Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki nehezen érti meg, hogyan lehetséges üzletet csinálni abból, hogy valamit ingyen, vagy majdnem ingyen adnak. Chris Anderson a Wired - ben megjelent cikkében most megmagyarázza.

A cikk természetesen sztorizással kezdődik, Anderson King Gillette feltaláló történetét meséli el, aki az önborotva mellett egy sajátos értékesítési módszert is felfedezett: Nagy tömegben, ingyen osztogatott borotvákat, amikhez azután pénzért kellett pengéket venni. (A módszer persze csak akkor működik, ha egyedül a te pengéd használható az ingyenborotvához.) Ismerős? Persze! Így működik az olcsó nyomtató - drága festékpatron páros, a hűségnyilatkozattal vett akciós telefon és még ki tudja minden. Elképzelhető, hogy hasonló modell valósítható meg az e-papír alapú újságokkal is: Kellő számú, magát hosszabb időre elkötelező előfizető esetén akár ingyen is szétoszthatók az "újságolvasó" készülékek, aztán majd a tartalom előfizetési díja behozza az árat.

Az ingyengazdaság ("freeconomics") gyökerei tehát messzire nyúlnak vissza, de igazán az internetet (is) működtető technológiák megjelenésével jött el az ideje. Mivel a digitális adatátvitel (sávszélesség) és az adattárolás ára elkéépesztő iramban csökken, minden az interneten folytatott tevékenység költsége is a nullához közelít. A "vasat" (szervereket, üvegkábeleket) persze valakinek meg kell vennie, de ha ezek segítségével igazán nagy tömegeket lehet kiszolgálni, akkor az egy főre vetített költség elhanyagolható lesz.

Nem is folytatom tovább, mivel Anderson cikke jelentős hossza ellenére igen tömör, tovább nem tömöríthető. Tetszik a feldolgozás módja is. A szöveg mellett van néhány kiemelt, ábrákkal is megtámogatott téma - afféle webes "keretes" - és egy sajátos, a "beszélő fej" műfajt dinamizálni próbáló videó.

Egyébként az írás egy készülő könyv része. A címe - talán nem meglepő: FREE. Idővel talán magyarul is olvashatjuk...