A mondás szerint még mindig nagy a különbség az elszegényedett gazdag- és a meggazdagodott szegény ember között. Mindez nagyon jól illik a nyomtatott és az online média helyzetének átalakulására is. A Project of Excellence in Journalism becslései szerint nagyjából 10 évbe telhet, amíg az évi 33 százalékos bevételnövekedést produkáló online média utoléri a most sokkal több pénzt termelő, de csak évi 4 százalékos növekedést mutató nyomtatott médiát.

Egyáltalán nem biztos persze, hogy a befektetőket megnyugtatja egy ilyen, elég ködös perspektíva. Ráadásul a PEJ 2006-os adatai alapján készült számításokhoz képest 2007-ben az online média növekedése lassabb (21 százalék) volt, miközben a print média bevételei 9 százalékkal estek vissza. Szó sincs tehát valami szép, lassú, folyamatos átmenetről, hanem - a dolgok jelenlegi állása szerint - keletkezik egy szép nagy gödör. A probléma kezelésére jelenleg leginkább alkalmazott stratégia a végletes takarékosság, a pótolhatónak hitt, illetve a túl drágának tartott emberek kirugdalása, a megmaradók lehető leghatékonyabb kihasználása.



A számos vezető lapnál megfordult újságíró, Bill Richards szerint az e-papír, illetve az E-ink technológia gyorsan kitölthetné az említett gödröt és gazdaságossá tehetné a lapokat. Az e-papírra való áttérés révén megszűnnének a nyomtatási és terjesztési költségek, csökkenteni lehetne a támogató funkciókban dolgozók (és a sok pénzt kereső főnökök) számát. (Richards részletesen levezeti, mennyit lehetne megtakarítani. Ha érdekel, ellenőrizd a számokat nála.)

Richard szerint a Hearst Corp. komolyan fontolgatja az e-papírra "nyomott" újság kipróbálását, ami azért sem meglepő, mert - a Motorolához és az Intelhez hasonlóan - pénzük van az E-ink buliban.

Az E-ink technológián alapuló könyvolvasók elég drágák és annak ellenére, hogy az Amazon-féle Kindle csak előjegyzésre kapható nem arattak átütő sikert. Csak az iPod viharos elterjedéséhez hasonló folyamat hozhatna gyors sikert. Azt hiszem, sokan imádkoznak mostanában valami ilyenért.