Az írásnak - legyen az újságcikk, termékismertető, vagy sajtóközlemény - vannak tanulható, tanítható szakmai fogásai. Néha úgy érzem, hogy nálunk ezeket a módszereket, technikákat lenézik ("bunkó, amerikai gyorstalpalók"), a különböző szintű szakmai képzésekben inkább a magasztosabb témákat (sajtótörténet, műfajelmélet, sajtóetika) részesítik előnyben.

Az utóbbi időben ilyen-olyan munkákra készülve elég sok gyakorlati útmutatón rágtam át magam. Volt köztük olyan, ami a webes írással (writing for the web), a sajtóközleményekkel foglalkozott, de nyugodtan említhetném a hírlevél, vagy DM rejtelmeibe bevezető tanácsokat is. Nagyobb mennyiségű tanácsadó cikk, tanulmány, diasor megemésztése után a következő tanulság rajzolódik ki: Ezek a látszólag nagyon különböző műfajú, rendeltetésű irományok annyira hasonlítanak egymásra, mint a gyógyszerek: Különböző a hatóanyaguk, eltérő a csomagolásuk, de mindegyik kialakítása olyan, hogy könnyű legyen lenyelni őket. Amelyik megakad a torkodon, nem számíthat sikerre.

Daphne Grey-Grant legutóbbi Power Writing hírlevelében arra adott tippeket, hogyan készíthetsz olyan PowerPoint prezentációt, amivel nem tikkasztod ki hallgatóságodat. Első pillantásra azt gondolhatnád, hogy a téma leginkább az üzleti konferenciák és a vállalati értekezletek népét érinti, de hamar beláthatod, hogy a PowerPoint és webre írás szoros rokonságot mutatnak.

Attól, mert könnyű pontokba szedett listákat készítened, nem szabad ezzel visszaélni. D G-G szerint egy előadásban legfeljebb 1-3 pontot lehet elviselni, írásban (Jakob Nilelsen szerint) 5-öt. Felesleges sok részlettel terhelni az embereket. Az előadásról távozó közönség jó esetben is csak a fő gondolatmenetér, vezérfonalára emlékszik. Nem így van a leggondosabban kidolgozott, részletekkel megpakolt cikkekkel is? (Te mire emlékszel a tegnap gondosan áttanulmányozott újságokból, weboldalakból?)

Felesleges adatokkal teletömni a diákat. Persze tekintélyt sugároznak azok az előadások, ahol 10 másodpercenként váltják egymást az adatoktól roskadozó táblázatok és grafikonok, de ki képes röptében elolvasni, felfogni ezeket. Sokkal hatékonyabb 1-2 kulcsadat kiemelése, a részletes táblázatokat, grafikonokat pedig kinyomtatva, esetleg önálló weboldalon megkaphatja a közönség - természetesen az előadás után.
Szerintem ugyanez érvényes a webes újságírásra is. Felesleges adatokkal olvashatatlanná tenni egy cikket, ha azok külön táblázatban, esetleg valamilyen interaktív megoldással is megmutathatók. A közönség nagyobb részét nem érdeklik ezek a részletek, de az adatok léte növeli az információkba vetett bizalmukat, a részletekre kíváncsi kisebbség meg kényelmesebben elbogarászhat a külön tálalt adatokban.

"A PowerPoint prezentáció tulajdonképpen nem sok mindenben különbözik a kommunikáció más formáitól" - írja cikke végén Daphne Grey-Grant. "A siker nem is annyira magától az üzenettől, mint inkább az előadó összeszedettségétől, személyes varázsától függ. "
Ühüm. Nem ugyanígy működnek a blogok is?