Bármit is tesz a New York Times, az mindenképpen esemény. Most éppen amiatt tört ki a sírás-rívás, hogy a lap egy több oldalon is átívelő tartalomjegyzéket/ajánlót készített, amiben a nyomtatott lap és az internetes változat legfontosabb anyagaira hívja fel a figyelmet. Bírálói szerint a az "Inside the Times" inkább akadályozza a tartalomhoz való hozzáférést (sok értékes helyet foglal el), mintsem hogy segítené a tájékozódást.

Eszembe sem jut, hogy igazságot szolgáltassak a vitában, sőt, még a véleményemet sem mondhatom el, hiszen még nem láttam az átalakított lapot. Ha volt már a kezedben a Times tapasztalhattad, hogy komoly újságolvasói rutin szükségeltetik ahhoz, hogy időre (a következő számig) átrágd magad a betűtengeren. Talán még ennél is nagyobb kihívást jelent, ha át akarod nézni a NYTimes.com teljes kínálatát. (Bevallom, én csak egyes cikkekért szoktam oda "beugrani.") Elvileg tehát igenis van létjogosultsága egy " belső iránytűnek"

Magáról a megvalósításról nincs tehát véleményem, azt viszont látom, hogy egyesekből azonnal ellenkezést vált ki bármilyen olyan változás, ami érinti a jó öreg, megszokott modellt, lapszerkezetet. (Az a vád is ismerős, hogy az új szolgáltatás a "normális cikkektől" veszi el a helyet, vagyis az újságírói állásokat ássa alá. Az újságírók valamiért nem veszik tudomásul, hogy a cikkírás és a cikkek megjelentetése nem az alkotmányban rögzített jog. Egyébként is felesleges olyan cikkeket írni, amiket azután lehetetlen megtalálni.)

A hírrel kapcsolatban nekem leginkább az tűnt fel, hogy a papíros lap az online változatot (is) reklámozza. Persze, nálunk is előfordul, hogy egyik másik lap hajlandó akár a címlapján is elhelyezni az online kiadás intenretes címét, megesik, hogy egy negyedoldalnyi értékes hirdetési felületet is feláldoznak az online tartalmak ismertetésére, de az ilyesmi mindig afféle kegyek, amit az "igazi" lap a szegény online rokon felé gyakorol. A NY Times gyakorlata (nem csak ebben az esetben) viszont mindig azt hangsúlyozza, hogy ugyanannak a márkának a többféle, egymással szoros kapcsolatban lévő megjelenéséről van szó. A nyomtatott lapnak és az onine kiadásnak nem versenyezniük kell egymással - az integrált szerkesztőségek világában ez furcsa is lenne -, hanem egymás kölcsönös kiegészítését, támogatását kell célul kitűzniük.

Persze, így leírva ez nagyon egyszerű, erős tulajdonosi nyomás alatt és hús-vér (vagyis alapvetően féltékeny) emberek részvételével megvalósítani nagyon nehéz.