. (Ezzel nem minősíteni, csak műfajilag elhelyezni próbáltam őket.)
Akit érdekel, hogyan fizet az újságíróknak (bloggereknek) a gawker és társblogjai (másképpen hogyan működik a világ egyik legjobb független, organikusan növekvő online média cége), annak egy igen érdekes link:
http://www.portfolio.com/views/blogs/market-movers/2008/07/03/blogonomics-gawkers-latest-pay-cut
hmhm:
"Marketing és kisbirói kidobolás" ez egy másik fázis (a második, az első a cikk megírása)
a harmadik fázis az olvasottság mérése, zömében erre reagáltam.
A végén, amikor a fenti bannert (kisbírói kodobolás)említettem, nem a tényt, hanem a formát értékeltem, vagyis hogy hozzám nem a banner juttatta el az infót-, kerestem valamit, amire szükségem volt, és odataláltam.
Ugyanilyen módon leltem a Dotkommentar-lapra is..(szükségem volt valamire), azóta "boldogítom" Pollnert :)(de szóljatok, ha trollosodom)
Most csak azért hoztam ide a banneres példát, mert a felhasználói eszközökről akartam szólni, hogy már messze nem csupán kattintással (szamárháton) közlekedünk a neten, hanem korszerű járgányok is vannak. És olvasom, hogy az IE-8 ban is lesz "reklámblokkoló", ami mégiscsak azt jelzi, hogy a "lenyomom a torkodon" ha kell, ha nem kell marketing már nem tud úgy működni mint korábban.
Rooza irta: "Egész egyszerűen jó, és érdekes cikkeket kell írni, és az olvasó meg fog jelenni. "
Hát ez nem igaz. Marketing és kisbirói kidobolás nélkül még az interneten se megy...
Azok a címek, amikből hiányzik a névelő, és kihagyják a hogy szócskát a(z értelemzavaró) "tömörség" miatt, már eleve bizalmatlanná tesz .
Komolytalan.
kattintás.
Írtátok, hogy nem egyenlő az olvasással, ez így is van.
Csupán azt szeretném jelezni, amit már Konrádnál is felvetettem. Egyre több olyan segédprogram van, ami megkönnyíti a böngészést.
Pillanatnyilag két kiegészítő van fent nálam a FF-hoz, az Interclue, és a Cooliris Previews.
Mindkettő megmutatja egy egérmutatásra a cím mögötti tartalmat, mint egy lopakodó böngésző. Tényleg kényelmes. Nem hiszem, hogy egyedüli felhasználója lennék (most még nem döntöttem el, hogy melyik maradjon, felváltva használom). Az ilyen olvasást nem jelzi szerintem semmi, de szóljatok, ha tévedek. Ezt főleg azok kedvéért írom, akiknek esetleg kisebb az olvasottsági mutatója. Amit meg egyébként is meg lehet buherálni kattintási trükkökkel. Emlékeim szerint volt is valami nemzetközi verseny, hogy melyik ország produkál valahol nagyobb kattintásszámot.., ott már megjelentek a vicces és hasznos kis segédprogramok, a közös cél érdekében.
Nem szabad ezt túlmisztifikálni, bár tényleg nem nagyon van más jelzés,
de arra sincs mutatószám, hogy egy előfizetett print lapban melyik cikk az olvasottabb!
A másik dolog az rss-olvasókra való feliratkozottak száma, amit szintén meg lehet pörgetni néhány trükkel. Ezekből (az rss-olvasókból) már nagyon sokféle van, én most a Sage-Too használója vagyok, onnan olvasok itt is, de nem tudom, hogy ez például megjelenik-e az olvasottságnál, mert más termék, és nem láttam ilyen jellegű ágbogát.Kommentelni persze ide kell jönni :)
De valahogy át kellene értékelni ezt az egész kattintási mizériát. Azzal együtt, hogy saját blogom "olvasottságát" is csak így tudom mérni, de ettől nem függ semmi nálam, egy akármilyen blogban, szemben egy online-újságíróval.
Egész egyszerűen jó, és érdekes cikkeket kell írni, és az olvasó meg fog jelenni, még akkor is, ha láthatatlan marad. és ebben az esetben nem az olvasó nemtudom-milyen igényének kiszolgálása az elsődleges, hanem netán, a közlő lesz hatással az olvasóra, az olvasó ízlésére. Mert vagy azért írok, mert közlendőm van, vagy azért, hogy minél több olvasóm legyen. Az előbbi ad (mutat fel)értéket, az utóbbi kiszolgál.
És még egy, a banner fent. Sosem láttam, aztán egyszer mégis, most újból nem látom. De! A reklámozott oldalt már megnéztem, más úton jutottam oda. És, ha egy kis ajánlószöveg lenne kint Pollnertől, még hamarabb megnéztem volna. Ez akár változhatna hetente pl. Sokkal több értelmét látnám, mint a forgó, villogó bannernek, aminek elkészítése persze jó játék, komoly munka, de egy írott anyag olvasását zavarja.
Egy cikk olvasottsága erősen függ a témájától, és a cimétől. Megfigyeltem, hogy pl. még a Hirszerzőre is bedobnak mindig egy-egy > jellegű cikket (ma épp ez van teritéken náluk...), nyilván nem a Hirszerző tematikája igényli, hanem a kattintásszám növelése. De hallottam olyat is egy online szerkesztőtől, hogy a matematikusokról szóló cikkek magas kattintásszámot érnek el, pedig ezt nem is gondolnánk.
A ZOOM-nál nagyon örvendetes a helyzet, de könnyebb a dolog , mert ők online-ként indultak. Teljesen más az ábra egy 30 éves vidéki napilap online változatánál. Ahol ráadásul tulajképpen nincsenek is online újságírók, csak a printesek cikkei mennek ki az éterbe. Azt gondolom (nem vagyok újságíró, és kíváncsi volnék mit mond erre Pollner) tök máshogyan kell írni az online lapba, mint a papírba. Egy ilyen vidéki lapnál van szerencsém tréningezni a printes urakat, hát mit mondjak, siralmas. Főleg mert kötelező. Visszatérve az eredeti témára: A saját tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy az én printeseim félnek az olvasottsági adatoktól. Félnek attól, hogy mit szól a góré ha az adat gyér, és nem szeretnék nyilvánosan egy LCD-n kitenni a szerkesztőségben, mert milyen gáz, ha olyat írtál, amit a kutya sem olvas. Nem lesz ez egyszerű menet. Szóval mindenképpen 2 fajról beszélünk, online újságíróról és printesről. Sajna, sok online-os sem foglalkozik a látogatottsággal. Képzeljétek akkor a printesből kényszer-onlineossá "előléptetett" szakikat. Ne irigyeljétek tőlem ezt a melót :-), pézt lehet, hogy adnak érte, de a sikerélmény......
Szia Dani! Kösz az információt. Az ilyen, a többféle műfajt keverő, tisztán olvasottságon alapuló összehasonlítás szerintem is inkább demoralizáló, mint ösztönző.
a zoomnál minden újságíró látja az összes cikk alján, hogy hányan olvasták. vagyis nem csak a saját anyagainak olvasottságát ismeri, hanem az összesét.
nem tudom, ez minden esetben jó-e, nem demoralizál-e, ha egy komoly, napokig írt saját anyag a felét hozza egy bulvárhírnek.
a webauditot meg az analyticset főleg a szerkesztők nézik, de nem titkos a jelszava azoknak sem a munkatársak előtt.
Csáki István: A Webaudit fontos, de nem erre való.
A haza látogatottsági adatokat bárki megnézheti a webaudit oldalán!
Remek érzés lehet ha szerződként azt látod hogy a tied a legolvasottabb cikk az oldalon.
Ma már léteznek olyan szerkesztőségek Magyarországon is, ahol lcd tv-n nézik real time az online-ra felkerül anyagaikat a printes újságírók. Nagy sikerélmény az, amikor egy szerző látja, hogy a cikke az élmezőnyben van vagy végez, más kérdés, hogy anyagi motivációt nem kap érte, mindössze erkölcsi sikerként könyvelheti el. De hiú emberekről lévén szó, ez is egyfajta motiváció.
Új érzés, hiszen eddig nem tudták, mennyien olvassák el a cikküket a printben, most már ott vannak a kőkemény számok, még ha más is az online olvasótáborának összetétele, mint a napilapé.
Ha el is hagyják néhány mondat elolvasása után a látogatók a cikkeket, a statisztikából azért a trend mindenképpen kiolvasható. Látszik, mi érdekli az embereket (főleg a "vér" és a bulvár). Igaz, a komment is lehet egyfajta mérce, illetve az is megdobja egy-egy anyag statisztikáját, hogy visszatérnek újra hozzászólni vagy elolvasni a kommentjére érkezett választ - tehát látogatásról beszélhetünk, nem egyedi cikkolvasószámról.
A kérdés finoman szólva sem egyszerű. Az újságíró nem látogatottság alapján kapja a pénzt hanem a legtöbb esetben flekkdíjban. Persze ez sem tökéletes megoldás. Ezért vannak négy-öt oldalas cikkek amit a kutya se olvas el.
Lehet, hogy azért nyitják meg sokan, mert érdekes a cím, vagy a lead. Erre lenne jó a kommentelj mindenhova, innen le lehet szűrni, az olvasók alapján, hogy kik azok akik a cikkhez szólnak hozzá és kik akik csak fikáznak.
Olvastam valamilyen nagyon okos statisztikai elemzést, hogy tíz emberből kettő kommentel. Így valahol már fel lehet szorozni, ha csak azokat nézzük akik a cikkhez szólnak hozzá. Persze ez is csak statisztika, de legalább valami közelebbi képet ad, hogy hányan olvashatnak egy művet
