Tudom, teljesen korszerűtlenül gondolkodom, de nekem már az a néhány közösségi hálózat és speciális információcsatorna is túl sok, amire kíváncsiságból, vagy szakmai kötelességből eddig feliratkoztam. Megrettenve figyelem azokat az ismerőseimet, akik minden héten feliratkoznak néhány webkettes izére (és persze küldik nekem is a meghívót).

Amikor a webkettes szolgáltatásokból áradó információk mennyisége elviselhetetlenné válik, megjelennek az azokat összefogó és belőlük hiperinformációáramot képező szoftverek. Az információ persze nem lesz kevesebb, legfeljebb nem kell külön-külön felkeresni valamennyi szolgáltató weboldalát.

A közösségi, vagyis az emberek összehozására hivatott szoftverek egyre inkább szétválasztanak: nem tudhatom, hogy barátaimat, ismerőseimet melyik hálózatban keressem - a témáról éppen a napokban írt Doransky. Szerinte az olyan "személyes aggregátor" a megoldás, ami figyeli milyen szolgáltatásokat használunk, milyen fórumokon, blogokon írunk hozzászólást. Ha azt akarjuk, hogy valaki kövessen, elég csak az aggregátorhoz hozzáférést biztosítani. (Önként kérjük meg tehát a Nagy Testvért, hogy legyen szíves figyelni minket, ha meg már úgyis ezt teszi, legyen szíves szólni ismerőseinknek is.)

Egészen más véleményt képvisel Scott Karp véleményével, aki azt mondja, hogy nem a "kimenetekkel" (vagyis nem az információáradat elegánsabbá tételével), hanem a "bemenettel" kell foglalkozni. A megoldás (elvileg) egyszerű: kevesebb felesleges tartalmat kell felrakni a webre, kisebb lesz a "zaj".

Karp szerint eleve nem kellene újra és újra megírni azt, ami már úgyis fenn van a weben. (Van is valami mondás erre: "Write the best / link the rest". Szerinte a IT újságírók és bloggerek a leginkább hajlamosak arra, hogy maguk is szóról szóról megírják azt, ami máshol is olvasható. (Nyilván nem ismeri a hazai online sajót, amiből ha kigyomlálnánk a "vándorló" szövegeket, alig maradna fenn szöveg....)
Aki felesleges tartalmak gyártása helyett linkel, védi a web tisztaságát. Jó példák a Google és a Digg. Nem gyarapítják a tartalmat, hanem segítenek rendet rakni.

Karp azt mondja, a webes publikálás előtt mindenkinek el kellene gondolkodnia arról, valóban olyan fontos-e feltennie ezt a szöveget/képet/videót, nem szennyezi-e ezzel feleslegesen a webet. Olyan ez, mint ahogy a környezettudatos ember eloltja maga után a villanyt, ha kimegy a szobából.

Szép elvek, de szerintem Karp sem gondolja komolyan, hogy hirtelen emberek százmilliói szállnak magukba és hagyják abba az "internet szennyezését". Egyáltalán, mi a webes zaj? Számomra például eleve minden weboldal csak zaj, ami nem magyarul, vagy angolul íródott. (Persze, sok weboldal egyetlen kattintással lefordítható angolra, de ezzel csak akkor vacakolok, ha mindenképpen elkerülhetetlen.) Sőt zaj minden olyan magyarul, vagy angolul íródott oldal is, ami engem nem érdekel. Ami nekem zaj, másnak hasznos tartalom. Karp -kedvenc szerzőim egyike- most kivételesen téved. A web "teleszemetelését" ugyanúgy nem lehet megakadályozni, mint azt, hogy az emberek felesleges hülyeségeket beszéljenek, vagy ugyanilyen felesleges hülyeségeket hallgassanak/nézzenek (vö. tévézés) A "zajtól" való szabadulás eszköze nem az önkorlátozás, hanem az eddiginél még hatékonyabb válogatás, szűrés. Erre kell gyúrni, az emberiség átnevelése még senkinek sem sikerült.