Egy hete éppen egy kiskinizsi udvarban kornyadoztam a vihar utáni fülledtségben. Az udvaron gyerekek és felnőtt férfiak rúgták a labdát, közben tőlem alig másfél méterre két termetes cigány asszony latolgatta, hogyan lehet hozzáférni MyVip profiljukhoz, ha nem emlékeznek a regisztrációnál használt Citromail címre sem...

Aznap délután a közeli Halmajon tartottam "vetített képes előadást" a Wifi Tábor résztvevőinek arról, mi is az a blog és miért is jó blogolni. A tábort az Internet Terjesztéséért Alapítvány szervezte, vagyis az a társaság, amelyik az elmúlt hónapokban több, mint 100 elmaradott faluban 3000-nél is több nehéz körülmények között élő embert - többségükben romákat - látott el internettel.

Ha próbáltál már 5-60 év közötti, vegyes iskolázottságú, meghatározhatatlan alapismeretekkel rendelkező, ám már délelőtti alapozó előadással lefárasztott, 40-50 fős közönségnek ismeretlen témáról (blogok) beszélni, akkor nagyjából sejtheted, mit is éltem én át. (Közben lehet, hogy éppen ez volt életem legnagyobb hatást kiváltó előadása.)

Indítottunk egy blogot is, ahova nagy nehezen  fel is került néhány üzenet. (A térképet én tettem fel.) A "bátrak", akik írtak a blogba természetesen a fiatalabbak közül kerültek ki. Nehezen írtak, nem tudtam eldönteni, hogy a fogalmazás, a klaviatúra, vagy maga az írás a legfőbb akadály.

Halmaj Budapestről kocsival 2 óra alatt elérhető. A távolság a WiFi Tábor lakói és a Médiablg olvasói között nagyságrendekkel nagyobb.

(A témát azért aszaltam egy hétig, mert az egyiik "pesti" előadó által beígért fotókra vártam - hiába.)

Adalékok:

Száz wififalut, ezeret (Index) - benne fotók és videók is
Szélessáv a falu szélén (Reakció)
A WifiFalu hivatalos blogja (frissülhetne gyakrabban)