Miközben nálunk még a legtöbb szerkesztőségben azon rágódnak, hogy "tekinthetők-e újságírónak a bloggerek" és hogy "internetes napló-e a blog", a világ vezető lapjaiban egyre több a blog. A Bivings Report jelentése szerint 2007-ben az amerikai lapok 95 százaléka blogol. Természetesen nem a hazai online sajtóból is ismert óvatoskodásáról, az "engedjük_is,_meg_félünk_is_tőle" blogfarmokról, hanem az igazi, a szserkesztett anyagba integrált, felvállalt blogokról van szó.

Az itt következő lista az Editors weblog cikke alapján készült (A szöveg nem szó szerinti fordítás, hanem a lényeg összefoglalása. Szokás szerint dőlt betűvel jelzem saját véleményem.)

1. Párbeszéd: Már csak néhány újság akad, amelyik nem nyitotta meg cikkeit a hozzászólások és a viták előtt. Nálunk ez fordítva van: csak néhány akad, amelyik megnyitotta. Az meg egyenesen ritkaságszámba megy, ahol a szerkesztőség tagjai is leereszkednek az olvasókhoz beszélgetni. Kár, hiszen ez lenne a lényeg. Manapság egy cikk nem ér véget azzal, amit az újságíró leírt. A cikk ennek és az olvasói visszacsatolásnak az együttese. (Ehhez persze az kell, hogy az olvasók a cikkel vitatkozzanak, ne pedig a szerzőt és egymást gyalázzák.)

2. Tökéletesíthetőség: A párbeszéd következtében az online cikkek soha nincsenek véglegesen lezárva, hanem folyamatosan épülnek. Ennek visszája, hogy egyes újságírók a javításokban bízva hajlamosak nem megfelelően ellenőrzött anyagokat publikálni.

3. Hierarchia nélküli hírfolyamok: Egyes online lapok rákaptak arra, hogy a blogokhoz hasonlóan, egymás után, fordított időrendi sorrendben közöljék a cikkeket. A többség továbbra is ragaszkodik a papírvilágban megszokott, hierarchikusn szerkesztett oldalakhoz. (Én nem lelkesedem érte, mikor egy hírfolyamban keveredik a belpolitika a bulvár és a kultúra.)

4. Kereshetőség: A blogokat szeretik a keresők. Egyes újságírók is eltanulták, hogyan lehet keresőbarát címeket és szövegeket írni. Nem jó viszont, ha egy újságíró kifejezetten a keresőknek ír. (Erről a témáról hamarosan írok bővebben is.)

5. Dobbantó hírek (trampoline news): Nem kell minden hírt nagyszabású cikké kerekíteni, de nem kell takarékoskodni sem a hellyel. A bloghír lehet hosszú, komlplex szöveg, de lehet egyszerűen csak egy kifelé mutató link is. (A kifelé linkelést a hazai online médiának még tanulnia kell. Sok újságírónak láthatóan görcs áll a kezébe, ha ilyen linket kell gyártania. Idehaza a hagyományos médiából "átforgatott" anyagok jelentős részében még befelé mutató linkek sincsenek.)

6. Hírgyűjtés: Sok blog nem gyárt saját anyagokat, csak már létező cikkekre hivatkozik. Jó példa erre a Huffington Post. (A Huff Post azért sok másra is jó példa. Örülnék, ha az az ezredik "hírportál" után egyszer ezt próbálná meg klónozni valaki. Persze ehhez először meg kellene találni Arianna Huffington magyar megfelelőjét.)

7. Listák: Rendkívül egyszerű és hatátos formátum, ami igen elterjedt a blogok között.

8. Többrétegű írás: A linkeknek (inforgrafikáknak, videóknak stb.) köszönhetően a cikkek látszólag rövidebben, mégis nagyobb háttérrel, mélyebben írhatók meg.

9. Buzz: Ma már minden online újságírónak tudnia kell, mik éppen a menő témák/cuccok/trendek.

10. Új hangnem: Csak lazán, mintha beszélgetnél. (Az MTI híreiből építkező kiadványoknál ez elég nehezen kivitelezhető).

Utószó: Ahhoz persze, hogy a blogok vívmányai beépüljenek a médiába, a szerkesztőknek, újságíróknak ismerniük kellene a blogokat. Nagyon érdekelne egy olyan felmérés, amiből kiderül, hogy a hazai média döntéshozói és napszámosai milyen blogokat ismernek, olvasnak.