Elnézést, ha a címmel valakinek a lelkébe gázoltam volna, de a "pártok jóindulatának mindenáron és feltétel nélküli keresése" hosszú lett volna. A kifejezést egyébként is Mandula Viktor cikkének éléről kölcsönöztem. A PR Heraldban megjelent írásban (via Antagon ) a szerző leírja, milyennek kellene lenni a politikai napilapoknak.
"Meglehet, reménytelenül idealista vagyok, de én úgy képzelek el egy tisztességes újságot, mint amelyik nem szabja meg, hogy mirõl mit gondoljak, hanem tényeket, érveket és támpontokat ad, hogy kialakítsam a saját véleményem. Nem viselkedik úgy, mint az egyetlen lehetséges világmagyarázat birtokosa, nem erõlteti rám a véleményét, ehelyett tűnõdik, mérlegel, elemez. Ugyanakkor nem hazudik értéksemlegességet, hiszen az nyilvánvalóan humbug, a gyávák takarója. Az általa felvállalt (liberális, szocdem, konzervatív, stb.) elvekhez az öncsonkításig hű, és nem a nézeteiket alsóneműként cserélgetõ politikusok ánuszát fényesíti."

Ezután röviden összefoglalja, hogy a leírtakhoz képest milyen is a hazai kínálat. Ha magadtól nem tudnád: lesújtó, de ha ennél valamivel bővebben is érdekel a téma, feltétlenül olvasd el a cikket. (Ha már úgyis ott vagy a méltatlanul hanyagolt PR Heraldon, érdemes elolvasni - szintén Mandula Viktor tollából - a kereskedelmi médiáról született dolgozatot is.)

Egészen más okokból ekézte a Népszavát a minap Gavra Gábor (Hírszerző). Igazából nem is a Népszaváról (vagyis a lap teljesítményéről), hanem az Andrassew Iván - Gój Motorosok konfliktusról és az annak kapcsán gyorsan kialakuló frontokról szólt az írás, amire a Népszavában komoly dörgedelemmel válaszolt az egyébként az Egyesült Államokban élő és ott az Amerikai Magyar Népszava Szabadság című kiadványt (www.nepszava.com) szerkesztő Bartus László. Szerintem elvétette az irányt, ha már mindenképpen muszáj, nem Gavrát, hanem Tótát kellett volna gyalázni, őt meg felesleges, négy év alatt az ő gorombaságai is elévülnek, meg egyébként is csak örül neki, ha utálják.