RSS Már a '90-es években izgattak a számítógépes multimédiában rejlő lehetőségek - egy ideig multimédia-kritikai sorozatot is írtam az iNTeRNeTTo-ba. Most tehát örömmel és izgalommal figyelem az internetes multimédia hullámot. Természetesen mindezek a változások a Médiablogban sem maradhatnak nyom nélkül; "A szövegen túl" címmel új, a multimédiás fejleményekkel, eszközökkel, de leginkább az újfajta történetmeséléssel foglalkozó kategóriát nyitottam.
A Spokesman Review legutóbb az átlátható szerkesztőség megteremtésére tett kísérlete miatt került szóba. Az átláthatóság mellé persze tartalom is kell. Spokesmanreview.com-on kapott helyett Colin Mulvany képes blogja, a Video Journal. Itt a videók mellett hangos képsorozatok (audio slideshow) is találhatók. Ilyen az az anyag is, ami Kim Erickson műszemkészítő munkáját mutatja be. (Ez a fotó csak illusztráció, a multimédiát a linkre kattintva lehet elérni.)
A téma első látásra talán kissé bizarrnak tűnik, de ha megnézed - meghallgatod az anyagot rájössz, hogy a riport célja nem szenzációhajhászás, a borzongatás, hanem egy különleges szakma és egy különleges ember bemutatása. Erickson igazi művész, akik számára a páciens nem egyszerűen csak vevő, hanem olyan ember, akit alaposan meg kell ismernie ahhoz, hogy elkészíthessen számára az egyedi, különleges műtárgyat, a műszemet.
A mindössze 2 perc hosszú diasor csak 30 képet tartalmaz. Nem is férne bele több. A feszes dramaturgiájú történetet nézve néha nehéz elhinni, hogy állóképes sorozatát látjuk. Zene nincs. A hang Erickson monológjára épül, aminek közepébe épül be a páciensek vallomása. Az egyetlen hangeffektus egy kézi csiszológép hangja. Apróság, de hirtelen élő és nagyon hiteles lesz az egész.
A műszemkészítő történetét természetesen cikkben is feldolgozta az S-R. Korrekt írás, benne van minden, aminek benne kell lennie. Aki azonban látta a hangos képsorozatot, az tudja, hogy ennek a történetnek a multimédia az ideális megjelenési formája.
