Nézem az újságot és hüledezem. A Guardian (az "igazi", nyomtatott lapról van szó)  június 20-i száma került a kezembe, amiben a 2. oldalon "hajtás felett", az oldal tetején "a világ legjobb webes újságának"  - ha nem jöttél volna rá: a guardian.co.uk-ra gondoltak - friss írásait ajánlják az olvasók figyelmébe.

A második oldal értékes felület, a mi lapjainkban  ezen rendszerint az aktuális belpolitikai huzavona főszereplői virítanak, elképzelhetetlen, hogy itt valami "online izé" jelenjen meg.  A "webes vacakok" helye valahol a lap vége fele van, a "futottak még" szekcióban. Bélyeg nagyságú ajánló, az "én már 60 éve előfizetőjük vagyok..." és a "felháborító, hogy..." kezdetű olvasói levelek szomszédságáben. A hazai lapok leginkább úgy kezelik saját internetes kiadásukat, mint valami szegény, szakadt rokont. Kínos, de be kell mutatni, ha egy kedves vendég véletlenül összefut velük az előszobában.

Lapozom tovább a Guardiant: A teljes 3. oldalt - kedvenc hazai napilapomban a további belpolitikai dagonyázás mellett  ez a "megmondós" vezércikkek helye is - a Yahoo! válságával foglalkozó elemző cikk foglalja el. Apropóját az adja, hogy Stewart Butterfield, a Flickr alapítója, a fotómegosztó felvásárlása óta  a Yahoo! Flickrügyi igzgatója bedobta a törölközőt. (Talán említeni is felesleges, hogy igen kritikus hangvételű lemondólevele azonnal kiszivárgott a webre.) 

A cikknek láthatóan semmiféle közvetlen brit vonatkozása sincs, de a szerkesztők mégis érdemesnek tartották a témát arra, hogy ilyen kiemelt helyen foglalkozzanak vele. (A hazai sajtóban csak a hvg.hu Techline blogja írt néhány sorban a Flickr alapítójának lemondásáról.

El tudod képzelni, hogy valamelyik hazai politikai napilapban "internetes" cikk jelenjen meg a harmadik oldalon? Kizárt. Az internetes témák helye a tudomány-technikai rovatban, esetleg az informatikai mellékletben van. Hogy is kerülhetne a benszülött fűtő a sétafedélzetre?