Évek óta írunk, beszélünk róla, hogy az újságíróknak le kell mondaniuk (kénytelenek lemondani) arról a kapuőri szerepről, amit korábban birtokoltak. Szó sem volt persze arról, hogy bárki ilyesmivel bízta volna meg őket, de mivel a dolgok természetéből úgy adódott, hogy bizonyos információkhoz csak az újságírók jutnak hozzá, szinte természetesen adódott, hogy akkor már döntsenek is ők azok szétosztásáról. Egyes újságírók számára ez komoly feladatot jelentett, másoknak XXL méretű fontosságtudatot.

Az internetnek köszönhetően persze sok minden megváltozott. Leginkább az, hogy az információszűke után eljött az információbőség ideje. Sok a kapu, nincs többé jelentősége, hogy egyiknél-másiknál állnak-e valakik, akik azt képzelik, őriznek valamit. (Tegyék.) Közben akik gyorsabban kapcsoltak, az információk őrzőiből átképezték magukat olyan szakemberré, akik segítenek az információkban való eligazodásban. (Hangsúlyoznám: Óriási a különbség a kétféle tevékenység között.)

Sokak számára mindez már nem újdonság. A hosszúra nyúlt bevezetőt azért írtam, mert a hírmédia állapotáról szóló jelentésben azt olvastam, hogy új jelentkező van a kapuőr szerepre: A "civil újságírók" és a bloggerek.

Tehát éppen azok, akik korábban a legelszántabban harcoltak a "maintream media" monopóliuma ellen most saját kis hírmonopóliumuk kiépítésén, saját pozíciójuk megszilárdításán dolgoznak. (A tanulmány szerint a civil tartalomszolgáltatóknál még a hivatalos médiánál is jobban érzékelhető, hogy az erős háttérrel rendelkezők kerülnek vezető pozíciókba.) A kijelentés ebben a formájában nyilván általánosítás, feltehetően nem nyomul ilyen erőszakosan valamennyi "civil", de jobb pozíciókért való harc még egy ilyen picike piacon, mint a mienk is nagyon jól érzékelhető.

Nyomulásra pedig nagy szükség van. A jelenés szerint a blogoszféra és a civil média sokkal kevesebb figyelmet (és látogatót) kap, mint amire korábban számítani lehetett. Azt hiszem, megint a túllihegés (overhype) jelenségéve állunk szemben: A civil média (benne a blogok) alapvető közönségvonzása mellett az elmúlt években erős volt a téma körül gerjesztett médiahabzás felhajtóereje. (Na, már megint média.) Az így felajzott kíváncsiság hatására ezek a tartalmak jelentős közönséget kaptak. A nagy érdeklődés mellett azonban nagy volt a lemorzsolódás is, illetve a megmaradó közönség kiválasztotta a neki fontos, érdekes tartalmakat, egy idő után már csak azokra jár vissza. (Megjegyzem, nekem sem jut már eszembe, hogy csak azért olvassak el valamit, mert az blog.)

Messzi piac, más piac, de az amerikai tanulságokból mégis leszűrhetünk ezt-azt. Lehet, hogy nekünk, több éve blogolóknak is érdemes megnéznünk a zsebeinket, nem találunk-e bennük kapukulcsokat.