Már megint Jeff Jarvis tette a helyére a dolgokat. A múlt héten írtam a Britannica Blogon az újságírás "megmentéséről" zajló vitáról. Jarvis szerint ennek legnagyobb hibája, hogy túlságosan sajtóközpontú. Abból az alapállásból indul ugyanis ki, hogy a sajtónak ugyanolyan központi szerepet kell játszania, mint az elmúlt évtizedekben. Valójában azonban egy olyan világban élünk, ahol nem "a sajtótól" (az egyetlen hírforrástól) kapjuk információinkat, hanem egy sajtószféra (press-sphere) vesz minket körül. Ebbe ugyanúgy beletartoznak az ismerősöktől való tippek (linkek), a szemtanúk beszámolói, a keresési eredmények, a különböző forrásokból származó adatok, az archívumok anyagai, mint a hagyományos értelemben vett média.

Mindebből következik, hogy a "bejön a hír - kimegy a cikk" modell nem működik többé. Ma már nincsenek véges történetek. A "sztori" maga egy folyamat, amibe bizonyos pontokon be lehet kapcsolódni. A hagyományos szerkesztőségek rovatok (belpolitika, gazdaság, sport...) és feladatok (riporter, szerkesztő, fotós) köré szerveződtek. A sajtó új feladatainak ellátásához ez a felállás már nem megfelelő. A szerkesztőségeknek a témák, kulcsszavak, sztorik köré kell szerveződniük.

Jarvis modellje egyszerűen és érthetően írja le, hogyan változott meg az elmúlt években az információk áramlása és az információfogyasztás. Ezt még egy olyan résszel kellene kiegészíteni, ami elmagyarázza, hogyan is lesz gazdaságilag életképes a korábbinál lényegesen gyengébb pozícióban lévő, de sokkal bonyolultabb feladatot ellátó sajtó.