Tegnap Veszprémben jártam, a Kamera Hungárián. Feladatom az volt, hogy egy szakmai fórumon mondjak valami értelmeset a tévés honlapokról. Évek óta foglalkozom honlapok elemzésével, honlapkritikák írásával, első pillantásra egyszerűnek tűnt a feladat. Amikor azonban kiderült, hogy mindössze 20-25 perc áll a rendelkezésemre egyértelművé vált, hogy igazi honlapelemzésről itt szó sem lehet...

Korábban még soha nem jártam a Kamera Hungárián. Feltételeztem, hogy majd mindenféle tévés szakemberek lesznek ott, akik, a hagyományos médiában gürcölő kollégáikhoz hasonlóan enyhe lenézéssel, gyanakvással, esetleg némi félelemmel figyelik az internetet. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen közegben nem a jobban-rosszabbul megvalósított honlapokról, inkább a tévéknek az internethez való viszonyáról kellene beszélnem. A tévés honlapokat tehát nem honlapkritikusi szemmel érdemes nézni, inkább azzal kell megpróbálkozni, hogy ezek alapján következtessünk a tévék internetes stratégiájára. A tévés honlapokat így vizsgálva jól látni, hogy a hazai nyomtatott média internetes jelenlétéhez hasonlóan itt is az óvatos kivárás a jellemző.

A tévék nézettsége még mindig nagyon nagy, a reklámbevételek jelentősek. Miért is kellene akkor komolyabb összegeket költeni az internetes megjelenésre? A válasz egyszerű: Az emberek változatlanul (vagy egyre jobban) imádják a mozgóképeket, de ezt már a tévén kívül is egyre több helyen megkaphatják. Az év eleji felmérés, ami szerint a YouTube.com volt a magyar internetezők között a negyedik legnézettebb oldal, azt hiszem, ez sok mindent elmond...

A hazai tévés honlapok lassan átlépnek a következő fázisba, amit "repurposing" néven szokás emlegetni. A médiatartalmak újrafogalmazásáról van szó, vagyis arról, hogyan lehet a weben újra eladni egy korábban nyomtatott lapra, vagy tévére szabott anyagot. A "repurposing" komoly lépés az önálló tartalom nélküli csatornareklám-honlapokhoz képest. A repurposing olyasfajta átlényegülés, mint mikor az előző napi pörkölt fasírtként jelenik meg a menüben. (A hazai online médiára még inkább az egy az egyben átvett anyag, vagyis a mikróban újramelegített pörkölt a jellemző.) Tisztában kell azonban lenni azzal, hogy a hagyományos média számára készül anyagok átfogalmazása, "webre igazítása" csak átmeneti, vagy pótmegoldás lehet. Igazi áttöréshez csak egy olyan, újfajta stratégia vezethet, ahol a műsorkészítők már a tervezési szakaszban is többféle platformban gondolkodnak. Ehhez azonban egy egységes, a legfelső vezetők által is képviselt stratégia, és annak széleskörű megértése szükséges.(Helyben vagyunk, hiszen már megint az "integrált szerkesztőségnél" tartunk, vagyis annál a munkamódszernél, ahol nem a publikációs platform, hanem a téma határozza meg, milyen szakemberek, milyen módon dolgoznak rajta.)

Eddig az elmélet. Veszprémbe érve ugyanis hamar kiderült, hogy a közönség zömét maguk az előadók, illetve más, online médiával foglalkozó szakemberek teszik ki. Szép dolog, hogy kölcsönösen bólogathattunk egymás előadásai közben, kölcsönösen hivatkozhattunk egymás mondandójára, de közelebb kerülnek-e ezzel a tévék a webhez? Mindenképpen jó, hogy a tévék olyan harcedzett online médiaszakembereket foglalkoztatnak, mint például Nagyistók Tibor (MTV-Kulturház), vagy Szilágyi Árpád (RTL Klub), de vajon véleményük, szakértelmük a tévék legmagasabb szintű stratégiai döntéseiben is érvényesül? Hiába születnek meg különböző ambiciózus tervek, ha a munka továbbra is csak a szervezettől elkülönült 5-10 fős "online szerkesztőségekben" folyik.

Veszprémben több előadó is hivatkozott a Korridor.hu-ra. A TV2 2001-ben indított portálja évekkel megelőzte korát, amikor "csatornareklám-honlap" helyett a TV2 támogatását élvező, de önálló tartalommal jelentek meg.. Véleményem szerint a TV2 óriási hibát követett el akkor, amikor kihátrált alóla. Ha a tévék továbbra is óvatoskodnak, kivárnak, néhány év múlva meglepve tapasztalhatják, hogy kiszorultak hogy az online piacáról..